Vándorkiállítás az őrségi kitelepítésekről

A tájegység 14 településéről 408 főt, a lakosság 4,5 százalékát deportálták

A 2009-ben alakult Őrségi Kitelepítéseket Kutató Egyesület az egykori hortobágyi munkatáborokba deportáltak szellemi, tárgyi emlékeit keresi, az elhurcoltak sorsát és a történések közösségre gyakorolt hatását vizsgálja. A még ma is kevésbé publikált, alig oktatott méltánytalanságok áldozatai előtt emléktáblaállítással és a nevezett vándorkiállítással is tisztelegnek. 

Az egyesület elnöke, Róka Zsuzsa és Balaicz Zoltán polgármester nyitotta meg a zalaegerszegi kiállítást. Elhangzott, a zalai megyeszékhely érintett az eseményekben, hiszen befogadó helyekre lelhettek itt is a szabadulás után a deportáltak, akik nem térhettek vissza otthonaikba. A rendező egyesület alelnöke Tolvaj Márta, önkormányzati főtanácsadó, akinek édesapja szintén az elhurcoltak között volt, az ő történetük is olvasható az egyik tablón. Mellette még több kitelepített jelenítődik meg fényképek és levél- vagy naplórészletek révén. A fotók Simon Attilának (Kisrákos) és Erős Krisztinának (Göcseji Múzeum) köszönhetők. 

A tájegység 14 településéről 408 főt, a lakosság 4,5 százalékát deportálták, a néhány napos újszülöttől a 81 éves idős asszonyig 1950-1953 között. A visszatelepülést pedig a határsáv intézmény nehezítette vagy tette lehetetlenné. Az egyesület eddigi történelmi gyűjteménye a 2016 óta kiadott falinaptárakon is visszaköszön, illetve a deportálásban érintett Apatini Ferenc Illés, aki 12 éves kamaszként élte át a történéseket, könyvben örökítette meg megrázó emlékeit. 

A vándorkiállítás útvonalán szerepel többek között Ebes és Hajdúnánás, az egykori lágerek helyszínei. Mivel a táborok a pusztákban voltak, az ottani lakosság vagy kevésbé tudott az ott folyó bánásmódról, körülményekről vagy még kevésbé tudott segítséget nyújtani. De azért erre is akadt példa, amit az egyik tabló megörökít, amikor is egy csecsemő ellátásában az asszonyi erő még a katonaságnál is erősebb volt.