Civil állatmentők Zalában is

Sok szó esik mostanában az állatkínzásról, helytelen állattartásról. De mit tehet az, aki nem elégszik meg a fejcsóválással, sajnálkozással.

Ideiglenes befogadókat keresnek 

Lelkes csapat jött össze (balról a második Ács Anita elnök)

- A tagjaink önkéntesek, jegyzői támogatással ellenőrzik a helyes állattartást. Állatkínzás esetén hivatalos bejelentést teszünk és a törvényi kereteknek megfelelően kezdeményezzük az állattartástól való eltiltást. Ahol lehet, tanáccsal, szemléletformálással, anyagi támogatással segítjük, hogy a kutya vagy macska az eredeti gazdájánál maradhasson, csak javuljanak a körülményei. Hiszen nem célunk az, hogy tovább telítsük a menhelyet, ahogy az sem, hogy a mentett kutya helyére újabb kerüljön, ugyanolyan rossz tartási körülmények közé.

- Hogyan találtak egymásra a tagok és indult az egyesület?

- 2018. decemberében lett hivatalos az egyesület. Előtte Lengyeltótiban egy hivatalos kutyamentésen vettünk részt, ott találkoztunk össze és rájöttünk, hogy jól tudnánk együtt dolgozni. Azóta már 70 kutyán segítettünk mi is. 

- Mindezt főállású munka mellett. A család mit szól ehhez?

- Engem a férjem teljesen támogat ebben, sokszor vállalja a sofőr szerepét. Nekünk is van kutyánk és annyira az életünk része, hogy még a baráti körünk kialakítására is hatással van. De a bejelentőknek is tudni kell, hogy mi is emberek vagyunk, ugyanúgy, mint más, nem mindig tudunk azonnal menni a hívásra, illetve, hogy aki bejelentést tesz, sok esetben maga is tudna segíteni. A telefonálónak is lehet felelőssége, ő is vállalhat kis időre segítségnyújtást. De sok esetben félnek, nem vállalják fel. A legrosszabb pedig az érdektelenség, a szemhunyás. A korábbi mentésekből sok tapasztalatot leszűrtünk. A legfontosabb a gondolkodás megváltoztatása lenne. De az teljesen elkeserítő, amikor nem is értik, hogy mi a probléma azzal, hogy a kutya előtt mondjuk nincs víz, vagy sötét pincében vagy forró hordóban tartják, vagy egész életében láncon. Kutyát tartani nem kötelező, viszont aki vállalja, annak kötelességei vannak. A négylábú pénzbe, energiába kerül és cserébe folyamatos szeretetet kap a gazdi. Nagyon szomorú, de előfordul, hogy nem tudunk segíteni, mert mondjuk a hatóság is úgy ítéli meg, hogy nincs probléma. Vesztettünk már így el kutyát. Nem mindig könnyű megítélni a dolgokat. Megmenteni mindenkit nem tudunk, ahhoz 24 óra is kevés volna. 

Demonstrálnak az állatkínzás ellen

- Jogszabályokat is bújsz esti olvasmányként?

- Tele az íróasztalom törvényekkel teli iratokkal, amiket folyamatosan tanulmányozok. Jó tisztában lenni, ez kell a határozott fellépéshez és, hogy tudjuk mikor jogos a bejelentés, mikor várhatunk megfelelő reagálást erre.

- És milyen a hivatalos reagálás?

- Változó. Van, ahol azonnal segítenek, azonnal válaszolnak, és van, ahol hónapokig sincs reakció, vagy nincsenek tisztában az oda vonatkozó jogszabállyal, vagy az adott törvényt mégsem akarják alkalmazni. Itt is emberek vannak, az állatokhoz való különböző viszonyulással. 

- Részt vettetek augusztus végén az állatkínzás ellen szervezett demonstráción is. Mit gondolsz erről az akcióról?

- Az első lépés a figyelemfelhívás. Aztán reménykedünk, hogy minél több ember gondolja majd, hogy gondos gazdának kell lenni, amit egyébként most is előír a törvény. A kérdés inkább ennek a mikéntjében van. Mert az egyértelmű, hogy a városban fel kell szedni a kutyaürüléket az utcáról. De az már nem, hogy a kutya ingerszegény környezetben, pincében, láncon, egésznap magára hagyva egy teleken mennyire szenved.

- Falun vagy városban van több probléma?

- Falun és főleg a láncon tartás miatt. 

- Aki szeretne segíteni, mit tehet?

- Várjuk a csatlakozni kívánó tagokat az egész megyéből. Illetve ideiglenes befogadókat, akik felépüléséig helyet biztosítanak a kutyáknak, minden egyéb költséget az egyesület áll. A tagok feladata mentésekben való részvétel, örökbe adott kutyák utánkövetése, akár kutyaház készítés is lehet, ha valaki abban ügyes. 

- Az emberekkel is kell tudni bánni a sikerhez?

- Teljesen. Ha agresszíven megyek oda, nem segít a kutyán, mert elzárkóznak a tulajdonosok. Néha nagyon-nagyon nehéz, de a legkedvesebb hangnemet kell elővenni a kutya érdekében. Sok lelkileg megterhelő esettel találkozunk, és ha nem akarjuk, hogy egyre több ilyen legyen, első sorban az emberekre kell hatni. 

Az egyesület telefonszáma: 30-6860-639.