Vörös cipellők és gumimacik

                                                                           A női lélek érzékisége

Mi ez?  A megtestesült nőművészet? Mondták már ezt Bárdosi Katinka festőművész alkotásaira, de tévednek, akik így gondolkodnak. A „nőművészet” fogalom ugyanis csak akkor lenne értelmezhető, ha létezne „férfiművészet” is, de olyanról még nem hallott a világ. Nem, feminizmusról sincs szó!  Egyszerűen csak festészet ez, melyet történetesen egy nő művel. Beleadva (ízig-vérig) minden nőiességét, érzékenységét.

Bárdosi Katinkának (aki Zalaegerszegen született és tavaly végzett a Pécsi Egyetem Művészeti Karán) a közelmúltban nyílt meg „Test közel” című tárlata a Keresztury ÁMK- Hangverseny és Kiállítótermében. S valóban, egész közelről (jól felnagyítva) láthatunk és tapasztalhatunk meg olyan dolgokat, amik a hétköznapi élet metakommunikatív tartományaiba tartoznak. Apró lábmozgások, szájtartások, tapintások, vagy maguknak a tárgyaknak (ruháknak) a pozíciói adják a gesztust; a mozdulat egészét. A jelet és a jelentést. Többnyire csak félalakokat – jórészt lábakat – látunk, ám mégis érzékeljük az egész embert. Vagy emberpárt, hiszen a nő és férfi viszonya, a bensőséges kapcsolatok, a várakozás, vágy (bőröndből kilógó női láb – Vigyél el), hiány és kétségbeesés (bőröndön ülő nő lába – Maradj) szintén ott van a képeken.

Nem öncélú, magamutogató tehát ez a nőiesség, mert férfiak nélkül semmit sem ér a játék. Nem a tűsarok és a fűző teszi a nőt nővé (az csak kellék, jelmez), ezeket ledobva jelenik meg sokszor a lényeg. Mondjuk párnák között, ruha nélkül. Na, de kérem, ez már erotika – szégyellheti el magát, aki szemérmes. Igen az, de nem zavarba ejtően.  Míg a vörös cipellők harsányak a térben, addig a mezítelen lábak visszafogottak, sejtelmesek, lágyan pihennek a lepedőn – bár kétségkívül nem aludni készülnek.

Mégsem kettősség ez a színbéli és hatásbeli különbözőség, hanem egység. Ha úgy tetszik a női lélek ellentétekből felépülő teljessége és érzékisége. Mindebben ráadásul még egy nagy adag irónia is van, mert a szemlélőt egész végig nem hagyja nyugodni egy gondolat. Mi van akkor, ha Bárdosi Katinka mégsem csupán női szemmel ábrázolja a nőiséget? Mi van akkor, ha tréfát űz velünk, és épp azokat a kliséket nagyítja fel, amitől állítólag egy Férfi szemében Nő lesz a nő. Magassarkú cipő, harisnya, vörös száj, formás lábak. Ennyi? Egy igazi Nő, ezt ki is kérné magának. Merthogy ez általánosítás!

Nem is olyan egyszerű ez az egész nőiesség meg férfiasság, hát még a kettő viszonya. Pláne, ha mindenáron komolyan akarjuk venni. Épp ezért célszerű kellő humorral közelíteni a témához, s – ahogy a művész is teszi – néha elmenekülni a gumimaci-cukorkák világába. A meghatározhatatlan nemű macik szex-jelenetét nézve elfelejthetjük az összes klisét, női és férfi szerepet. De azért itt ne ragadjunk le. Mégiscsak jó ez a nemiség, meg nemek közti kapcsolat; képben is, meg valóságban is.