Varázsital a hosszú élethez

Előadás a teaivás ceremóniájáról

Ennél sokkal szomorúbb, hogy ilyen "ovisteával" rendszeresen lehet találkozni tömegrendezvényeken, vásárokon és minden olyan büfében, ahol lángost és palacsintát sütnek. Ezt az innivalót bűn teának hívni, úgyhogy vagy nevezzük át, vagy felejtsük el örökre. Azzal a téves elgondolással együtt, hogy teát csak akkor kell inni, ha betegek vagyunk. A keleti kultúrák szerint ez épp fordítva van: teát mindig kell inni, és akkor nem leszünk betegek!

De honnan is ered a teázás szokása, s hogyan illik egy igazi kínai vagy japán teát elkészíteni és szervírozni? Sági Attila, a Magyar - Japán Baráti Társaság országos elnökségének tagja a megyeszékhelyi Városi Hangverseny -és Kiállítóteremben megrendezésre kerülő Japán Fesztiválon tartott előadást a teázási szokásokról.
A tea felfedezéséről több legenda is kering a Távol-Keleten. A legismertebb elmélet szerint az egyik kínai császár i.e. 2737-ben ivott egy csésze forró vizet, melybe előtte szárított növényt tettek. Az ital annyira ízlett a császárnak, hogy utána rendszeresen fogyasztotta. Van olyan legenda is, mely szerint véletlenül hullott a teafa levele a forró vizes kancsóba, s így fedezték fel a nedű kellemes aromáját, és jótékony hatásait. Akárhogy is volt, tény, hogy Kínában a Han-dinasztia (i.e. 206 - i.sz. 220) idején a császár és környezete már rendszeresen fogyasztott teát, Japánba pedig a IX. század körül került át a teaivás szokása.
A tea nem más, mint a teanövény forrázata. Három kategóriája van, a zöld, a fekete és az oolong. Mindhárom típus ugyanabból a növényből készül, csak a feldolgozás módja más: a fekete teát hosszabb, az oolongot rövidebb ideig, a zöldteát pedig egyáltalán nem fermentálják (erjesztik, füllesztik).

A tea elkészítése aprólékos munka (Illusztráció)

Sági Attila a japán szokásokkal kapcsolatban elmondta: a szigetországban a teát szellemi és fizikai orvosságnak tartják. "Varázsital a hosszú élethez." Élénkít, frissít, méregtelenít, erősíti a szívet, csökkenti a vérnyomást és a vércukorszintet, és baktériumölő hatása is van.

A teaivás ceremóniája az 1500-as évek körül alakult ki. A japánok főleg zöldteát fogyasztanak, aminek több fajtája (erősebb, ízesített, rizsszemekkel kevert, stb.) ismert. Mivel a teázás a gasztronómia és a társasági, családi élet fontos része, ezért az elkészítésnek szigorú szabályrendszere van. A forró nedű a teaszobában készül, és ott is fogyasztják el.
A teafőzés egy lassú folyamat; a teamester, vagy teafőző gésa aprólékos, rituális mozdulatokkal készíti el az italt. A szertartás a tisztítási rituáléval kezdődik. A mester kiforrázza, majd kitörli a csészét, aztán kerülhet bele a teapor, majd rá a forró víz. Ezt a keverés különböző fázisai követik. Van olyan teaivási szertartás, mikor mindenki egy csészéből iszik, s körbejár a forrázat, máskor mindenkinek külön csészéje van. Az ivást sem lehet elsietni: lassan kell kortyolni, ugyanakkor nem szabad megvárni azt sem, míg kihűl az ital. Teázás közben a japánok ételt is fogyasztanak: sütemények, párolt, grillezett falatkák és savanyúság kerül az asztalra.
A tea a XVI. században hittérítők révén jutott el Európába (először Portugáliába). A legnagyobb népszerűségnek aztán Angliában örvendett.

A fesztiválon zöld tea fajtákkal is lehetett ismerkedni. (Balról Slezák Anikó üzletvezető)

Magyarországon a tea a XVIII. században még luxuscikknek számított, ma viszont a fent említett ovis-változatot leszámítva reneszánszát éli. A Japán Fesztiválon részt vevő Slezák Anikó, az egyik zalaegerszegi kávé- és teaház üzletvezetője, érdeklődésünkre elmondta: egyre nő a kereslet a minőségi teák iránt, bár a helyiek lassabban szoktak hozzá ahhoz, hogy délutánonként nemcsak kávét lehet fogyasztani. Sokan már nyáron is teáznak, sőt a legtöbb teafűből jeges italt is lehet készíteni. S bár a zöldteák közül még mindig inkább az ízesített fajtákat (japán cseresznye, eperkert) a kedveli a közönség, azért akadnak igazi ínyencek is, akik a keserűbb, erősebb aromájú fajtákat is szívesen isszák.

(A japán teázási szertartásról a Pannon Tükör legfrissebb - a Japán Fesztiválra megjelent - számában olvashatnak bővebben.)