Választástörténetről értekeztek

                                                               Nyolcszáz kiló hús- kampánycélra

Szalámi taktika, elnyomás, megfélemlítés; nem éppen szépemlékű időszaka ez a történelemnek. A „Pártok, választók, képviselők” – Fejezetek Zala megye politikatörténetéből című konferencián egészen a reformkortól napjainkig tekintették át a témát kutató történészek, levéltárosok az elmúlt több mint százhatvan év fontosabb választásainak zalai eseményeit és eredményeit.

Apropóul az szolgált, hogy idén ünnepeljük a 20. évfordulóját a szocializmus évtizedeit követő első szabad választásnak. Molnár András, a Zala Megyei Levéltár igazgatója a résztvevőket köszöntve elmondta: a politikatörténet elhanyagolt terület a történész szakmán belül, ezért is érezték úgy, hogy ideje e téma köré is egy találkozót szervezni.

Dr. Gyimesi Endre polgármester, a levéltár egykori igazgatója úgy érzi, hogy a város Díszterme - mely a közgyűléseknek is otthont ad - az egyik legalkalmasabb helyszín, hogy politikatörténetről beszélgessünk. A falakat Deák, Zrínyi és Csány képmásai díszítik, melyek inspirációt adnak. A polgármester ezt követően Mikszáth Kálmán parlamenti karcolataiból idézett, melynek konklúziója talán ez lehet: „a rossz országgyűléseket is jóvá teszik- a rosszabbak.”

Ha pedig azt hisszük, hogy választási csalások, kampány célú megvesztegetések csak napjaikban fordulnak elő, nagyot tévedünk. Molnár András előadásából kiderült, hogy bizony a követválasztásnak már a reformkorban is ára volt; nem is kevés. A levéltár igazgatója az 1843-as Zala megyei követválasztás költségeit vizsgálta. Mint mondta: a modern politikai kultúra gyökerei a reformkorig nyúlnak vissza. Ekkor kezdtek formálódni a pártok, s maga a polgári közélet is. A kampányköltség fogalma is ekkor alakult ki.

A tárgyalt korban például a konzervatív jelöltek választási kampányát papi körökből finanszírozták, a liberálisok kortesgyűlései pedig mérhetetlen evészetbe, ivászatba és duhajkodásba fulladtak. Deák Ferenc éppen azért utasította vissza a követséget, mert korteskedéssel választották meg, amit ő a végsőkig megvetett és lenézett. Mik voltak azok a jelenségek, amikre a „haza bölcse” összevonta a szemöldökét? Hogy a követek teljes útiköltségét és szállását fizették, csak egy dolog. Bár az a tény, hogy Kaszaházán külön kortestábort is létrehoztak elszállásolásukra, s még zenészeket is fizetettek szórakoztatásukra, már – a korabeli számlák szerint is – kezd egy kicsit sok lenni. De hol van ettől még az a 800 kilogramm hús, 33 kilogramm só, 160 liter pálinka, több hordó bor, 1100 kilogramm rozs a kenyérsütéshez, ami az egekig emelte a kampányköltségeket, a fuvarosok és pecsenyesütő asszonyok napidíjáról már nem is beszélve. Nincs új a nap alatt; már a – gyakran idillinek vélt – reformkorban is megvesztegetéssel, lefizetéssel kívánták a választókat, vagyis a zalai nemeseket rávenni arra, hogy támogassák a liberálisok programját.

A konferencia további részében dr. Hermann Róbert, a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztőségének igazgatója, az 1848-as zalai népképviseleti választásokról beszélt. Dr. Dobszay Tamás az ELTE BTK egyetemi adjunktusa pedig „Zalai képviselők az országgyűlésben 1861-1875” címmel tartott előadást. Kiderült: a dualizmus korában vált szokássá, hogy országos politikusokat indítanak olyan vidéki választókerületekben, melyekhez valójában nincs semmi kötődésük. Ennek ellenére tudtak (s tudnak ma is) sikereket elérni.

Foki Ibolya, a Zala Megyei Levéltár főlevéltárosa az 1905/1906-os kormányválság zalai hatásairól beszélt. Dr. Paksy Zoltán – szintén a ZML főlevéltárosa – előadásában arra kereste a választ, hogy volt –e politika arculata Zala megyének a két világháború közötti korszakban. A korabeli választások adatait összehasonlítva kiderül, hogy volt, bár ez nem tért el jelentősen a többi dunántúli megye politikai irányultságától. A 20-as években a KNEP (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja) és annak utódpártjai taroltak a térségben, eltérően az ország többi részétől, ahol a kisgazdák nyertek. Ez a keresztény, nemzeti beágyazottság később is megmaradt a térségben.

Káli Csaba, a levéltár igazgatóhelyettese az 1947-es országgyűlési választás zalai eseményeit vizsgálta. Az országos kommunista térhódítás és manipuláció (választójogi törvény módosítása, társadalmi csoportok kizárása a szavazásból, kék cédulás választási csalás) ellenére Zalában a DNP (Demokrata Néppárt) nyert, míg országosan a Magyar Kommunista Párt szerezte meg a legtöbb mandátumot.

Dr. Mező Ferenc egyetemi docens, az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatóhelyettese az 1990-2010 közötti országgyűlési választások zalai és országos eredményeit elemezve arról értekezett, hogy mi lett a sorsa a rendszerváltozás utáni gyűjtőpártoknak (MDF, SZDSZ, KDNP, MSZP), milyen más erők léptek helyükre. Hová vándorolt ezek szavazóbázisa? Egyáltalán meddig lehet egy párt egyedüli gyűjtő- vagy néppárt a politikai palettán, s ennek tükrében vajon mi lesz a Fidesz további sorsa?