Sámánének és öntudat

                                                      A hangszeres zene a szeretet kifejező eszköze

Jelenleg 31 hangszeren játszik az orosz-német származású zenész. A népi hangszerek többségét ő maga készíti és a falvakat járva gyűjti is a dalokat. De ennél messzebbre is ment a múlt feltárásban, konkrétan Mongóliába, s onnét indulva utazta végig a honfoglaló magyar törzsek útvonalát. Ezen útján is gyűjtött dalokat, s felismerte a rokonságot a magyar és a közép–ázsiai népek zenéje között. Sőt mint elmondta, a mongolok úgy beszélnek a magyarokról, mint rokonokról.

Közben elsajátította a tuvai magas és mély torokhangon való éneklést, melyet világörökségként jegyeznek. A sámánok gyógyító tudományához tartozik. Neki magának is van sámándobja, melyet a hangszerként (is) használatos íj hangjánk felerősítésére (is) alkalmaz. Ez a torokhanggal kísért előadás szokta leginkább megnyerni a gyerekek tetszését. Rendszeresen megfordul ugyanis az óvodások és iskolások körében, de nem ritka felnőtteknek szóló előadása sem (néhány hónapja Zalaegerszegen is találkozhatott vele a felnőtt közönség). Mint mondja ez az ő küldetése.

- A zene egy nagyon szép eszköz, hogy öntudatra jussunk. A legősibb hangszer, mely mindannyiunk rendelkezésére áll, az énekhang. És ahogy a gyönyörű magyar nyelv kifejezi: énekelek, "én-kelek", azaz öntudatra ébredek– mondja és meglepő módon a nyelv olyan finomságaira is felfigyel, mely felett mi, az anyanyelv birtokosai talán elsiklunk. – A hangszeres zene, a szeretet egyik kifejezője. Szeretet, vagyis a "szer", ami etet, táplál. A mai kor igyekszik elhallgattatni a belső hangot, ezért ismeretlen marad az emberek többségének, az pedig félelmet szül. A félelem, vagyis a "fél-elem" pedig a teljesség hiányára utal.

- A gyerekek hogyan fogadják az Ön előadását?

- A zenét örömmel, mert megérinti őket. Azt látom, hogy ha változtatni szeretnénk a világon, akkor a gyerekeknek meg kell tanítani, hogy bánjanak az érzéseikkel. Utána jöjjön csak a kettő meg kettő, ha a felelősségérzést, együttérzést és az érzések kezelését már megtanítottuk. Ha sír a gyerek kérdezzük meg, hogy miért, érezzünk együtt vele. Így lesz egészséges felnőtt belőle. És nagyon fontos amivel a mi generációnk és a szüleink, nagyszüleink is adósak, őszintének lenni. Erről szoktam az előadásaimon beszélni. És még egy fontos dolog, a gyereknevelésben két ellenség van, a bűntudat és a szégyenérzés. Helyette szeretetet kell adni.

Alex Horsch jónéhány érdekes hangszert, így többek között a dorombot, a népi fuvolát, a tilinkót, a fulyarát (két méteres fafúvós), a dudát, és a sámándobot szólaltatta meg a gyerekek előtt. Ismeretterjesztő munkáját másfél hónapig a Visegrádi Palotajátékok keretében teszi, majd visszatér Zalába, ahol folytatja népzenei gyűjtését és a környékbeli természetvédelmi táborokban is találkozhatnak vele a gyerekek.