Népművelők találkozója Gébárton

                                                                   Mindenhez értettek egy kicsit

Az idén Zalaegerszeg volt a soros összejöveteli hely, a szervező személye, Szabóné Robb Aranka révén.
Akkoriban a „minden faluban legyen egy népművelő – könyvtáros” elv volt érvényben, ezért elhelyezkedési gondok nem akadtak, sőt még válogatni is lehetett a munkahelyekből. Megbecsült és elismert hivatás volt a népművelő, melyből a 8. évfolyamot jelentette a fent nevezett osztály. Az aranykornak a rendszerváltás vetett véget, amikor is ezen foglalkozású embereket küldték el elsőnek a munkahelyekről.

- Amikor még pályakezdők voltunk a spontán közösségi tevékenységek, a hagyományok letűnőben voltak. A népi vonal közel sem volt olyan divat és elismert, mint ma – mondták a népművelők. – Sikk volt viszont a sok ismeretterjesztő előadás, szinte bármilyen témában. Akkor indultak a kertbarát körök, a különböző klubok. Az egycsatornás, hat adásnapú tévé, az orsós majd kazettás magnók megjelenésének kora volt ez. Mindenhez értenünk kellett egy kicsit, akár filmvetítésről volt szó, mert a technikai újdonságok először a közösségi klubokban jelentek meg.. Ha nem volt elég pénzünk megnézni egy műemlék templomot stoppal mentünk, vagy éjszaka havat lapátoltunk, hogy előteremtsük a rá valót. Kalandos évek voltak – mondják csillogó szemmel, megszakítva a nótacsokrok sorát, mellyel az estét múlatják. – Nem volt kötelező a felvételihez a jó zenei hallás, nem kellett énekesnek lenni, de a zeneesztétikában, a művészetekben jártasságot kellett szerezni, hanem is nagy mélységben. „Csak” annyira, hogy az elvárásoknak megfelelő színvonalas programokat tudjunk szervezni. A későbbi években aztán specializálódtunk a tudást illetően.

- Hogy érzik mit tettek hozzá a munkájukkal a világhoz?

- A lelkületünket, a tisztességességet, az új iránti fogékonyságot.

- Mi lett a sorsuk a rendszerváltás után?

- Mi már közel húsz éves munkával bizonyítottunk és kinőttük annyira magunkat, hogy legyen állásunk. Nem fenyegetett az utcára kerülés veszélye. Viszont a fiatalok, az utódaink bőrén keresztül érezzük ezt a problémát. Félő, hogy itt megakad egy lánc. Ma is kellenének a népművelők, ha nem is minden faluba, de minden körzetbe, igen. Nem lehet az itteni közéletet ilyen szempontból magára hagyni. Mert ma a világ egészen más, mint az egykori falvakba. A népművelő tevékenységbe nagyon sok minden beleférne. Az elmúlt 40 évben mi rengeteg örömre leltünk ebben a munkában, mindig megtaláltuk, hogy hol lehetne segíteni, és ha valamit el akartunk érni, azt kiharcoltuk az emberek érdekében. Ma ugyan a hagyományápolás divat, de félő, hogy show lesz belőle.