Koponyák a tömegsírból

Régészeti tárlatvezetés a Múzeumok éjszakáján

A régészeti leleteket felvonultató tárlat tulajdonképpen egy vándorkiállítás: 2009-ben, a keszthelyi Balatoni Múzeumban került először bemutatásra az anyag, egy nemzetközi tudományos konferencia keretében. Legutóbb pedig a lendvai Bánffy Központban vendégeskedett.

Kostyál László, a Göcseji Múzeum megbízott igazgatója a múzeumi éjszaka csúcspontjának nevezte a kiállítást: nemcsak izgalmas emlékeket tár a látogatók elé, hanem arra is alkalmas, hogy ráirányítsa a figyelmet a Fenékpusztán végzett régészeti kutatómunkára.
Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója, a kiállítás egyik rendezője, tárlatvezetés közben a közönségnek elmondta: az itt látható anyag egy ötéves német-magyar kutatómunka eredménye. A zalaegerszegi bemutató nem teljes, hiszen a páratlan gyűjteménynek csak egy részlete került most a Göcseji Múzeum időszaki kiállítótermébe. Mindezek ellenére jól nyomon követhető Keszthely-Fenékpuszta története a késő római kortól egészen a népvándorlás koráig. A kiállítás 125 év régészeti kutatásainak eredményeit mutatja be, hiszen a térségben már a korábbi időkben is zajlott feltárás. Nagy, tudományos összefoglaló munka és prezentáció azonban mostanáig nem született.

Hogy két évvel ezelőtt mégis létrejött ez a vándorkiállítás, jórészt dr. Heinrich Tamáska Orsolya régésznek, a Lipcsei Egyetem tudományos munkatársának köszönhető, aki doktori disszertációját épp e térség kutatásainak eredményeiből írta. 2009 óta két tudományos munka is napvilágot látott: egyik, a már említett német-magyar konferencia anyagából készült, a másik pedig a Fenékpusztán feltárt temetőkről ad átfogó képet, Müller Róbert régész munkája nyomán.

Fenékpuszta eredetileg egy félsziget volt, amit a neolitikumtól kezdve a római, majd népvándorlás korig folyamatosan laktak, így gazdag és változatos leletanyag került a régészek birtokába. A közel tizenöt hektáros területen állt a 2 méter vastag fallal és 44 kerek toronnyal erősített római erőd. Valószínű, hogy nem katonai erődítményről, hanem amolyan adminisztrációs "hátországról" van szó.
Az augusztus végéig látogatható tárlaton római kori kerámialeleteket, övcsatokat, fésűket, valamint a kora kereszténységre utaló emlékeket is láthatunk, két modell segítségével pedig magát az erődöt is bejárhatjuk.

A tárlat legizgalmasabb darabjai azonban minden kétséget kizáróan a tömegsírokból előkerült - férfi, női és gyermek - koponyák, illetve koponyarekonstrukciók. Az antropológusok mediterrán típusként határozták meg az egykor élt embereket, ami azt jelentheti, hogy a térségben élő római lakosság halottait temették el. Bár, mint azt Havasi Bálint mondta: az emberek "beazonosítása" szinte lehetetlen, hiszen nem tudjuk pontosan, hol születtek, milyen nyelven beszéltek, s kik voltak ők valójában.