Kötetek Ruszt emlékére

                                                                         Módszertan és lelki vívódás

A közös munkából született meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a könyvsorozat első két kötete, melyet a közelmúltban mutattak be ünnepélyes keretek között a színházban. A „Színész-dramaturgia; A Színitanoda” címet viselő egyik kötet Ruszt dramaturgiával, színház-pedagógiával, színjátszással kapcsolatos módszertani tanulmányait gyűjti össze. A másik könyv pedig a rendező 1962-69 között írt naplójának részleteit, és a „Rekviem” című drámáját tartalmazza. Ez utóbbival az 1960-ban öngyilkosságot elkövető Gellért Endre rendezőnek állított emléket. A rendező nagy hatással volt az ifjú Rusztra, hiszen Gellért 1950-60 között Bernard Show darabokat rendezett Magyarországon, 1954-ben pedig színpadra állította az addig tiltólistán szereplő Madách-remeket; Az ember tragédiáját.

Talán ez inspirálta később Ruszt Józsefet arra, hogy 1983-ban a zalaegerszegi teátrum színházavató díszelőadásának szintén ezt a darabot válassza. Húsz évvel később – halála előtt néhány évvel – pedig ismét megrendezte: ugyanazzal az Évával és Ádámmal, vagyis Fekete Gizi és Szalma Tamás főszereplésével.

Nem meglepő, hogy a mostani kötetbemutató vendége éppen a társulat két egykori színművésze volt, akik Ruszt naplójából, és a Rekviem című drámából olvastak fel részleteket, Papp Lujza (a Hevesi Sándor Színház színművésze) közreműködésével.

A felolvasóest elején Nánay István emlékezett meg Ruszt Józsefről a két kötet kapcsán. Mint mondta: a rendező óriási írott hagyatékkal rendelkezik, hiszen a munkát csak halála előtt néhány héttel hagyta abba. Egész életében írt, szinte mindent dokumentált, jegyzetelt és kommentált. Magánéleti kínjai éppúgy ott vannak feljegyzései között, mint olvasmány-, film- vagy színházi élményeiről leírt gondolatai. Politikai nézetei és az aktuális színházi áramlatokkal kapcsolatos véleményei szintén bekerültek a most kiadott 1962-69 Naplóba, így a könyv Ruszt személyisége mellett izgalmas képet ad a korszak történéseiről, a szocialista kultúrpolitika szemléletéről is.

Nánay szerint Ruszt széles horizontba helyezte el a színházat és a színészi, rendezői munkát, ez kiderül a színház-dramaturgiai kötetből is. Nagy mestere volt a klasszikus drámaformálásnak, ám az avantgarde és alternatív színháznak is. Életpályája is ezt bizonyítja, hiszen a 70-es évek elején a debreceni Csokonai Színházban rendezett, miközben tagja volt az Egyetemi Színpadnak, 1973-78 között a kecskeméti Katona József Színházban volt főrendező, 1980-82 között pedig a szegedi Nemzeti Színház művészeti vezetőjeként dolgozott. A Hevesi Sándor Színház után rövid budapesti kitérő után 1988-ban ismét Szegedre ment, hogy újjászervezze a Nemzeti Színházat, majd mellette egy Független Színpadot is alapított, ez utóbbi 1990-ben a fővárosba települt.

Ruszt 1961-2004 között közel kétszáz előadást állított színpadra; műveit gyakran nevezték újszerűnek, meghökkentőnek, vitára késztetőnek. Rendezései és művészeti, filozófiai felfogása a magyar színháztörténet nagyjai közé emeli.