Így éltünk a hatvanas években

                                                                             Keserédes pillantok

„A hatvanas években, fellazult tételben fogalmazódott meg a világ.” A szervezők Cseh Tamás és Bereményi Géza egy dalának ezt a mondatát választották kiállításunk mottójául. S bár nem nosztalgiázásra invitálták a látogatókat, azért az érintett korosztály keserédes mosollyal nézegette gyermek-, vagy ifjúkora jól ismert tárgyait: a fekete-fehér televíziót, benne a táncdalfesztivállal, és a Futrinka utca lakóival, vagy az „Úttörővasút” csokit a múzeumban berendezett bolt polcain.

A kiállítás létrehozói, saját bevallásuk szerint, ezúttal sem a korszak politikatörténetét próbálják bemutatni, hanem a „hatvanas évek mindennapjainak világát, életmódját a kádári konszolidáció keretei között”. A kiállításon a falusi konyha ugyanúgy megtalálható, mint az értelmiségi házaspár lakótelepi szobája. A termeken végighaladva előbb egy valamikori pártház folyosóján érezheti magát a nézelődő. A kornak megfelelően berendezett házasságkötő terem és az ifjúsági klub után már az „utcán találja magát” a látogató. A buszmegállóval szemben fodrászüzlet és csemege bolt távolabb pedig a híradó moziból kiszűrődő hangja csalogatja a vendéget.

A propaganda és a kultúraközvetítés fontos eszköze, egyben a szórakozás egyik legnépszerűbb formája felhajtható fapadokkal, vetítőgéppel, a falakon a 60-as évek híres filmsztárjainak portréival, film- és műsorismertető plakátokkal jelenik meg. A kiállításban az egyes enteriőröket és témákat magyarázó szövegek mellett az MSZMP Zala Megyei Bizottsága által a Központi Bizottság PTO osztályára küldött hangulatjelentésekből vett idézetekkel segítenek értelmezni a látottakat, egyben sikeresen ellenpontozzák a közönségben fel-felébredő nosztalgiát.