Fontos a belső tartás

                                                    A megfelelési kényszer a gyávaság jele

Csernus Imrének már két és fél éve jelent meg ez a könyve, s azóta is teltházas előadásokkal járja az országot, többek között olyan témákat boncolgatva, hogy mitől „jó nő” valaki.

Előadásában beszélt arról, hogy a nők előbb-utóbb megfogalmazzák, ha valami nem stimmel a párkapcsolatukban. Ilyen esetben eleinte kérdeznek, majd könyörögnek, sírnak, zsarolnak, hogy a párjuk változtasson az adott problémán.
A szakember szerint a gyermekkorunkból hozott megfelelés vágya egész életünkben elkísér minket, miközben nem gondolkodunk el azon, hogy akiknek mi meg akarunk felelni, a szüleink vajon hitelesek-e? Ezt lemérendő, a pszichiáter szerint érdemes megfigyelni: tud-e mosolyogni egy adott szülő, amikor éppen egyedül van? Mint mondta: a magyarok jellemzően nem tudnak.

Ezután rátért az érzelmi intelligencia fontosságára: elmagyarázta, rengeteg ingernek vagyunk kitéve nap, mint nap, melyek érzéseket, érzeteket keltenek bennünk, amikkel valamit kezdenünk kell. S hogy mit kezdünk velük, mikor, hogyan mondjuk ki őket, ha egyáltalán kimondjuk ahelyett, hogy nyelnénk - ez a döntő fontosságú. Tapasztalatai szerint nagyon kevés hölgy húzza ki magát, ami az önbizalomhiány egyértelmű jele. Akinek pedig nincs önbizalma, az legyőzetik. De vajon hogy lehet nőnek látni azt, aki az élet különböző viharaival szemben hagyja magát legyőzni..?

Csernus leszögezte: "Nem érdekel, hogy az állítólagos felnőttek hogyan szúrják el az életüket, de hogy a gyerekeiknek ezzel milyen példát mutatnak, az már igen!" Hangsúlyozta: fontos a szülőkről való leválás. A szülők elvárják a gyerekeiktől, hogy tiszteljék őket. Csakhogy ők sok belső érzésüket nem mondják ki, hogy ne látszódjon rajtuk a félelem, ezért inkább mellébeszélnek, ami a pszichiáter szerint egyet jelent a hazugsággal. Na de a gyerekeik hogy nézhetnének tisztelettel a hazugokra? "Az emberek zöme a kapcsolatában boldogtalan" - fogalmazta meg az előadó egyik legfontosabb tapasztalatát. Megjegyezte, ő maga a pesti dugóban gyakran figyeli a körülötte lévő autókban ülő párok viselkedését, melyből sok minden kiolvasható. S hogy mit lát leggyakrabban? A pasik stírölik a csajokat, a nők pedig sms-eznek, vagy unottan bámulnak kifelé az ablaküvegen. Keveset lát olyat, hogy egyikük a másikat megérintené. Adódik tehát a kérdés: mennyire működik az intimitás a felek között? Miből van több: melegségből vagy fagyosságból?

Csernus szerint végig kell gondolni: amikor érzem és tudom, hogy igazam van, merek-e következetesen nemet mondani az anyámnak és az apámnak, majd ezt merem-e következetesen be is tartani? Hozzátette: fontos, hogy erre minden nő őszintén válaszoljon magának, ugyanis nőként a párkapcsolatában úgy fog viselkedni, mint az anyja, s olyan férfit fog választani, mint az apja. Hogy az apa mennyire nyitott és bátor ember, szerinte egyebek mellett abból mérhető le, hogy mer-e a lányával a szexualitásról beszélni. Hangsúlyozta: egy serdülő lánynak elengedhetetlen, hogy mindkét szülőjétől hiteles információkat kapjon. Probléma az is, hogy sok gyerek azt gondolja a szüleiről, hogy azok szentek, holott tudomásul kéne vennie, hogy az anyja és az apja egyben nő és férfi is. A szülőkkel szembeni érdekérvényesítés az egyik alapfeltétele a stabil párkapcsolatnak, amely négy lábon állva maradhat biztos alapokon: ezek a közös életvitel, hobbik, gondolkodás, a racionális és érzelmi dolgokról való beszélgetés; a kölcsönös tisztelet; a szexualitás, valamint az anyagiakhoz, a pénzhez való viszony.
Hogy sok anya miért igyekszik megfelelni másoknak? A szakember szerint ez mindig a gyávaságból fakad, abból, hogy nem mer kimondani egy adott érzést, hanem inkább nyel, s ebből aztán kialakul a manipulálhatóság, a befolyásolhatóság. Inkább másoknak kezdünk el megfelelni, hogy ők szeressenek minket - Csernus szavaival élve: szeretetcseppekért „csicskulunk”, például finomakat főzünk, hogy megdicsérjenek minket.

Nagyon fontos megfogalmaznunk azt is, hogy milyenek vagyunk. Személyiségszerkezetünket jelentős részben az határozza meg, hogy milyen konfliktuskezelési módszereket tanulunk el szüleinktől. "A boldogtalan párkapcsolatban élő nők a gyerekükbe menekülnek, belőlük lesznek azok a bizonyos „sárkánymamák”. Sok nő nem tud, vagy nem akar leválni a gyermekéről, nehogy szembe kelljen néznie saját boldogtalan párkapcsolatával. A férfiak pedig nem mernek, vagy nem tudnak beszélni saját mély érzéseikről" - fogalmazta meg Csernus a fő problémákat, hozzátéve: sok erősnek tűnő férfi belül "kocsonya".

Azt is el kell tudni fogadni, hogy szüleink meg fognak halni, ugyanis a pszichoszomatikus betegségek hátterében legtöbbször az elfojtott, ki nem mondott dolgok állnak. Csernus szerint a halál és a szexualitás természetes részei az életünknek, mégse beszélünk róluk, holott mindkettő meg fog történni mindannyiunkkal! A pszichiáter rávilágított: olyan kevés időnk van a Földön, miért ne mosolyogva éljük le az életünket morcosság helyett?

"Gyáva nőre nem lehet tisztelettel felnézni, márpedig hány férfi van, aki ilyen nővel él, és észre se veszi"- jegyezte meg. A pszichiáter hozzátette: sok nő hagyja magát kihasználni, és ezért egyedül saját maga a felelős.

A szakember nem győzte hangsúlyozni: a belső tartás elengedhetetlen. Akinek önmaga előtt nincs gerince és nem büszke magára, ne csodálkozzon, ha komoly gerincbetegsége lesz. A szakember figyelmeztetett: a fel nem vállalt érzések következménye a testen felerősödött hatással jelentkezik. Csernus szerint önbizalomra szert tenni úgy lehet, hogy tudatosan beleugrunk olyan helyzetekbe, melyektől félünk. A nagy kérdés: meg merem tenni vagy nem? Sokan félnek beleugrani az ismeretlenbe, félnek a változtatás után kialakuló fájdalomtól, s nem mernek kockáztatni: vagy sikerül, vagy nem. A pszichiáter szerint kudarcnak csak az minősül, ha "beletehettem volna mindent, de mégse tettem".