Csipke és népi hangszerek

                                                                Erkelre emlékeztek a Kölcseyben

Az iskola fiúkórusának verbunkdala, valamint két ifjú néptánc-tehetség kalotaszegi legényese után Horváth Károly a kiállított hangszerekről beszélt a diákoknak. Mint mondta: nagy kulturális örökség birtokosai vagyunk. A Kárpát medencében 300 ezer népdalt regisztráltak, egyes népi hangszereink gyökerei pedig 6000 éves múltra tekintenek vissza. A zajkeltő eszközök (dob, kolomp, csengettyű) nyomait még ma is fel lehet fedezni Szibériában, hiszen a sámánok napjainkban is használják ezeket, például állatok terelésére. A furulya a pásztorkultúrát jelképezi, mely már kihalóban van Magyarországon. Egyetlen pásztor él még, a több mint 90 esztendős Pál Pista bácsi. A népzene harmadik fontos elemét a tekerőshangszerek alkotják, emléküket főleg az alföldi tanyavilág őrizte meg.

A minitárlaton a diákok a körtemuzsikával (melynek hangja a szálló lelket képviseli), töröksíppal, tekerőlanttal is megismerkedhetnek. A kiállított fa cimbalom pedig manapság igazi ritkaságnak számít; régen a szegényebbek zeneszerszáma volt.

A csipkék a tárgyi népművészetet képviselik, nyitotta meg Prokné Tirner Gyöngyi, a Gébárti Kézművesek Házának szakmai vezetője a tárlat második elemét. A csipkék ősei a textilkészítés befejező mozzanatából – az elvarrásból – alakultak ki. Ruhadíszítő elemként csak a 16. században jelentek meg. A csipke Franciaországból indult hódító útjára, Magyarországra Mátyás uralkodása alatt jutott el, olasz közvetítéssel. A csipkének sok technikai válfaja létezik: vert, kézzel varrott, hajócsipke, pannóniai csipke. Az alkotó, Békefiné Bertók Andrea nem titkolt szándéka, hogy megújítsa a hagyományokat, s modernebbé varázsolva a díszes kelméket népszerűvé tegye őket a fiatalok számára is.

Varga Miklósné zenetanár az iskola galériájában bemutatott – diákok által készített – Erkel-tablókkal kapcsolatban elmondta: fontos, hogy a fiatalok jobban megismerjék a zeneszerző életét. Annál is inkább, mert sokan csupán a Himnusz megzenésítőjét és a magyar opera megteremtőjét látják benne. Erkel Ferenc mindezeken túl kiváló karmester, zongoraművész, zenepedagógus és szervező volt. Sokat tett a főváros zenei életének felvirágoztatása érdekében. Kevesen tudják róla, hogy neves sakkozó is volt; az 1864-ben létrejött Pesti Sakk-Kör egyik alapítóját is tisztelhetjük benne.

Az iskola az 1810. november 7-én született zeneszerző emlékére vetélkedőt is hirdetett, melynek eredményét decemberben hozzák majd nyilvánosságra.