Csőgatya tornacipővel

Szubkultúra, vagy divatozás?

Lényeg, hogy minden évtized kitermelte a maga szubkultúráját.Aztán némi átfedések, meg áthangszerelések után az ezredforduló forgataga az egészet jól összemixelte, újragyúrta, s eladható termékként kitette a multikulturális piacra.
A szubkultúra szó nagyon fontos dolog ebben a folyamatban, hiszen évtizedek óta erre lehet felépíteni a társadalomtudományi kutatásokat és elméleteket. Mert az nem úgy van ám, hogy jön a fiataloknak egy csoportja jellegzetes zenékkel, hajviselettel, meg öltözékkel, majd magukra mutatnak, és azt mondják: mi vagyunk a darkok. (Vagy rockerek, vagy akármik.) Nem, ez nem így működik. Sokkal inkább kell a közvélemény szerepvállalása, azaz előítélete is.  A többségi társadalom és annak intézményrendszerei ugyanis jól felcímkézik a maguk általános normáitól - vagyis az átlagtól - eltérő viselkedést.
Így születtek a szocializmusban a szép deviancia-elméletek, melyek bűnözőnek és veszélyesnek nyilvánítottak mindenkit, aki nem felelt meg a korszak embertípusának. Minél tekintélyelvűbb, elnyomóbb egy rendszer, annál több szubkulturális csoportot (ellenségképet) "termel ki" magának. És fordítva: minél szabadabb, demokratikusabb a társadalom, annál többet kell mutatni ahhoz, hogy valakit extrémnek nézzenek, hiszen ott magasabb az emberek ingerküszöbe.

A diákok szerint emósnak lenni nem menő

Szerencsére az évek előrehaladtával az elméletek változtak, és a kutatások eltolódtak az egyes csoportok értékorientációinak vizsgálata felé. Manapság pedig az a kérdés is egyre többször felmerül, hogy van -e értelme szubkultúráról beszélni, vagy sokkal inkább arról van szó, hogy bizonyos életmódok, stílusok, divatirányzatok közül választhatjuk ki a nekünk megfelelőt, személyiségünkhöz jobban illőt.

De vajon mit gondolnak erről a mostani fiatalok? Tényleg csak divatként kezelik az egyes irányzatokat, amit majd felnőve elfelejtenek, vagy ennél többről - mondjuk értékválasztásról - van szó? Már csak azért is, mert apáinktól megtanultuk, hogy a rock örök és elpusztíthatatlan. Ha ez tényleg így van, akkor bizony elkel az utánpótlás!
A megyeszékhelyi Kölcsey Ferenc Gimnázium néhány végzős diákjával beszélve úgy tűnik, vannak "őrzők": hat diákból négy kapásból rockzenét illetve alternatív zenét kedvelőnek vallotta magát. Bróz Brigitta, Karcsics Nóra, Szekér Szimonetta, Szakál András, Tóth Máté és Turi Vajk egyetértett abban, hogy az öltözékről és a hajviseletről lehet leginkább az egyes zenei stílusokat megkülönböztetni. A mai rockerek és metálosok nélkülözhetetlen viselete a farmer és bőrkabát, vagy bőrmellény. A hosszú haj azonban már nem olyan alapkövetelmény, mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt. A kedvenc zenekarok között ötven-hatvan évvel ezelőtti rock-bandák is vannak. No, meg olyan magyar "klasszikusok", mint a Pokolgép, az Ossián vagy a P. Mobil.

A fiatalok szerint az "alterokat" onnan lehet megismerni, hogy csőgatyát hordanak tornacipővel, és leginkább Quimby-t, Kiscsillagot, Hiperkarmát, Heaven Street Seaven-t hallgatnak. András és Szimonetta úgy látják, hogy aki rockzenét, vagy annak valamely irányzatát képviseli, az nem csak divatozni akar. Az ilyen fiatalok valószínűleg évek múltán is ezeket a zenéket hallgatják majd, úgyhogy ez egyfajta értékválasztás is. Arról nem is beszélve, hogy András szerint a rockerek sokkal emberségesebbek és megbízhatóbbak, mint a diszkósok. Ezzel Szimonetta is egyetértett, aki szerint egy koncerten sokkal barátságosabbak az emberek, mint mondjuk egy bálban, ahová sokszor csak a balhé kedvéért, vagy "menőzni" mennek a srácok. Ilyen helyeken a lányokat is könnyebb elcsábítani, illetve ágyba vinni.

Tényleg durva, ha egy lány bakancsot hord?

Bár a diákok a szubkultúra fogalmával nem voltak teljesen tisztában, azt tudták, hogy extrém az, aki az átlagtól eltérően viselkedik, vagy öltözik. Mi az átlag? Hát, aki divatozik, meg menő akar lenni. Ők gyorsan változtatják a zenei ízlésüket és öltözéküket is. Arra a kérdésre, hogy mi számít durvának öltözködés terén, azt válaszolták, hogy például az, ha egy lány acélbetétes bakancsot hord. A lányok szerint pedig az a durva, ha egy fiú sminkeli magát. Máténak és Vajknak meg az sem tetszik, ha valaki annyira feketébe öltözik, "hogy már temetkezési vállalkozónak néz ki". Ezen a ponton kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi a helyzet az emosokkal?

"Hát ők egyáltalán nem menők, maximum a 14 éves kislányoknál divat emonak lenni" - érkezett a válasz.
A fiatalok egyébként úgy érzik, hogy a tanárokat manapság már kevéssé érdekli, hogy a diákok hogyan öltözködnek. Az első benyomás most is fontos, de alapvetően nem foglalkoznak azzal, hogy ki milyen stílust képvisel: piercing-es, vagy nem, mennyire sminkeli magát, vagy milyen színű körömlakkot használ. Inkább az a lényeg a pedagógus számára, hogy a diákok tanuljanak, és ne zavarják az órát.

Szóval hogy van - e szubkultúra divat nélkül, vagy stílus értékválasztás nélkül, az bonyolult szociológiai, pszichológiai, sőt gazdasági elemzések során fejthető csak meg. Ha egyáltalán... Lehet, hogy csak arról van szó, hogy mindig vannak olyan egyének, akiknek hiányzik valami jelenség, vagy elunják a többség által képviselt normákat és ízlést. Mert mondjuk túl sok a valóság showból, a bulvárból, a lakodalmasból, a "népieschből"; és kell valami friss, valami más. Amiből persze egyszer többségi kultúra lesz, s az egész kezdődik előröl.