Az ördög rejtve maradt

Megújultak a Mária Magdolna Plébániatemplom freskói

Az apátplébános elmondta: a freskók restaurálása 2001-ben indult, bár már a '90-es évek végén megkezdődött a kórus boltozatának aládúcolása, így ez a "szakasz" készült el elsőként. A felújítás kilenc éve alatt több restaurátor is dolgozott a falképeken. Egy megállapodásnak köszönhetően azonban a szakemberek a 2001-ben vállalt árakon végezték a munkát, ami nagy segítséget jelentett. Szerencsére a Jóisten végig velük volt, hiszen mindig volt fedezet a rekonstrukció következő lépéséhez; sőt olyan is előfordult, hogy nem várt adomány érkezett a felújítás költségeihez. A plébános ezúton is köszöni mindenkinek a támogatást.

A restaurátorok számára az egyik legnagyobb kihívás a szentély mögötti, 120 négyzetméteres Mária Magdolna kép felújítása volt. A főoltár takarása miatt ugyan nem csodálható meg a kép teljes részlete: az ördög - mint a bűn legyőzésének szimbóluma egyelőre rejtve marad. Az évek során megújultak a főhajó és az oldalfalak freskói is, ezen kívül új kövezetet kapott a templom. A fényes kőlapok között azonban néhol lehet még látni az eredeti, 230 éves járólapokat is, hiszen a jó állapotúakat megtartották.
Stóber László elárulta: a főoltár rekonstrukciója még hátra van. Az oltár faszerkezete ugyanis felújításra és szúmentesítésre szorul. Ehhez várják a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyét.

Stróber László és dr. Kostyál László beszélt a megszépült falképekről

Dr. Kostyál László előadásában összefoglalta a mai templom elődeinek történetét, a város első írásos említésétől (1247) kezdve egészen a jelenlegi plébániatemplom felépítéséig. 1747-ben Padányi Bíró Márton kezdeményezésére indult meg az építkezés. A püspök az ellenreformáció szellemében több barokk stílusú templomot is építtetett a térségben, például a sümegi plébániatemplomot, illetve a püspöki palotát. Az eredeti tervekben még az szerepelt, hogy az itt korábban állt templom alapjaira építkeznek, s egytornyos lesz az épület, a kedvezőtlen statikai viszonyok miatt azonban módosítottak az elképzeléseken. Így lett kéttornyú temploma a városnak.

Bíró Márton nem érte meg a templom teljes megépülését. A freskókat már utóda, Koller Ignác rendelte meg, melyeket Johann Ignaz Cimbal osztrák festő készített el 1769-ben, durván egy év alatt. A plébániatemplom az 1826-os tűzvész áldozata lett, hiszen teteje és toronysisakja leégett, s ezeket később már nem eredeti barokk stílusukban, hanem klasszicista szellemben állították helyre.
A művészettörténész a freskókkal és azok készítőjével kapcsolatban elmondta: Cimbal a bécsi Képzőművészeti Akadémia növendéke volt 1742-53-ig, így művészetében is ezt az iskolát képviselte. Bár, munkái nehézkesebbek, színezésük "fáradtabb", mint kortársaié. Cimbal nem tartozott az élvonalba, 1768-tól mégis nagyszabású freskó- és oltárkép megrendeléseket kapott Magyarországon. Ábrázolásai illuzionisztikusak, ami viszont megfelelt a kor stílusának, na meg az anyagi lehetőségeknek. Ha ugyanis egy-egy templom építésekor nem volt elég fedezet például díszes márványoszlopokra, akkor azt a festő tökéletes pompában odafestette. Ez történt a zalaegerszegi nagytemplom esetében is.

Az oldalfalak képei is új pompában láthatók

Ami a freskók ikonográfiáját illeti, megjelenik többek között a püspök védőszentje, Lojolai Szent Ignác. A főoltárképen a város és a templom védőszentje Mária Magdolna, az oldalfalak egyikén pedig az országot Máriának felajánló Szent István. A török kor után ez a nemzeti egységet is jelképezte. A freskókon látható még a Szeplőtelen Szűz, az apostolok és Veronika is, amint kendőjét nyújtja Jézus felé. A szentély északi oldalán pedig megszépülve látható a Stróber László által "furcsa freskónak" nevezett kép, melyen Jézust kertészként ábrázolják. Erről annyit illik tudni, hogy János evangéliuma szerint a feltámadt Krisztust kertésznek vélte Mária Magdolna. A 14. század óta a Megváltó ezért gyakran szerepel ásóval, vagy gereblyével a kezében, kalappal a fején a képeken.

A főoltárkép egy részlete: Mária Magdolna Zalaegerszeg és a templom védőszentje