Agresszíven terjeszkednek

Szegényedik a természetes környezet

- Az özönnövények többségében nem őshonosak, hanem véletlenül vagy tudatosan behurcoltak. Természetes ellenségük hiányában aztán gyorsan terjednek, elnyomva a helyi növényeket. De inváziós fajjá válhat nem tájidegen növény is, mely az ember környezet átalakító tevékenysége miatt burjánzik el. Ez utóbbira példa a siskanád, mely az erdészeknek okoz nagy gondot. A tarra vágott erdőben szaporodik, megnehezítve az újratelepítést.

- Ezekről mégis kevesebb szó esik, mint a parlagfűről, mely talán túlzottan is negatív figyelmet kap.

- Az allergizáló hatása miatt felkapott, hogy miért hajlamos az allergiára ilyen sok ember, az megint más kérdés. Nagy tömegű pollent termel, egy hektáron egy szezonban 66 kilogrammot, egy növény naponta egy millió pollent. De azt tudni kell róla, hogy sokáig nem képes egy helyen megmaradni. Az egy éves parlagban fordul elő legnagyobb tömegben, aztán ha nem bolygatják a talajt, magától kiszorul. Csak ott életképes, ahol mozgatják a talajt (földművelés, útépítés, építkezések). És persze régen az eltakarításban a legeltetésnek, állattartásnak is nagy szerepe volt, mára ez sem jellemző. Ha már itt tartunk nem hagyhatom szó nélkül a fűnyírási szokások megváltozását sem. Egyre inkább a látvány lesz fontos, a józanész, és hasznosság helyett. Régen az állattartó gazdák tudták, hogy május előtt nem szabad kaszálni, mert akkor lesz tápértéke a fűnek. Évente két - háromszor kaszáltak összesen. Ma ezeket a tényezőket nem veszik figyelembe, ezzel szegényedik a természetes környezet, "zöld sivatagok" jönnek létre, a kisebb állatok nem találnak táplálékra, búvóhelyre. Az élővilágban pedig éppen a sokszínűség a lényeges. Egy kis odafigyeléssel visszaállítható lenne mindez - mondta a fiatal biológus, aki ezzel kapcsolatos kérvénnyel, figyelemfelhívó levéllel fordult már a zalaegerszegi önkormányzathoz. Sajnálattal észlelte ugyanis többek között, hogy a túl korai kaszálás miatt esett áldozatul honos orchidea is a város több pontján. - Sok mindent újra kell tanulni a mai embernek, akkor is ha csak jó szándékkal rendben szeretné tartani a környezetét. Mára a biológia egy ágává vált az úgynevezett hagyományos ökológia. Rájöttek ugyanis, hogy a "józan paraszti ész" valóban nagyon sok hasznos információt rejt magában, csak éppen nem azonos nyelven beszélt az ökológus és a földművelő, ezért nem értették meg egymást. Most a közeledésnek köszönhetően a gyimesi Kárpátokban botanikai ritkaságok kerülnek felszínre.

- Mondana még néhány inváziós növényfajt?

- Ilyen például az aranyvessző, mely a parlagfű mellett szintén augusztusban éli fénykorát. Igaz, hogy jó mézelő és gyógynövényként is számításba jöhet, de nagy területeket foglal el. Szintén özönnövény, bár több célra hasznosítható a fehér akác. Semmire sem használható, de nagyon agresszív a bálványfa, mely szinte kiirthatatlan. A patakok mellett a japán keserűfű nyomja el a természetes növénytakarót. A természet annál stabilabb, minél több faj kap életteret. Ezért ártalmasak az inváziós növények, csak úgy, mint a monokultúrás gazdálkodás vagy akár a jó szándékkal végzett látványkaszálás.

- Mi a helyzet a természetes ellenségekkel? A krumplibogárnak is sikerült idetalálnia.

- Vigyázni kell erre. A természet minden egyes építőköve olyan mértékben összefügg, hogy azt nem tudjuk átlátni. A parlagfű egyes természetes ellenségei például a napraforgót is károsítják. A vegyszerezés pedig önmagában is károsít.

Az aranyvessző nagy területet foglal el

- Tud alkalmazkodni idővel az élővilág?

- Mutációk mindig vannak. Ezek nagy része nem életképes, az úgynevezett pozitív mutációk, melyek a környezetváltozás miatt létrejött alkalmazkodó változatok, életképesek. Mindehhez azonban sok időre van szükség. Az emberi beavatkozás túl gyors a pozitív/alkalmazkodó mutációk kialakulásához képest. A természetvédelmi területek pedig egyre inkább, mint "szigetek" vannak jelen, és ezek az egymástól szeparált szigetek nem képesek a kipusztult, vagy kipusztított fajok természetes pótlására, ami nem volt gond, amíg a növénytakaró a mainál gazdagabb volt.

(Özönfajoknak is nevezik azokat a növény-és állatfajokat, melyek idegen eredetűek, mégis agresszíven képesek terjeszkedni. Tönkretehetik a természetes, és az ember alkotta ökoszisztémákat, felboríthatják a táplálékhálózatok egyensúlyát és egyéb károkat is okozhatnak. A kutatók most kezdik számszerűsíteni azokat a károkat, amit ezek a fajok okoznak, és összesítik az ellenük való védekezésekre fordított költségeket is.)