Munkanélküliség: mentális zsákutca

A 8. megterhelő életesemény

– Az ember életét számos megterhelő életesemény kíséri, amelyek akár krízis kialakulásához is vezethetnek. Egy széles körű kutatás fontossági sorrendbe állította ezeket, így a listára 47 ilyen életesemény került fel. Az első tízben házastárs halála, szakítás, válás, börtön kezdi a sort, de az élbolyban szerepel az elbocsátás a munkahelyről is, mely a nyolcadik helyen áll.

– Ez a felmérés is azt mutatja, nem könnyű megélni, feldolgozni a munkanélkülivé válást. Miért?

– A munka és az identitás szorosan összefügg. Amikor magunkról kell beszélnünk, már az első mondatainkban szóba hozzuk munkákat, foglalkozásunkat. A munkanélküliség során az egyén elveszíti azt a szociális közeget, melyben a munkája révén kifejezhette önmagát, és amelyben megbecsülés érte. Megfosztott állapotba kerül, amit nem könnyű megélni.

Ki milyen érzelmekkel és reakciókkal viseltetik a munkanélkülisége iránt, az függ személyiségétől, családjától, a társadalmi és gazdasági környezettől. Egy kanadai kutatás a munkanélküliség érzelmi hatásait és dinamikáját vizsgálta, ennek során megállapították, hogy a munka elvesztése hasonlatos a Kübler-Ross által leírt gyászmunka fázisaihoz – mint a tagadás, düh, depresszió, belenyugvás.

– Egyértelmű, hogy szükség van pszichés támogatásra.

– Valóban, sok esetben ez elengedhetetlen. A munkaügyi központokban lehetőség van pszichológiai tanácsadás igénybevételére, illetve segítséget nyújthat az álláskereső klub is. Itt egymás között támaszra találnak az álláskeresők, és az elsajátított álláskeresési technikákkal mondhatni újult erővel állhatnak neki a munkakeresésnek, melyben a klub minden segítséget megad.

Sajnos az álláskeresés sok kudarccal jár. Felhívnám a figyelmet, nem csupán az elutasítás fáj az álláskeresőknek, hanem az is, hogy válasz nélkül hagyják őket. Ezért ideális lenne, hogy a válaszadás – az elutasított pályázók esetében is – szokásává válna a munkáltatóknak.

– Család, barátok hogyan segíthetnek?

– Érzelmi támogatásuk nagyon sokat jelenthet, hiszen egy ilyen helyzet miatt az önértékelés is csorbát szenved. Időnként nehéz feladat, mert tapasztaljuk, a családokban megélhetési gondok még két fizetés mellett is előfordulnak. Ha egyikük munkanélküli lesz, gyakori, hogy a meglévő kapcsolati probléma még feszítettebbé válik.

– A változó világban, úgy tűnik, tudomásul kell vennünk, hogy várhatóan nem lesz folyamatosan munkák nyugdíjas korunkig.

– Ha az embereket a jövendő munkájukkal kapcsolatos elvárásokról kérdezik, leggyakrabban a hosszú távú állás igényét fogalmazzák meg. Ez a hosszú táv korántsem jelenti ma már a nyugdíjas korhatárt. A szemléletváltás elengedhetetlen ezen a területen, hiszen cégek szűnnek meg és alakulnak újak, emiatt is képessé kell tenni magunkat a változtatásra, a pályamódosításra, egy másik szakma elsajátítására. Amennyiben valaki felismeri, hogy munkahelye veszélyben van, és még azelőtt lép mielőtt munkanélkülivé válna, elkerülheti a munkanélküli állapottal járó nehézségeket.

Egy sajátos forma a munkaerő-kölcsönzés, ami gyakran még egy évig sem tartó időszakos munkát jelent. Bizonyára nehéz ehhez alkalmazkodni, de a munkavállaló profitálhat belőle, ha előnyeit nézi. Például számtalan munkatapasztalatot gyűjthet általa, amit egy következő álláskeresésnél önéletrajzában feltüntethet.

Meg kell tanulnunk azt, hogy munkaszerződéseink már többnyire nem határozatlan, hanem határozott időre szólnak. Akármerre is fordul a gazdaság, hasonló munkapiaci helyzettel kell számolnunk. Egyet tehetünk, a lehetőségeket – képzés, támogatás, adókedvezmény stb. – megragadva megpróbálunk a lehető legjobban alkalmazkodni.