A hévízi fürdőélet történetéből

Dr. Horváth József főorvos előadása a reumaklubban

Az előadótól megtudtuk: a Hévízi-tó gyógyító hatása valószínűleg több évezrede ismert. A római időkből maradt ránk a tó észak-nyugati részén talált Jupiter oltár. A Hévíz név egy 1328-as dokumentumban szerepel először: „locus vulgariter Hewyz dictus.“ A tavat a fürdéssel kapcsolatban Bél Mátyás „Notitia Hungariae“ című munkájában 1730-ban említi először. A tó és környéke az 1730-as években került a Festetics család birtokába.  Hévíz első fejlesztője (I.) Festetics György gróf volt. A nevét viselő tutajra épített fürdőházat 1795-ben építette a túlfolyó elejére.

Az első hévízi fürdőt ajánló hirdetés a bécsi Magyar Hírmondóban jelent meg 1801-ben Gutten József keszthelyi orvosdoktor ajánlásával. Heller Flórián bécsi tanár 1857-ben vízelemzést végzett. „A hévvíz nem egyszerű gyógyforrás, de kristálytisztató, tíz ezer négyszögölnyi tükörrel, paradicsomi vidék közepette. Mivé lehetne e gyógyvíz kellő gond és szorgalom, kezelés mellett.“ – írta a Vasárnapi Újság 1866-ban a Festeticsek folyamatosan fejlődő tulajdonáról. A gondosan szervezett gyógyfürdő-üzemeltetés bizonyítékaként az 1800-as évek közepétől fa és kő fürdőházak, fürdőépületek, kabinok, hidak létesültek.

Az értékóvás védelmére gondos fürdőszabályzat is készült. Dr. Hanny Ödön keszthelyi járási és fürdőorvos is már egy csinos, kényelmes fürdőhelynek írja le Hévízt az 1894-ben megjelent könyvében. A tó legszebb növénye, a tündérrózsa Hévíz szimbóluma lett, s bekerült a város címerébe és zászlajába. Az indiai vörös tündérrózsát Lovassy Sándor honosította meg 1898-ban. 1905-töl radikális változás kezdődött Hévíz életében. Ez évtől Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros 35 évre bérbe kapta a fürdőt. A hosszúlejáratú bérlemény nagymérvű befektetés, fejlődés lehetőségét, intenzív építkezés időszakát hozta magával. Hévízen 1906-tól állandó orvos és gyógyszerész dolgozott.

Az orvostudományi és technológiai ismeretek segítségével a Schulhofok teremtették meg a modern fizioterápia alapjait. Id. dr. Moll Károly pedig a súlyfürdőt feltalálva írta be nevét a gyógyfürdőhely históriájába. Később a kulturált gyógyítási körülményeket biztosítani képes intézetek melletti fürdőterületeket osztályba sorolták és a modern gyógyhelyre rendszeresen közlekedett „társaskocsi“ és automobil is. Az 1866-os évi 200-as fürdővendégszám 1916-ban már 1600 főre duzzadt. A korábbi álmos kis telep helyén egy eleven életet élő fürdőhelyet találunk, mely a betegek mellett a pihenni, szórakozni vágyókat sem tekintette mostohagyermekének.