Magasabb kiadás, alacsonyabb bevétel

Pintér Sándorral – a magyar agrárium helyzetéről

– Milyen következményekkel járt mindez?
– A gazdáknak mindezek következtében egy szokatlanul drágább év elé kellett tekinteniük, ráadásul az agrárirányítás sem volt segítségükre. Értem az utóbbi gondolat alatt, hogy a „figyelmeztető jelek” ellenére még július első felében is arról szólt a kommunikáció, hogy az agráriumot elkerüli a gazdasági válság, mert az élelmiszerre szükség van. Nem így történt, a válság az agráriumot sem hagyta érintetlenül; az élelmiszergyártás és -fogyasztás nagymértékben lecsökkent, miközben világ- és európai viszonylatban átlagon felüli többlettermelés jelentkezett.

– Hogyan alakultak az ez évi felvásárlási árak?
– Nem térnék ki minden növényre, csak az olajosokra, melyek a legnagyobb árkülönbséget szenvedték el. Idén a tavalyihoz képest csaknem felére csökkent a napraforgó és a repce felvásárlási ára, ami – ahogy említettem már – azért rendkívül aggasztó, mert a termelési költségek az előző évhez képest igencsak megugrottak.

Álláspontom szerint a gazdák helyzetét az is tovább nehezíti, hogy idén az agrárköltségvetés már nem is számolt a nemzeti támogatással, sőt teljesen kihagyták a jövő évi tervezetből is. A magyar gazdák versenyhelyzetét mindez hátrányosan befolyásolja a túltermeléssel küszködő uniós piacon.

– Egyre több termelőt sújtanak likviditási gondok.
– Igen, általánosságban kijelenthető, hogy likviditási gondokkal küzd az agrárium. Nagyon sok gazdának raktáron van az áruja, mert nem tudta még eladni – mert nemcsak a felvásárlási árak csökkentek, hanem maga a felvásárlás is, a likviditási nehézségek ugyanis sem a kereskedelmet, sem a feldolgozóipart nem kerülték el. A termelők pénzügyi gondjait tovább növeli, hogy finanszírozási és egyéb hiteleiket is törleszteniük kell. Mindeközben a kormányzat újabb hitelekről akar megállapodni a bankokkal, amelyek pont a fizetőképességi problémák miatt húzódzkodnak az egésztől. 

– Mi lenne a megoldás?
– Véleményem szerint ebben a helyzetben mindenképpen előbbre kellene hozni az uniós támogatások kifizetését. Ezzel ugyanis életben lehetne tartani az agrártermelőket, melyek többsége idén még nem igazán jutott bevételhez az előbb jelzett okok miatt. Ha saját helyzetünket vizsgáljuk, tavaly ősztől számos költségtakarékossági intézkedést vezettünk be, a gazdaság ekkora visszaesésére azonban nem gondoltunk, így az idei évet kis nyereséggel és gyengülő likviditással zárjuk.

– A nehéz helyzet ellenére tudtak-e fejleszteni?
– Igen, mivel az adódó lehetőséget nem akartuk elszalasztani. Kiírtak egy rendkívüli gépbeszerzési pályázatot, amit meg kellett lépnünk, mivel azt mondták, többet ilyen nem lesz. Nyertünk a kiíráson, kombájnokat, pótkocsikat és gyümölcsszedő kocsikat vásároltunk a támogatás segítségével.

Mindazonáltal ezt a pályázati kiírást is az átgondolatlanság jellemezte. Az év elején kellett volna kiírni, továbbá jelezni a gépgyártók és a termelők felé, hogy azok felkészülhessenek a lehetőségre. Így megfelelő gépválaszték lett volna típusban és minőségben egyaránt. A hűtőház és a szárító felújítását a még tavaly elnyert pályázati támogatásból valósítottuk meg az idén.

– Pályáztak-e az új agrár-környezetgazdálkodási támogatásra?
– A teljes területtel pályáztunk az új AKG-re, előtte természetesen minden előírásnak eleget tettünk, egyebek között az új területazonosításnak, mely szerint fizetik majd a támogatást. A programmal kapcsolatban azonban továbbra is dilemmáim vannak. Júliusi határidővel kellett benyújtani a pályázatokat, melyekről döntés ez idáig nem született.

Ellenben valamennyi pályázó gazdának – függetlenül attól, hogy nyer, vagy nem – már az új előírásoknak megfelelő vetésszerkezettel kellett meghatároznia következő termelési évét. Véleményem szerint, mivel az uniós környezetgazdálkodási év szeptember elsejétől következő év augusztus 31-ig tart, a pályázatot előbb kellett volna kiírni, illetve már elbírálni, hogy a kötelezettségek csak a nyerteseket terheljék. Akik ugyanis nem nyernek, azok feleslegesen költötték pénzüket a programra – hangsúlyozta Pintér Sándor.

– Hogyan sikerültek az idei eladások? A legújabb hírek az almaértékesítés nehézségeiről szólnak.
– Sok az alma, a túltermelés és a fogyasztás csökkenése az egész világra jellemző. Idén a korábbi üzleti partnereink nem is jelentkeztek, Csehországban és Szlovákiában sikerült valamit eladni a korai almák közül. A körtével, amelyről azt gondoltuk, sosem lesz értékesítési gondja, szintén hasonló a helyzet.

A meggyet, majd a búzát és a kukoricát viszonylag jó áron adtuk el, a repcének csak a felét sikerült, az őszi árpa még raktáron van. Sajnos jégkárunk is volt, a csöngedi almásban 50 millió forint körüli a veszteség, mivel a sérült almát csak léalmaként tudjuk értékesíteni. A jégkáralapba hiába fizettünk be, nem kapunk semmit, mert a veszteség mértékét nem az almásra, hanem az egész gazdaság területére számítják; a „elért“ kárnak 30 százalék fölött kell lennie.

Megemlíteném vadászati ágazatunkat, mely szakszerűen és eredményesen tevékenykedik. Az őszi bikakilövési tervüket már 75 százalékban teljesítették számos bronz-, ezüst- és aranytrófeával – mely utóbbiak közül egy 11 kg 15 dkg-os vadásztrófea az eddigi legnagyobb.

Úgy vélem, a túltermelési gondokat az új AKG sem tudja majd megoldani. Lehet, hogy a búza, kukorica és napraforgó termesztésének csökkentése hoz valami visszaesést, a pillangós növények fővetésének tíz százalékos növelése azonban piaci gondokat fog okozni. Mivel mást nem igen lehet termelni, mint szóját, így vetésterületének megduplázása következtében túlkínálat lesz belőle is.

Az új AKG érinti a növényvédőszer-felhasználást is, a jól bevált szerek megszüntetése a termelés visszaesésével, a termény minőségének csökkenésével újabb gondokat szülhet a támogatás öt éve alatt. A tömegárupiacon igenis minőséget kell produkálni, ami vegyszerek alkalmazása nélkül nem megy.

Illene ezt tudomásul venni, és az egész problémakörre vonatkozóan azt is: nem túltermelés, hanem élelmiszerhiány van a világban. Ennek megfelelően kellene felkutatni az új piacokat, a magyar agrárium ugyanis van olyan rugalmas, hogy meg tudna felelni a kívánalmaknak.

Pintér Sándor végezetül elmondta, 474 hektáron vetettek repcét, mely 100 hektárral kevesebb az eddigieknél. Őszi árpát 280, búzát 690 hektáron vetnek az idén. Meggyesüket 25 hektár új telepítéssel bővítik a közeljövőben. Alma- és körteválogató gép és egy vetőgép beszerzését tervezik jövőre.