Felavatták a Millenniumi Emlékművet

Zalavár: A megye újra birtokba vette múltját

Az em­lék­mű alap­kö­vét a mil­len­ni­u­mi ün­nep­ség ke­re­té­ben 2009 jú­ni­u­sá­ban he­lyez­ték el az egy­ko­ri me­gye­szék­he­lyen, Zala­vá­ron, a vár­szi­ge­ti tör­té­nel­mi em­lék­park­ban, amit szep­tem­ber 11-én a ha­gyo­mány­te­rem­tő szán­dék­kal el­in­dí­tott Szent Ador­ján csa­lá­di na­pon avat­tak fel.

Az ün­ne­pi szó­nok ava­tó­be­szé­dé­ben mél­tat­ta Za­la egy­sé­gét a „vi­ha­ros ezer év” alatt, amit az or­szág há­rom­fe­lé sza­ka­dá­sa sem bon­tott fel. A me­gye fel­ada­tá­nak te­kin­tet­te, hogy véd­je la­kó­it a fe­nye­ge­tett­sé­gek ide­je alatt, ez­ál­tal na­gyobb sze­re­pet vál­lalt, mint amit a tör­vény rá­rótt.

„Na­gyon rit­ka az, ami­kor a me­gye és ál­lam jól mű­kö­dik együtt. Úgy ér­zem, hogy né­hány hó­nap­pal ez­előtt a ma­gyar tör­té­ne­lem ha­son­ló idő­sza­ka kez­dő­dött el. Az ál­lam még csak te­kin­té­lyé­ben erős, gaz­da­sá­gi­lag és a tár­sa­da­lom lel­ki­ál­la­po­tát te­kint­ve csak most kezd ma­gá­hoz tér­ni a sokk­ból.

Az ép­pen gyógy­uló­fél­ben lé­vő ma­gyar ál­lam­nak bi­zal­mat kell sza­vaz­nunk, meg kell erő­sí­te­nünk, hogy új­ra önál­ló le­hes­sen. Az ön­kor­mány­zat­ok mind­eb­ben nagy se­gít­sé­gé­re le­het­nek, mert a jól mű­kö­dő ál­lam kö­zös ér­dek. Vegyük új­ra bir­tok­ba a múl­tat, mert itt a le­he­tő­ség, hogy meg­va­ló­sít­suk ál­ma­in­kat, épít­sük az or­szá­got, hogy fel­emelt fej­jel te­kint­hes­sünk itt Za­lá­ban, a Mil­len­niu­mi Em­lék­mű­re” – han­goz­tat­ta Szalai An­na­má­ria.

Uni­ós pá­lyá­za­ti tá­mo­ga­tás­ból, hat­van­öt me­gyei ön­kor­mány­zat, va­la­mint a Me­gyei Ön­kor­mány­zat­ok Or­szá­gos Szö­vet­sé­ge tá­mo­ga­tá­sá­ból 86 mil­lió fo­rint­ból hoz­ták lét­re az em­lék­mű­vet, mely­nek ter­ve­zé­sé­vel a za­lai kö­tő­dé­sű, nem­zet­kö­zi­leg is el­is­mert Mako­vecz Im­rét bíz­ták meg – mond­ta Manninger Je­nő.

A Za­la Me­gyei Köz­gyű­lés el­nö­ke ki­tért ar­ra, hogy az el­múlt nyolc év­ben ne­héz kö­rül­mé­nyek kö­zött tény­ked­tek az ön­kor­mány­zat­ok, en­nek el­le­né­re nem hagy­ták ma­gu­kat a gaz­da­sá­gi vál­ság­gal ri­o­gat­ni. Za­la me­gye ön­kor­mány­za­ta­i­val úgy dön­tött, mer na­gyot ál­mod­ni: ezeréves fenn­ál­lá­sát mél­tó módon ün­nep­li meg a pá­rat­lan mű­vé­sze­ti al­ko­tás lé­te­sí­té­sé­vel. Ezért is irány­tű az épü­let, ami a za­la­i­ak össze­tar­to­zá­sát, össze­fo­gá­sát jel­ké­pe­zi – hang­sú­lyoz­ta a me­gyei köz­gyű­lés el­nö­ke.

A Mil­len­ni­u­mi Em­lék­mű­ben egy élet­fát is ál­lí­ta­nak, amely­nek min­den egyes le­ve­le egy-egy za­lai vá­ros­t vagy fa­lut jel­ké­pez. Az or­ga­ni­kus épí­té­sze­ti stí­lu­sú épü­let­ben ki­ál­lí­tá­sok nyíl­nak, de az ér­dek­lő­dők a Vár­szi­ge­ten fo­lyó ása­tá­sok ré­gé­sze­ti le­le­te­it is meg­te­kint­he­tik majd. Olyan tör­té­nel­mi és szak­rá­lis köz­pon­tot kí­ván­nak ki­ala­kí­ta­ni, amely egyik „úti cél­ja” lesz a za­lai csa­lá­dok­nak.

Ter­mé­sze­te­sen az or­szág más vi­dé­ké­ről is vár­nak lá­to­ga­tó­kat a Vár­szi­get­re, ahol Za­la ezer­éves tör­té­nel­mi múlt­já­nak egyik leg­je­len­tő­sebb „ér­té­ké­nek”, a Szent Ador­ján-ba­zi­li­ká­nak rom­jai ta­lál­ha­tók. A temp­lom­ról el­ne­ve­zett csa­lá­di nap­ból ha­gyo­mányt kí­ván­nak te­rem­te­ni, ezért az ün­ne­pen min­den év­ben ki­tün­tet­nek egy za­lai nagy­csa­lá­dot, amely­nek tag­jai a csa­lá­d ér­ték­te­rem­tő ere­jé­ben mu­tat­nak pél­dát má­sok­nak.

Ta­valy egy ki­lenc­gyer­me­kes cson­ka­hegy­há­ti csa­lád ve­het­te át a dí­jat, idén a hé­ví­zi Papp csa­lád kap­ta meg a Csa­lád­dal Za­lá­ért ki­tün­te­tést. Az édes­apa, Papp Gá­bor, egész­ség­tan ta­nár, a Men­tor If­jú­sá­gi Iro­da ve­ze­tő­je, emel­lett a hé­ví­zi re­for­má­tus gyü­le­ke­zet gond­no­ka, a Fi­desz he­lyi el­nö­ke és pol­gár­mes­ter­je­lölt­je.

Az if­jú­ság­se­gí­tő­ként dol­go­zó fe­le­sé­gé­vel, Ágo­tá­val öt gyer­me­ket ne­vel­nek, va­la­mennyi­en egy­há­zi in­téz­mé­nyek­ben ta­nul­nak, nép­táncolnak, né­pi fu­ru­lyán, te­ke­rő­lan­ton, he­ge­dűn és zon­go­rán ze­nél­nek. Papp Gá­bor el­mond­ta, hogy nincs szá­má­ra meg­tisz­te­lőbb, mint­hogy csa­lád­já­ért, gyer­me­ke­i­ért, vol­ta­kép­pen az éle­té­ért kap ki­tűn­te­tést a Za­la Me­gyei Ön­kor­mány­zat­tól. A díj­jal já­ró száz­ezer fo­rin­tot a keszt­he­lyi kór­ház gyer­mek­osz­tá­lya szá­má­ra aján­lot­ta fel.

A foly­ta­tás­ban Peresztegi Im­re, a ki­vi­te­le­zést el­nye­rő ZÁÉV Zrt. ve­zér­igaz­ga­tó­ja át­ad­ta a Mil­len­ni­u­mi Em­lék­mű jel­ké­pes kul­csát Man­ninger Je­nő­nek, majd Márfi Gyu­la veszp­ré­mi ér­sek fel­szen­tel­te az épít­ményt.

A ja­nu­á­ri ün­ne­pi me­gyei köz­gyű­lé­sen Makovecz Im­re nem tu­dott je­len len­ni, ezért Manninger Je­nő most ad­ta át ne­ki a Za­la Me­gye Dísz­pol­gá­ra ki­tün­te­tő cí­met. A za­lai kö­tő­dé­sű köz­is­mert épí­tész ar­ról be­szélt, hogy ha­tá­ron in­nen és túl úgy kell él­nünk egy­más mel­lett, hogy „egyik nyelv se ül­jön rá a má­sik nya­ká­ra”.

A za­la­eger­sze­gi Zrí­nyi Mik­lós Gim­ná­zi­um va­la­mint a keszt­he­lyi Kiss Szent Te­réz plé­bá­nia kó­ru­sa adott mű­sort ezután az ava­tó­ün­nep­sé­gen, majd Márfi Gyu­la veszp­ré­mi ér­sek meg­szen­tel­te Zala me­gye meg­újult jel­ké­pe­it.
A rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en lett zöld-arany szí­nű a me­gye­zász­ló és cí­mer, ami a tör­té­nel­mi ha­gyo­má­nyok okán is­mét kék és ezüst színt ka­pott.