A vesebetegek életének könnyítéséért

D. Kósa dezider főorvos megyei elismerése

Az egyetem elvégzése után rövid időre visszatért szülőföldjére, mert akkor ott még kevés volt a magyar anyanyelvű orvos, s a Muravidéki Egészségügyi Központban dolgozott, majd 1984-ben költözött Zalaegerszegre és a Zala Megyei Kórház Belgyógyászati Osztályán helyezkedett el. Mint mondja  – a családi indítékon túl – legfőképpen azért jött Zalába, mert jó munkalehetőség kínálkozott, és már akkor látszott, hogy szakmai szempontból lehetőség lesz továbblépni, no és Zalaegerszeg közel van Lendvához. A muravidéki és szlovén baráti, szakmai kapcsolatai ugyanis máig megvannak.

Kósa Dezidert a Zala Megyei Közgyűlés a közelmúltban tüntette ki a „Zala Megye Egészségügyéért Díjjal“, több évtizedes, magas színvonalú gyógyító tevékenységéért és a krónikus vesebetegek életminőségének javításáért. Ennek apropóján beszélgettünk.

– 1984-ben költözött Zalaegerszegre. Megvoltak akkor a belgyógyászatnak vagy épp a vesebeteg-ellátásnak a korszerű feltételei? Hiszen a kórházi osztályok, sőt az épületegységek, épülőben, alakulóban voltak.
– Jó időszak volt ez, és nagy szerencsének tartom, hogy az 1-es belgyógyászatra kerültem Patakfalvi tanár úr osztályára. Nagy előny volt, hogy nem volt még ekkora specializáció, mint most.

Egy osztályon belül volt például az immunológia, a gasztroenterológia, nephrológia és az általános belgyógyászat. Egyedül a kardiológia volt önálló. A főnököm profilja a hematológia volt így nagyon sokat tanulhattunk erről a szakterületről is, valamint általában véve a betegségek diagnosztizálásáról, kórtünetek felismeréséről. Jó iskola volt, mert átfogó szemléletet adott, ami azóta is nagy segítség.

– Mikor fordult az érdeklődése a nephrológia felé?
– Fokozatosan. Kezdetben csak peritonealis dialízis volt a kórházban. A hemodialízisnek idén ünnepeljük a 20. évfordulóját Zalaegerszegen. Belgyógyász rezidensként szinte mindennel megismerkedhettünk: gyomortükrözés, végbéltükrözés, kenetvétel, vizeletvizsgálat, satöbbi. A vezetőnk mindig beállított valakit egy-egy profilra. Engem egyre inkább a nephrológia felé irányított.

Megkedveltem, maradtam. 1987-ben aztán letettem a belgyógyászati szakvizsgát, 1994-ben pedig a nephrológusit. Mint már említettem 20 évvel ezelőtt történt az a kórházi fejlesztés, amelynek során a belgyógyászatból kivált a művesekezelés, vagyis elindult a hemodialízis. Ebben a munkában már aktívan részt vettünk.  Ma már átlagban napi 45 beteg vár dialízisre.

– A kiválás után, a elmúlt húsz évben milyen változások mentek végbe ezen a szakterületen?
– A belgyógyászati előképzés lehetőséget adott arra, hogy ne szakadjak el a nephrológiától, a járóbeteg-szakrendeléstől a dialízis mellett. A három szegmens az alap, illetve a lehetőség arra, hogy az egyes betegeket a kezdeti tünetektől a komolyabb beavatkozásokig végigkísérjük, ismerve a részletes kórtörténetet.

Ez adja a betegek bizalmát, biztonságát, s szakmai elveinknek is ez a lényege. Annak ellenére, hogy a műveseállomás a kilencvenes évektől privatizált részként működik, a kórházzal nagyon jó és szoros a kapcsolatunk. Európai szintű technikai eszközeink vannak, s nagyon szigorú nemzetközi sztenderdeknek kell megfelelnünk, ezért a naprakészség fontos. 

Sokat próbálunk tenni azért is, hogy ne csak a kórházra koncentrálódjon a kezelés, hanem a segítségnyújtás, a prevenció és az utógondozás is hangsúlyos legyen. Ezért is öröm számomra a megyei elismerés, mert egyfajta visszajelzést jelent. A siker természetesen nem az én személyes érdemem, óriási csapatmunka áll e mögött, s a kitűntetés mindenkinek szól.

– Manapság rengeteg szó esik a prevencióról. A súlyos vesebetegségek hogyan előzhetők meg?
– Ez azért nehéz kérdés, mert ritka az elsődleges vesekárosodás, általában valamilyen más betegség szövődményeként alakul ki veseelégtelenség. Sokszor a betegek nem is észlelik a bajt, mert nem jár fájdalommal. Oda kell figyelni minden apró jelre, eltérésre. A visszatérő húgyúti fertőzések teljes kivizsgálást igényelnek, magas vérnyomás esetén meg kell nézni, hogy nem veseprobléma áll-e a háttérben.

Cukorbetegek, érelmeszesedésben szenvedők, szívműtéten átesettek, fertőző betegek szintén fokozott figyelmet igényelnek, nem is beszélve a már dialízissel kezelt betegek helyes étrendjének beállításáról. A kérdés összetett, azonban ma már sokat tudunk tenni azért, hogy egyes betegségek szövődményeként, vagy hosszú gyógyszeres kezelés (például fájdalomcsillapítók tartós szedése) esetén ne alakuljon ki veseelégtelenség.

– A megfeszített munka után mi a legjobb kikapcsolódás? A hírek szerint szeret főzni, kertészkedni.
– Ez igaz. Tíz éve költöztem a családommal Kökényesmindszentre, ahol kialakítottunk egy szép környezetet gyümölcsössel, fenyőfákkal, dísznövényekkel. Gondozásuk tökéletes kikapcsolódás. Nagyon szeretem megvendégelni itt a barátaimat egy-egy jó étellel, lendvai borokkal. Fontos számomra a falusi közeg, hiszen gyerekkoromat is ilyen környezetben töltöttem.

Ezen kívül szívesen dolgozom társadalmi szervezetekben is, a Lions Mozgalom helyi szervezetének idén elnöke lehetek, ami szép és megtisztelő feladat. Itt is a szociálisan rászorulóknak próbálunk segíteni. Meg kell említenem a továbbképzéseket, nemzetközi konferenciákat, amikre szívesen járok. Ez részben szintén kikapcsolódás, részben pedig önképzés, továbbképzés is, hiszen más tapasztalatokkal, szakmai eljárásokkal lehet megismerkedni, amit később hasznosítani lehet.