Megőrizni a sikereket

Beszélgetés Szűcs Gergely igazgatóval a gimnázium terveiről

– Lassan harminc éve élek Zalaegerszegen, úgyhogy már ide jövök haza. Ha a dombokat meglátom, én is zalainak érzem magam. Ide köt a dolgos élet, a barátok, kollégák és az egykori tanítványok.
– Kollégái, tanítványai nyugodt, visszafogott tanárként ismerik. Talán sokakat meg is lepett, hogy pályázott az igazgatói posztra.

– Másfél évvel ezelőtt még én sem gondoltam. Egyszerűen csak adódott egy helyzet. Tarjánné dr. Szabó Zsuzsanna igazgató bejelentette, hogy nyugállományba vonul. Ezután mindenkiben volt egy kis félsz, hogy esetleg „kívülről” érkezik az új vezető, s az milyen változásokat hoz. Emiatt a házon belül „keresgéltünk”. Többen felvetették az én nevemet is.

Kicsit győzködni kellett ugyan, de végül saját elhatározásomból hoztam meg a döntést. Hogy engem választottak, nagy megtiszteltetés. Egy régi, jó nevű, szép eredményeket elért intézménynek lehetek az „arca”, hogy így fogalmazzak. Ami persze nagy felelősség is, mert a sikereket mindenekelőtt meg kell őrizni.

– A gimnáziumnak az elmúlt húsz évben a nyelvoktatás volt az egyik fő profilja. Ehhez képest készült valamilyen új tervvel, irányvonallal, mikor átvette az intézmény vezetését? Annál is inkább, mert ősszel arról szóltak az országos hírek, hogy a jövő évi állami költségvetésben nem szerepel a két tanítási nyelvű képzések támogatása.
– Az első tervem az volt, hogy az igazgatóváltás zökkenőmentes legyen, a folyamatban lévő ügyek ne akadjanak el. Az iskola mostani képzési iránya valóban hosszú évek munkájának eredménye. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, s a szülők és diákok igénylik az itt működő speciális osztályokban folyó munkát.

Különösen igaz ez a nyelvi osztályokra. A másik oldalról ráadásul az látszik, hogy a gyerekek helyt is állnak, legyen szó versenyekről, nyelvvizsgáról, érettségi és felvételi vizsgákról vagy későbbi munkalehetőségekről. Így az emelt nyelvi képzések megtartása mindenképpen jó irány.

A cserekapcsolatok révén pedig sok gyereknek az is megadatik, hogy a gimnázium évei alatt eljusson nyugat-európai országokba. Ősszel tényleg volt némi vihar a kéttannyelvű oktatás körül – talán több is volt egyszerű viharnál –, ám ez most úgy látszik, lekerült a napirendről.

– Vészforgatókönyvet azért készítettek?
– Nem, mert teljesen irreálisnak tűnt már a felvetés is. Nagyon rossz döntés lett volna, ha ez a képzési forma tényleg kikerül a költségvetésből. Bevált módszerről van szó, ami jól működik. Itt a Kölcseyben is egy nagyon jó oktatógárda jött létre, s a diákok zöme felsőfokú nyelvvizsgával lép ki az iskolából. Ez az első lépés a diploma felé, ami különösen fontos, mert sok államvizsgát tett fiatal pont nyelvvizsgaproblémákkal küzd.

– A nyelvi képzésen túl, milyen területen lehet még erősíteni?
– Reál területen, ami főleg a matematika–fizika–informatika vonalat jelenti. A hatosztályos képzésünk egyik része tulajdonképpen erről szól. Szeretnénk, ha nagyobb nyilvánosságot kapna az is, hogy erősek vagyunk a biológia-, a földrajz- és a környezetvédelem-oktatásban is.

– Matematika–földrajz és informatika szakos tanárként ezt kötelességének is érzi?
– Részben igen, de azért többről van itt szó. Az intézmény a környezetvédelem és az egészségügyi nevelésben elért eredmények miatt elnyerte az Ökoiskola címet, ami három évre szól, és nagyon sok pluszlehetőséget kínál a természetvédelem, egészséges táplálkozás, tudatos hulladékgyűjtésre nevelés irányába.

Úgy látjuk, hogy a diákok is fogadókészek ezekre a pluszórákra, délutáni programokra, versenyekre. Az informatika nélkül pedig már szinte lehetetlen élni, úgyhogy fontos, hogy naprakészek legyünk. Ez vonatkozik mind a gyerekek, mind a tanárok képzésére. Változik a világ, a diákok figyelmét ma már más szemléltető eszközökkel lehet és kell lekötni.

– Ha már egészségről volt szó: érződik aggodalom a tanárok-diákok körében az új influenzajárvány miatt?
– Szerencsére nem. Nincs tömeges megbetegedés sem egyelőre. Az oltások megkezdődtek, s bár eddig sosem tettem, most én is beoltatom magam. Úgy érzem, hogy intézményvezetőként ez kötelességem. Bízom benne, hogy nálunk nem kerül sor a járvány miatt iskolabezárásra.

– Nagyon optimista vezetőnek tűnik. Körülbelül fél órája beszélgetünk, és még nem panaszkodott, ami manapság ritka.
– Biztos, még nagyon friss igazgató vagyok! De a viccet félretéve, természetesen én is érzem és látom a problémákat, s a pénzügyi nehézségeket. Örülök viszont, hogy az önkormányzat mindent megtesz, ami tőle telik, s ez a hozzáállás nagy segítség. Remélem, hogy előbb utóbb nemcsak szavakban lesz az oktatás kitörési ágazat, és jó lenne, ha pályakezdő pedagógusnak lenni nemcsak misszió lenne, hanem megélhetés is.

Úgy érzem, hogy szabadabb, de durvább világban élünk, ezért sok mindenért jobban meg kell küzdeni. A tudás ma is érték, ám jó lenne, ha ezt a társadalom is visszaigazolná, s megbecsülné a tehetségeket. Ellenkező esetben félő, hogy a mostani fiatalok nem itthon találják meg a boldogságukat. Pedig nagyon sok tehetség van, és ez ajándék! De el kell hitetni ezekkel a diákokkal, hogy itthon van rájuk szükség.