Kapjon frászt az olvasó

Lőrincz L. László Alsópáhokon

– Jó, akkor legyek Kaposvári Lőrincz László, ha már Kaposváron születtem. A kiadónak is tetszett, „zseniális“ – mondták, de aztán újból felhívtak, hogy nem fér rá a borítóra, inkább írjak a nevem elé egy betűt. Az egyetemen az egyik professzort K. Kovács Lászlónak hívták, akinek a nevéből gyakorta gyártottunk hízelgőnek nem nevezhető szóvicceket. Ezért gondoltam azt, hogy középre teszek egy betűt. Hát így lettem Lőrincz L. László – mondja az utazó-szerző, akinek nem ez az ifjúsági regény volt az első műve, mivel már előtte több tudományos könyvet írt a mongol kultúráról.

A tudományos írás szigorú pontosságot követel, míg a szépirodalom szabadjára engedi képzelőerőnket, fűzte hozzá. Az utóbbi műfajba tizenegy éves korában szeretett bele. Karl May volt a „múzsája“, az ő nyomdokaiba kívánt lépni: izgalmas kalandokat megélni, és megírni azokat úgy, hogy „olvasásuk közben törje ki a frász az olvasót“. 
Karl May világhírű művei a Kelet iránti érdeklődést is felkeltették benne, ezért felvételizett a bölcsészkarra.

– Arabul szerettem volna tanulni, de sajnos 1957-ben nem indult ilyen szak. Szóba jött a török, gondoltam jó lesz: ez is érdekes nyelv, sivatag és teve is van az országban. De ez sem jött össze. Első éves voltam a bölcsészkar történelem szakán, amikor találkoztam Chrudinák Alajossal – aki eggyel följebb járt és arab szakos volt. Azt mondta, ha már sivatag és teve kell, akkor menjek a mongol tanszékre, ott biztos felvesznek, mert nincs egyetlen hallgatójuk sem. Mondanom sem kell, rögtön kaptak rajtam. Így lettem az egyetemen a mongol nyelv és kultúra kutatója, miután eltölthettem egy páratlan évet Ulánbátorban.

A sci-fi szintén gyermekkori álma volt. Karl May mellett kedvenc szerzője James Hilton. Nagy lelkesedéssel olvasta a Kék hold völgye című tudományos-fantasztikus művét és megpróbálta magát ebben a műfajban is. Feszültségekkel teli, izgalmas történet a Sindzse szeme, amit már Leslie L. Lawrence néven jegyzett 1983-ban – és „ami az igazi sikert hozta meg számára“.

– A kalandos életű tudós, Leslie L. Lawrence alakját Simon Templar-osra formáltam, aki tulajdonképpen egy úri ember; szépen beszél, nem káromkodik. Ugyanis nem szerettem volna, hogy a gyerekek könyveimből tanuljanak meg káromkodni. Aztán egy kiadónál felkértek arra, hogy írjak könyveket, de egy kicsit másabb fickóról. Olyanról, aki először berúgja az ajtót, aztán kopog.

Így született meg Frank Cockney. Ezen az álnéven egy felügyelő bőrébe bújik a szerző, aki a mai napig Erika típusú írógépén veti papírra csapongó képzelete látomásait, valós tapasztalatait kalandosabbnál kalandosabb történetekbe formálva. A számítógéppel nem kívánt megbarátkozni, „jobban fekszik az írógép klaviatúrája“, melyen – ha nincs úton – naponta három órát dolgozik. Újabb három órán át pedig azzal foglalkozik, hogy a tizenöt gépelt oldalt kijavítsa, mert „rengeteg hibával ír“.

– Egyszer együtt repültem a dalai lámával – mondja arra a kérdésre, hogy meséljen egy érdekes történetet útjairól. – Kísérőmmel meg is nyugodtunk: tuti, hogy nem zuhan le az a gép, amelyen a dalai láma utazik. A repülőn ott ült a mongol birkózó válogatott, melynek tagjait meg akarta áldani. Mindenki egyszerre indult meg a lámához, mire a gép megborult.

Volt egy kis riadalom, de a repülő gyorsan egyenesbe húzta magát, miután mindenkit visszaültettek a helyére.
Amerikában nem kell semmi, ami Európából vagy más földrészről való. Csak az olasz cipőnek és a japán autónak sikerült betörnie ez idáig az amerikai piacra, mondja arra felvetésre, ha amerikai lenne, minden bizonnyal már megfilmesítették volna könyveit.

– Az általuk gyártott filmben a szerzőtől a rendezőig szinte csakis amerikaiak működhetnek közre. Érzékenységüket mutatja, hogy korábban az ausztrál Mel Gibsont is szinkronizálták. Egyébként A gonosz és a fekete hercegnő jogdíját megvette egy amerikai cég, forgatókönyv is készült, de elfogyott a pénzük.
Lőrincz L. László soha nem ír úgy könyvet, hogy előtte nem tanulmányozza át alaposan a helyszínt. Legutóbb Sri Lankán töltött el két hónapot – A hatvan-valahányadik kötete (mert nem tudja hányat írt) a karácsonyi könyvvásárra jelenik meg.