Hősök kellenek, háború nem

Diákok a forradalmi szimbólumokról

Elöregedett volna a márciusi ifjak ünnepe? Elgondolkodunk még néha a forradalmi nap eseményein, vagy már csak untig ismert képsorok villannak fel az agyunkban, ha azt halljuk: Petőfi, Nemzeti dal, Pilvax, kokárda. Egyáltalán kellenek még a hősök? És mit gondolnak erről a fiatalok?
Ha már forradalmi emlékezetről van szó, benéztünk a Petőfi-iskolába egy gyors kérdésre, hogy miként vélekednek a gyerekek a névadóról.

Itt van ugye ez a bizonyos 12 pont, meg nyomdalefoglalás és a Nemzeti dal, amit a legenda szerint Petőfi elszavalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. (Bár a költő emlékirataiban erről nem ír, csupán az a biztos, hogy március 13-án lett kész a verssel, s először a Pilvaxban szavalta el.)

Ádám, Alexandra, Ramóna és Viki, az iskola nyolcadikas diákjai a hirtelen jött kérdésre először kicsit nehezen rakják össze a forradalmi nap eseményeit. Abban azonban egyetértenek, hogy Petőfi mindenképpen az események vezéralakja volt, s magáról március 15-ről a szabadság és a forradalom jut eszükbe. Nagyjából az is megvan, hogy a történet a Pilvax kávéház környékén kezdődött, hogy ennek a helynek mekkora közösségformáló ereje volt, ma már nehezen elképzelhető a gyerekek számára.

Ez persze nem csoda, hiszen manapság már egy forradalom is valószínűleg valamelyik internetes közösségi fórumon szerveződne. Ahogy magyar nyelv és irodalom tanáruk, Németh Enikő mondja, kicsit megváltoztak ezek a szimbolikus tartalmak, s teljesen más a hős fogalma is. Az iskoláknak viszont az a feladata, hogy ünnepek alkalmából valahogy erősítse a nemzet nagyjainak történelmi szerepét, emlékezetét.

Ez nem egyszerű, hiszen a számítógépes játékok korszakában és a kereskedelmi televíziók celebek uralta világában a mai fiatalok egészen más „karaktereket” tekintenek hősöknek. Az viszont nem lenne jó, ha leragadnának Majkánál és Kiszel Tündénél. A képet valahogy kompenzálni kell.

Ádám szerint manapság is az a hős, aki tesz a hazáért; például úgy, hogy épületeket emel és adakozik. Ő szívesen tenne az országért, sőt harcolna is, ha kell. Na, ez utóbbival társai már nem értenek egyet. A háborút elutasítják. Az emlékezést viszont fontosnak tartják.

Valószínű, ez annak is köszönhető, hogy a Petőfi-iskola tisztelegve a forradalom költője előtt, évről évre változatos programokkal készül a március 15-i ünnepségre: városi versmondó, matematika- és angolversennyel, valamint rajzpályázattal. A petőfis diákok szinte minden évben szereplői a városi megemlékezéseknek is.

Ami az ünnep egyik legfontosabb szimbólumát, a kokárdát illeti, a megkérdezett diákok esetében támadt egy kis zavar. Konkrétan a magyar zászló színei és az Árpád-sávos zászló miatt. Azért gyorsan tisztáztuk: a kokárda a magyar zászló színeiből áll. Jelenleg kívül piros, középen fehér, belül pedig zöld. (Eredetileg ez pont fordítva volt, hiszen a kokárda-hajlítás korabeli szabályai szerint a zászló színei mindig belülről kifelé olvasandók.

Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még úgy használták, hogy a zöld szín volt kívül. Később viszont a ma ismert változat terjedt el.) A forradalmi zászlók és szimbólumok kérdésben amúgy nem tiszta teljesen a kép a gyerekek fejében, mutatja ezt az is, hogy az iskola rajzpályázatára készített egyik alkotáson Petőfi feje mintha egy lyukas zászlóból nőne ki.

Mindenesetre a gyerekek azt gondolják, ha felnőttek lesznek, ők is megemlékeznek majd a márciusi forradalomról, és kitűzik a kokárdát. Mondják ezt annak ellenére, hogy otthon a szülők körében egyre kevésbé szokás kokárdát viselni és ünnepségre járni.

Hát, majd meglátjuk. Mindenesetre egyáltalán nem lenne meglepő, ha néhány év múlva számítógépes játék szimulálná a forradalmi eseményeket. Ha jó a program, ott még nyerhetünk is.