Tündérmese a Griff Bábszínházban

A sötétben látás tudománya

A fürge, szeleburdi, ám nagyon is érzékeny tündér a jószerével egyszemélyes darabban nemcsak saját születéséről mesél, hanem Tökmag királyfi kalandjairól is. A történetben így tulajdonképpen két meseszál fut: a Sötétben látó tündér saját gyermekkori élményei, és egy népmese, Tökmag királyfi és Málnácska szerencsés egymásra találásáról. (Ez utóbbi történet a Világszép Nádszálkisasszony népmesei motívumait használja fel.)

De mi köze lehet egymáshoz a két mesének? Hát, természetesen a sötétség, mely az egész előadást is uralja. Hiszen a mesét akkor is látni kell, ha nincs fény; se napsütés, se villany. Ennek a nagy mestere a Sötétben látó tündér, aki képes tudását átadni másoknak is.

De nem volt ez mindig így. A kedves tündért kettőszázkilencvenkilenc testvére sokáig Pirinyó Minyónak csúfolta, mert ő volt a legkisebb és legügyetlenebb. Mint ahogy Tökmag királyfi is a tizenkettedik gyermekként látta meg a napvilágot. Így neki már mindig kevés maradt a szilvás gombócból, meg a jó szóból. Felcseperedve meg a királylányokból is, mert bátyjai az összeset elorozták előle. Ezért is indult útnak, hogy megkeresse a legeslegszebbet, Málnácskát.

Mindkét mese a legkisebbekről, a leggyengébbekről, az utolsónak születettekről szól: hogyan lehet a csúfolódásokkal dacolva nagy tetteket véghezvinni. Hogyan lehet elérni, hogy a tündér anya 300 gyermeke közül egyszer egy teljes éjszakára csak a legpirinyóbbra figyeljen. Mert Pirinyó Minyó bizony az anyja által elmesélt Tökmag királyfi-történet közben tanulta meg a sötétben látás tudományát.

Kiderült, hogy bár testvéreivel ellentétben futni, úszni, faragni-fúrni nem tudott elég ügyesen, képzeletben, szeretetben és bátorságban viszont messze túlszárnyalta társait. Ettől fogva ő lett a Sötétben látó tündér. Azóta tudja biztatni azokat, akik félnek az éjszakától, a semmitse-tudástól, és akik félnek a meghalástól.

Bagossy meséje tökéletes történet. Egyszerre archaikus és modern. Királyfi, sárkány, törpe, akadályok és talányok (Mi az? Hús eszik húsból húsdombon. A válasz a világ összes találós kérdésének megoldását tároló zsebkendőbe van belevarrva.) tarkítják a tündér monológját. Hiszen az egész sztorit a Sötétben látó tündér mondja el.  A párbeszédeket saját hangjának kiformált többszólamúsága jelenti. „Segítségére” fényjátékok, hanghatások, páratlan díszletek és jelmezek szolgálnak (Kiss Borbála jóvoltából). Na, meg a fel-felbukkanó tréfás és karakteres mellékszereplők (Hettinger Csaba).

A darab egyetlen buktatója talán éppen a sötéttel való játék. A gyakran hosszú percekre sötétségbe burkolózó színpad és a tündér hosszú monológjai akár unalmassá is válhatnának. Ha az utolsó pillanatban nem történne mindig valami. Valami, amitől kiszínesedik a kép, elevenné a válik a történet, és mi is látók leszünk.

Olyannyira, hogy ha legközelebb szappanbuborékokat látunk szállni a levegőben, akkor tudni fogjuk, hogy ismét eltelt hetvenhét esztendő, s éppen új tündérgyermekek érkeznek a világra. És ha lekapcsolják a villanyt, vagy sötét fellegek takarják el a napot, mi akkor is látni fogjuk őket. És a nagy feketeség nem lesz többé rémisztő.