Téli dalok

Ünnepekre hangolva

Rendhagyó módón a színház nagyszínpadán folyik az előadás. A gyönyörű díszlet adta háttér, a vidáman ízléses jelmezek, a váratlanul felbukkanó zokni és óriásbábok, valamint a próza és dal váltakozása, időnként a gyerekek bevonása az eseményekbe végig fenntartja az érdeklődést. De igényes a zenei aláfestés, egy dal erejéig még Horváth Károly, a bábszínház igazgatója is megszólaltat egy fura hangszert.

A Lendvai Zoltán rendezte darab rengeteg bájjal, fordulatokkal, humorral mutatja be december hónap minden jeles napját, szokását, ünnepét. Az egész egyszerre meseszerű és valós. Az ősi babonák mellett ott a hatvanas évek rock and rollja ugyanúgy, mint a megunhatatlan Hull a pelyhes, vagy a hungarikum betlehemezés. A színpadi hóesést szokatlan módon, de látványosan oldják meg. Meghökkenni máskor is van mód, ugyanis a misztikumnak nemcsak a szépsége, hanem a félelmetes oldala is teret kap a bemutatón. A hatáshoz a fénytechnika is hozzáteszi a magáét.

A zenés darab újévi rigmusokkal zárul. „Pulyka melle, malac körme, liba lába, csőre, Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?” Talán még sok ilyen igényes, igéző előadást.