Önálló balatoni régió?

Ismét előtérben egy régi ötlet

– Miért gondolja támogathatónak az elgondolást?
– Én szeretném azokat a terveket támogatni, amelyek már régen megfogalmazódtak bizonyos szakmai körökben, és amelyekre van érdeklődés. Persze nagyon a kezdetén vagyunk a folyamatoknak. Egy ilyen régiókon belüli átszerveződéshez kell a politikai pártok közti egyetértés, és a szakmai indoklás.

Van egy időkorlát, amely azt mondja, hogy az év végéig kellene ebben döntést hozni. Ez azonban nem lehetséges, mert addig sem a régióknak, sem a megyéknek az álláspontját nem lehet megismerni, márpedig ez elengedhetetlen. Amennyiben viszont lehetőség volna egy hat, nyolc hónapos, vagy egy éves folyamat elindítására, az nyilvánvalóan jó lenne.

Még az idén kezdeményezni fogom, először az érintett megyék meghatározó politikai vezetésénél, hogy beszéljünk róla. Ha van támogatása, továbbmegyünk, ha nincs minden ponton, akkor meg kell állni.

– Feltételezem, hogy a BFT, illetve személy szerint Ön, csak javaslattévő lehet ebben az ügyben.
– Valóban, ez nem a BFT hatásköre, mi csak javaslatot tehetünk, vagy én is országgyűlési képviselőként javasolhatom ezt. Meg kell, hogy mondjam, óvatos is vagyok a dologgal. Szeretném betartani a szakma szabályait. Az elképzelést egyébként nem a jelenlegi rossz működés, hanem a jövőbeni kibővült lehetőségek miatt támogatom.

Azt gondolom, hogy a Balaton-parti megyéknek több közös érdekeltségi pontjuk van, gazdasági, és történelmi vonatkozásban is.  Zala,  amely ma ugyan kisebb részben, de régen a Balaton északi partján, Füredet és Tihanyt is beleértve húzódott, a Balaton legnagyobb gazdája volt valamikor.

Somogy a veszprémi püspökséghez tartozott nem olyan régen. És sorolhatnám azokat a dolgokat, amik összekötnek egyházban, idegenforgalomban és a gazdaságban.  A fejlettségbeli eltérések is inkább azt mondatják, hogy egy olyan régió jöjjön létre, ahol közel azonosak a megyék, mert ahova ma tartoznak, Zala például Győr-Sopronhoz, bizony hihetetlen nagy a különbség. Tehát volna miről beszélni.

– Meglepő, hogy éppen a három, Balaton-parti megye van ilyen kedvezőtlen helyzetben, a saját régiójában. Ezt végiggondolva nem kell-e attól tartani, hogy az „eggyé válással” nem, hogy erősítenék, hanem tovább rontanák saját és egymás helyzetét?
– Azt gondolom, hogy több azonos pontnak a megtalálásával ez a régió jobb kohéziót tudna megvalósítani. Egyébként pedig ilyen szempontból a homogenitás előny, mert nem három helyen dőlnének el az egyéni balatoni kiemelt üdülőkörzetek dolgai. Az, hogy a 179 település sorsáról most Győrben, Pécsen és Székesfehérváron hoznak döntést, önmagában is jelentős előnytelenséget hordoz.

– Ön szerint mikorra lehet ennek realitása?
– A politikai realitás az, hogy a választásokig ilyen döntés nem fog születni. Addig nyugodt szívvel folytatom az előzetes beszélgetéseket, egyeztetéseket, amennyiben az valahol nem akad el. Úgy vélem, hogy olyan nagy szentségtörést nem követek el a javaslattal, hiszen a régió nem olyan régi, hogy a változtatással, vagy a tapasztalatok alapján a változtatási igénnyel ne lehetne élni.