Lengyel szeptember

Kiállítás, könyvbemutató, filmvetítés

A helyi programok sorát a Lengyel Népköztársaság közel és távol című kiállítás nyitotta szeptember első napjaiban, a Balaton Színházban. Ruzsics Ferenc polgármester köszöntője után Joanna Stempinska nagykövet és Jerzy Eisler professzor ajánlotta a dokumentumfotókból berendezett tárlatot a jelenlévők figyelmébe.

Cséby Géza számos lengyel mű fordítója, a Goldmark Károly Művelődési Központ korábbi igazgatója az ünnepségen röviden felidézte a korabeli eseményeket. Mint mondta: Keszthelyen a Deák Ferenc utcában, a mai földhivatal épületében volt a menekülttábor, ahol az érkezőket fogadták. Az épület falán elhelyezett emléktáblát a kiállításmegnyitót követően megkoszorúzták a résztvevők.

A program néhány nappal később Cséby Géza Sors – címerkép – Mozaikok egy család XIX. és XX. századi történetéhez című kötetének bemutatójával folytatódott, a Fejér György Városi Könyvtárban. A műben a szerző saját családja sorsán keresztül tárja az olvasó elé a magyar és a lengyel nép történetének közös szálait.

Mint mondta: a könyv ugyan az évfordulóra készült, és magyarul sikerült is megjelentetni, ám a fordításra még egy kicsit várni kell. Remélhetőleg azonban jövőre már lengyelül is megjelenik a kötet, melyben mind a lengyel, mind a magyar nép történelmét nyomon követhetjük, miközben személyes emlékek, sorsok tárulnak fel az olvasó előtt.

A könyvből kiderül az is, hogy Cséby Géza édesanyja lengyel, apja magyar volt. Keszthelyen ismerkedtek meg, még a második világháború alatt. 1946-ban házasodtak össze, így anyja automatikusan megkapta a magyar állampolgárságot. Egy évvel később pedig megszületett fiúk, Géza, aki lengyel nagymamájától állítólag két hét alatt tanult meg lengyelül két évesen.

A „Lengyel szeptember” ünnepi programjai este is folytatódtak, a Balaton Színházban Andrzej Wajda Katyn című lengyel történelmi drámáját vetítették, melyet tavaly a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra jelöltek.

„A kommunizmus összeomlásáig lehetetlen volt megcsinálni ezt a filmet, még csak gondolni sem lehetett ilyesmire” – mondta egy korábbi nyilatkozatában a rendező. A megrendítő alkotás a II. világháború alatt történt katyni mészárlás történetét eleveníti fel, amikor a szovjetek huszonkétezer elfogott lengyel férfit – köztük a rendező apját, Jakub Wajda századost – öltek meg egy erdőben. A tömegsírokat német katonák fedezték fel 1943-ban.

„Ez egy gyászfilm, egy elégia, amely azt mutatja be, hogyan történt a tragédia. Nem politikai film, mert ami történt, túl fájdalmas, túl tragikus ahhoz, hogy bárki politikai célokra használja Lengyelországban vagy bárhol másutt.” – mondta Wajda a film kapcsán. Mi nézők pedig csak reménykedhetünk abban, hogy az alkotás megértett üzenetté válik, és hasonló esemény a jövőben sem nálunk, sem másutt, soha nem szolgál majd egyetlen film témájául sem.