Közös siker Dióskálon

– Pol­gár­mes­ter­ré vá­lasz­tá­som­mal, ha fo­gal­maz­ha­tok így, be­rob­ban­tam a fa­lu köz­éle­té­be, ugya­nis ko­ráb­ban nem dol­goz­tam a köz­élet­ben. So­kan bíz­tat­tak, de ugyan­ennyi­en óv­tak is, mi­vel ki­lá­tás­ta­lan­nak lát­ták az ön­kor­mány­zat hely­ze­tét, mely­nek vál­lát ko­moly adós­ság ter­he nyom­ta a mű­kö­dés­re ren­del­ke­zés­re ál­ló anya­gi­ak­hoz ké­pest. Cse­le­ked­nünk kel­lett, így az új kép­vi­se­lő-tes­tü­let­tel rög­tön be­le­fog­tunk a mun­ká­ba.

Szám­ta­lan ne­héz­ség el­le­né­re vé­gül is si­ke­rült vé­gig­vin­nünk a cik­lus­prog­ra­mot, ami­ért kö­szö­net il­le­ti a kép­vi­se­lő-tes­tü­le­tet, az ön­kor­mány­za­tot va­la­mint a ci­vil egye­sü­le­te­ket, ame­lyek élet­tel töl­töt­ték meg új­ra a fa­lu­há­zat. Köz­re­mű­kö­dé­sük­kel több ren­dez­vé­nyen bi­zo­nyí­tot­tuk, hogy a dióskáliak él­ni akar­nak, a fa­lu ja­vát szol­gál­va igen is él ben­nünk kö­zös­sé­gi aka­rat. Fi­xa ide­ám, hogy csak a kul­tú­ra te­remt kö­zös­sé­get. Ezért kü­lön öröm, hogy az el­múlt négy év­ben új ren­dez­vé­nyek ala­poz­ták meg lét­jo­go­sult­sá­gu­kat, mint pél­dá­ul a Dióskál és tér­sé­gét meg­moz­ga­tó Po­gány­vá­ri Bor­na­pok.

Vég­vá­ri Kál­mán úgy vé­li, ezen új­ra éle­dő kö­zös­sé­gi aka­rat nél­kül nem si­ke­rült vol­na a fa­lu­köz­pont meg­újí­tá­sa, a fa­lu hí­res fi­á­nak, Vi­rág Be­ne­dek­nek tisz­tel­gő park meg­szé­pí­té­se, a jár­da rend­be­té­te­le va­la­mint a táj­ház ki­ala­kí­tá­sa. Mind­er­re a ko­ro­nát a má­ju­si Hő­sök nap­ja meg­em­lé­ke­zés tet­te fel. Az emel­ke­dett han­gu­la­tú ün­nep­ség a ha­za, a szü­lő­föld sze­re­te­té­ről szólt, az az össze­fo­gás pe­dig, mely­nek kö­szön­he­tő­en meg­újí­tot­ták a temp­lom­ker­tet, új fej­fá­kat ál­lí­tot­tak a fa­lu el­ső vi­lág­há­bo­rús ál­do­za­ta­i­nak – a múlt és ele­ink irán­ti tisz­te­let­ről árul­ko­dott.

– Pró­za­i­ra for­dít­va a szót, az el­múlt négy év mun­ká­já­nak ered­mé­nyes­sé­gét pá­lyá­za­tok bi­zo­nyít­ják. A Föld­mű­ve­lés­ügyi és Vi­dék­fej­lesz­té­si Mi­nisz­té­ri­um ki­írá­sán kö­zel 7 mil­lió fo­rintot nyer­tünk fa­lu­gond­no­ki au­tó be­szer­zé­sé­re, amit ön­erő­vel együtt 8,2 mil­lió fo­rint­ból vá­sá­rol­tunk meg. A fa­lu­köz­pont meg­újí­tá­sá­ra ha­son­ló tá­mo­ga­tá­si aránnyal 14 mil­lió fo­rin­tot for­dí­tot­tunk. Eb­ből a Pe­tő­fi úti jár­da fel­újí­tá­sá­ra pe­dig kö­zel 6 mil­lió fo­rin­tot költ­het­tünk.

Eb­ben a költ­ség­ben 4,4 mil­lió fo­rin­tot tett ki a Nyu­gat-du­nán­tú­li Re­gi­o­ná­lis Ügy­nök­ség pá­lyá­za­ti tá­mo­ga­tá­sa. A táj­ház kül­ső re­konst­ruk­ci­ó­já­ra 6,2 mil­lió fo­rin­tot nyer­tünk a Me­ző­gaz­da­sá­gi és Vi­dék­fej­lesz­té­si Hi­va­tal­tól. A Za­la Me­gyei Köz­gyű­lés 750 ezer forinttal tá­mo­ga­t­ta a 7,7 mil­lió fo­rint össz­költ­sé­gű be­ru­há­zást, me­lyet szep­tem­ber vé­gé­re fe­je­zünk be. Ezt kö­ve­tő­en ren­dez­zük be a táj­há­zat ko­ra­be­li hasz­ná­la­ti tár­gyak­kal és mun­ka­esz­kö­zök­kel.

A mun­ka­nél­kü­li­sé­get eny­hí­ten­dő­en köz­mun­ka­prog­ra­mo­kat va­ló­sí­tot­tunk meg, mely­nek ré­vén két­mil­lió fo­rin­tot for­dít­hat­tunk kis­gép- és esz­közbe­szer­zés­re. 2009 és 2010-ben 15-19 he­lyi la­kos­nak biz­to­sí­tunk mun­kát, je­len­leg 13 főt fog­lal­koz­tat­unk, akik a köz­te­rü­le­tek gon­do­zá­sát vég­zik. Va­la­mennyi pá­lyá­za­tot hely hi­á­nyá­ban nem tu­dom fel­so­rol­ni, de ar­ról öröm­mel szá­mol­ha­tok be, hogy az el­múlt idő­szak­ban össze­sen 34 mil­lió fo­rint tá­mo­ga­tást nyer­tünk el, mely­nek nagy ré­szét fej­lesz­té­si cé­lok­ra ru­ház­tuk be. Eb­ből más­fél ­mil­lió fo­rin­tot köl­töt­tünk kul­tú­rá­ra, kö­zös­sé­gi prog­ram­ja­ink le­bo­nyo­lí­tá­sá­ra.

A fej­lesz­té­si ered­mé­nyek mel­lett sze­ret­ném ki­hang­sú­lyoz­ni a ró­mai ka­to­li­kus temp­lom fel­újí­tá­sá­ra tett erő­fe­szí­té­se­in­ket, a temp­lom­kert rend­be­té­tel­ében ön­kor­mány­za­tunk sze­re­pét, va­la­mint a me­gyei köz­gyű­lés tá­mo­ga­tá­sá­ból és a hí­vek ado­má­nya­i­ból el­vég­zett mun­kát. Meg­győ­ző­dé­sem, ahol erő­sek az egy­há­zak, ott sza­ba­dak a lel­kek. Erős kö­zös­sé­gek pe­dig ott van­nak, ahol erő­sek az egy­há­zak – ezek a gon­do­la­tok ve­zé­rel­ték mun­kán­kat.

A kul­tu­rá­lis te­vé­keny­ség és a kö­zös­sé­gi élet meg­erő­sí­té­sé­vel nem­csak új ren­dez­vé­nyek­re tet­tek szert, ha­nem „ki­tör­tek a szür­ke­ség­ből”. A fa­lu ne­ve kö­zel és tá­vol is­mert­té vált. „Dióskálon mind­ig tör­té­nik va­la­mi” – ez a vé­le­mény ala­kult ki a te­le­pü­lés­ről, ami a pol­gár­mes­tert büsz­ke­ség­gel töl­ti el.

– Az élet, így egy fa­lu éle­te is már csak olyan, hogy mind­ig akad ben­ne va­la­mi­lyen do­log, amit job­bá kell ten­ni, és fel­adat, amit el kell vé­gez­ni. Ezért fon­tos, hogy az em­ber – kel­lő böl­cses­ség­gel – nyi­tott le­gyen a kri­ti­ká­ra, va­la­mennyi vé­le­mény fi­gye­lem­be vé­te­lé­re, mert csak így épít­he­tő fel az az együtt­mű­kö­dés, mely a több­ség ál­tal el­várt ered­ményt pro­du­kál­ja.
Úgy ér­zem, az el­múlt négy év­ben sem­mit sem bíz­tunk a vé­let­len­re. Szem­lé­le­tünk­nek kö­szön­he­tő­en si­ke­rült a mű­kö­dé­si és fej­lesz­té­si cé­lú pénz­esz­kö­zök szi­go­rú szét­vá­lasz­tá­sá­val az ön­kor­mány­zat gaz­dál­ko­dá­sát sta­bi­li­zál­ni, az örö­költ adós­sá­got a fo­lya­ma­tos hi­tel­tör­lesz­tés­sel csök­ken­te­ni.

Dióskálon be­bi­zo­nyo­so­dott: az együtt­gon­dol­ko­dás kö­zös si­ke­re­ket hoz. Csakis ez a kö­zös­sé­gi erő for­mál­hat­ja a te­le­pü­lés jö­vő­jét – vé­li Vég­vá­ri Kál­mán, aki új­ból meg­mé­ret­te­ti ma­gát az ok­tó­be­ri ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­so­kon. Cél­ja, hogy to­vábbvigye a meg­kez­dett mun­kát a kép­vi­se­lők­kel, a ci­vil egye­sü­le­ti ta­gok­kal és a la­kos­ság­gal. Új el­vá­rá­sok és szem­pont­ok fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel fej­lesszék to­vább Dióskált – a vá­lasz­tók aka­ra­tá­ból – a kö­zös aka­rat men­tén!