Kevesen szülnek

Néhány magyar specialitást emelt ki a sarkalatos tényezők közül. Így a fő probléma, hogy egyszerre jellemző a népesség fogyása és öregedése. Ez egy öngerjesztő folyamat, melyet az idő múlásával egyre nehezebb visszafordítani. Európában ez a trend nálunk jelentkezett először, és a legtovább tartó folyamatos népességcsökkenést is magunkénak mondhatjuk. Nem dicsekedhetünk a termékenységi időhöz viszonyított reprodukciós szinttel sem, ez szintén elmarad a várhatótól.

Ennek okai között biztosan ott van a házasságkötési kedv csökkenése, mert bár az élettársi kapcsolatban élők száma nőtt, ez korántsem olyan ösztönző állapot a gyermekvállalás szempontjából, mint a házasságban élés. A 134 éve vezetett statisztika legrosszabb mutatói e téren a tavalyi évben fordultak elő. Csak az első világháború idején voltak jellemzőek az ilyen változó formájú és instabil párkapcsolatok, mint napjainkban.

A népesedéscsökkenés 1980 óta folyamatos, közel 678 ezer fővel lettünk azóta kevesebben. Ezen belül is a gyermekkorúak száma csökkent a legnagyobb mértékben. Az sem vigasz, hogy az említett időszakban nőtt a nőtlenek és hajadonok, az elváltak, az élettársi kapcsolatban élők, az egyszülős családok, az egyszemélyes háztartások száma.

Az élettartam-növekedés miatt ugyan nőtt a 60 év felettiek száma, de a várható élettartam bizonytalan, és 5–7 évvel kevesebb, mint Európában. És bár a hölgyek számolhatnak több születésnappal, a nemek közötti várható élettartam-különbség csökkent az utóbbi időben a nők kárára.

– A reprodukciós képességet a női népességre vetítve számítják ki. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy nőnek legalább egy leánygyermeke szülessen. A biológiai születési arányban kissé vezetnek a fiúk, ezért két gyermek vállalása esetén nem biztos, hogy legalább egy leány utód is világra jön. Azt mondhatjuk, hogy 100 nőre számítva 210 gyermekszületés kell átlagosan, hogy ezek a leányok megszülessenek.

Ehhez képest a magyar valóság 2009-ben 100 szülőképes korú nő esetében ez 63 leányt jelentett. Pedig most vannak szülőképes korban az 1974–78 közötti csúcsidőszakban született nők. Magyarországi mélypont a gyermekszületésekben 1962-ben volt, amikor világviszonylatban a legkevesebb gyermek jött világra. – mondta Kamarás Ferenc. – A reprodukciós mutatók a 90-es évektől egyre lejjebb és távolabb kerülnek a reprodukciós szinttől.

Az okokat vizsgálva kiderült, hogy a gyermekvállalási életkor a korábbi 23–24 éves korról (1990-es évek) kitolódott 30 év fölé. Azt nem lehet még felmérni, hogy ez csupán egy halogató taktika, és ezért hiányzik most a népességből jó néhány meg nem született gyermek, vagy maga a gyermekvállalási kedv is csökkent. Tehát a kérdés, hogy csak a mikorban van-e változás vagy a mennyiben is – tette fel az egyelőre költői kérdést a statisztikus.

– Az biztos, hogy az első házasságkötések ideje is kitolódott a 20-as évek elejéről a 30-as évek elejére, és ezzel együtt a házasságon kívül született gyermekek száma is háromszorozódott 1980-hoz viszonyítva. Újabb magyar világcsúcs, hogy a gyermekek 40,8 százaléka házasságon kívül születik. Sorra döntjük a negatív csúcsokat – teszi hozzá kissé keserűen. – A 30-as éveikben lévő nők esetében aztán csökken a házasságon kívül született gyermekek száma, majd 40 év feletti nőknél ismét emelkedik.

A nők minden korosztályára elmondható azonban, hogy csökken a házasságon kívül élők száma, ez a fiatalok esetében a legdrasztikusabb. Ezt ugyan némileg egyensúlyozzák az élettársi kapcsolatban élők, de alapjában az mondható, hogy maga a párkapcsolatban élés is visszaeső tendenciát mutat.
S hogy a családpolitika mit tehet? – szövi tovább a gondolatmenetet.

– Először is tudni kell, hogy a tervezett babák és a megszületettek hogyan arányulnak egymáshoz. És végre itt beszélhetünk pozitív magyar vonásról. Nálunk még mindig a kétgyermekes családot tartja a többség ideálisnak, míg a nyugati országokban már a tervekben is csak egy gyermek szerepel. Kérdés persze, hogy ha az első szülés időpontja kitolódik, lesz-e elég idő a következő baba megszületésére.

Vizsgáltuk azt is, hogy a gazdasági válságnak van-e, és mekkora hatása a gyermekszületésekre. Sajnos, 2009. év végére már 6 százalékkal csökkent a születések száma, és ha ez így folytatódik, nagyon szomorú adatokról tudunk majd beszámolni.

Azt meg kell érteni, hogy a halálozások számát csökkenteni önmagában nem elég. A termékenységet is növelni kell. Egyszer meg kell születnie annak a nemzedéknek, amely reprodukálja önmagát. Nem tudom, hogy megszületett-e már, vagy mikor fog – mondta végül Kamarás Ferenc.