Egy korszak vége

A ma már retro-hangulatúnak és viccesnek számító utcabútort az elmúlt héten bontották le. Bertók Sándor főépítész érdeklődésünkre elárulta, hogy az oszlop a Kossuth utcai munkálatok befejezése után sem kerül már felállításra.

Mint mondta: keveseknek fog hiányozni, hiszen az utóbbi időben egyre többen kifogásolták esztétikai szempontból az oszlopot, mely egyáltalán nem illik bele az új, térkövekkel és kandeláberekkel díszített utcaképbe. A csipkeházi üzlet tulajdonosa szintén hozzájárult a bontáshoz, s a Városvédő Egyesület is jelezte, hogy örülnének, ha a korabeli ábécét hirdető állvány elkerülne a Kossuth–Petőfi utca sarkáról.

Az oszlop várostörténeti szempontból mindenképpen szimbolikus jelentőséggel bír. A Csipkeházak felépítését követően készült, az pedig köztudott, hogy a Vadász György által tervezett jellegzetes épületegyüttes a ’70-es évek városfejlesztési stratégiájának egyik ékköve volt.

Ezért az oszlop – mely már számos, ’80-as évek elején készült fotográfián is ott díszeleg – sokkal inkább a „fejlődést”, a „modernséget” jelképezte akkoriban, s nem kifejezetten a szomszédos élelmiszerüzletet. A mostani városrehabilitációs hullám azonban végleg eltörli a szocializmus egyik utolsó belvárosi maradványát. (A boltokat meg amúgy is egyre ritkábban hívjuk ábécének.)

A hirdetőállvány oda került, ahová Lenin szobra: a Városgazdálkodási Kft. telephelyére. Talán egyszer ismét felállításra kerülnek egy szimbolikus térben; melynek múzeum vagy emlékhely a neve, s ahol letűnt korszakokat szokás bemutatni.