Rosszul tájékozódunk

Űrutazás az intergalaktikus térbe

A „Helyi járattal a Tejútra” című programsorozat arra vállalkozik, hogy havonta egy alkalommal – még a telihold előtt – érdekes és izgalmas ismeretterjesztő űrutazásra invitálja a hallgatóságot. Az „idegenvezető” minden alkalommal Bánfalvi Péter amatőr csillagász (a Zala Megyei Közgyűlés oktatási és kulturális osztályának vezetője) lesz.

A rendezvény február 24-én startolt a megyei könyvtárban, ahol az érdeklődők pontos eligazítást kaphattak arról, hol is van a helyünk a világegyetemben. Az előadás előtt Bánfalvi Péterrel beszélgettünk.

– Keszthelyen már másfél éve megy egy hasonló rendezvénysorozat, nagy sikerrel. Ez azt jelezte számomra, hogy talán Zalaegerszegen is lenne rá igény. Manapság rengeteg áltudományos információ jelenik meg, melyek a világháló jóvoltából szinte bárkihez eljuthatnak. Az a célunk, hogy egy-egy ilyen személyes találkozó alkalmával a saját eszközeinkkel ellensúlyozzuk ezeket.

A tematikát úgy építettem fel, hogy egy teljes évre való anyagot állítottam össze; képekkel, műholdfelvételekkel gazdagon illusztrálva az elméleti részt. Az első előadás egy átfogó, amolyan bevezető kurzus: a Napból kiindulva végigkísérem a vendégeket az intergalaktikus térig. A további előadásokon pedig részletesebben szólunk az egyes égitestekről, jelenségekről. Jó idő esetén mindig lehetőség lesz a Hold vagy a Mars távcsöves megfigyelésére is.

– Pedagógusként, volt iskolaigazgatóként hogy látja, a közoktatásban ma mekkora hangsúlyt kap a csillagászat?
– Sajnos, semekkorát, és az elmúlt években csak romlott a helyzet. Korábban a nyolcadikas földrajz- és a középiskolai fizikaoktatásban egész jó anyag volt, mára ennek csak a nyomai vannak.

– Pedig egy ősi tudásról van szó.
– Igen, hiszen már az ősember ismerkedett a csillagokkal, az ókoriak meg egészen nagy tudást halmoztak fel. De hát, nem a fizikatanárok alakítják a tanrendet. A tájékozatlanság pedig egészen elképesztő.

– A Göncölszekér talán még ismerős.
– Nagyjából tényleg ennyit látnak a fiatalok ma az égbolton, de amire tényleg rá kéne csodálkozni, azt nem tudják, nem ismerik fel. Ezzel az előadás-sorozattal ehhez szeretnék egy kis segítséget nyújtani.

– A napokban lehetett olvasni arról, hogy a tudósok körében ismét vitát váltott ki a Plútó visszaminősítése. Önnek mi erről a véleménye?
– Minden tudományos megállapítást vita követ. Először magam is elcsodálkoztam azon, hogy miért volt szükség erre a leminősítésre. A válasz végül is egyszerű: amikor a Plútót felfedezték, azt hitték, hogy sokkal nagyobb, és beleillik a bolygó kategóriába.

Azonban ahogy tökéletesedett a technika, kiderült, hogy valójában egy 2 és fél ezer kilométer átmérőjű égitestről van szó, és ilyen adottságokkal csak kisbolygó lehet. Ezt korábban még nem tudták ilyen pontosan bemérni. Az űrteleszkóp, ami éppen húsz éve kering felettünk, szintén nagy segítség volt ebben a felfedezésben. Erről szól majd többek között a májusi előadás.

– Aki ilyen mélyrehatóan foglalkozik az asztronómiával, érdeklődik az asztrológia iránt is?
– Nem érdeklődöm, bár az nem kétséges egy másodpercig sem, hogy a csillagászati környezetünk, tehát a kozmosz, hatással van a földi életre. Minden mindennel összefügg! Abban viszont mégsem hiszek, hogy a születésünk pillanatában az aktuális bolygóállások befolyásolnák sorsunkat.