Mit tehet az ápoló?

Joghézag, szaktudás, forráshiány

– A 11/1972. egészségügyi miniszteri rendelet tette lehetővé, hogy egyébként az orvosi tevékenységi körökbe utalt feladatokat írásos megbízás alapján elvégezhetett ápoló is. Vagyis az orvos, illetve a vezető szakdolgozó, meggyőződve az ápoló kellő gyakorlati és elméleti tudásáról, szakmai jártasságáról, írásos megbízólevélben adott felhatalmazást bizonyos orvosi tevékenységek elvégzésére, például orvosi elrendelésre intravénás injekció beadására, gyógyszeres infúzió bekötésére.

A 30/2007. egészségügyi miniszteri rendelet az előzőt hatályon kívül helyezte, így ezután megbízólevelek nem kerültek kiadásra. De a tisztázatlan kompetenciák és a pontos szabályozás hiánya napi nehézségek elé állították a betegellátás résztvevőit.

A közelmúltban megjelent  egészségügyi miniszteri rendelet e joghézagot kívánta feloldani. Egyértelműen meghatározásra kerültek az ápolói fő tevékenységek felelősségi szintenként, diagnosztikai, illetve terápiás eljárásokban. A rendelet értelmében, az eddig ápolók által végezhetett bizonyos tevékenységek, melyek a mindennapos betegellátásban nagyrészt az ápolók feladatkörébe tartoztak, átkerültek volna az orvosok tevékenységi körébe.

A gyakorlatban ez biztonságosan nem működtethető, mert az orvosok napi munkarendjébe mindez nem fér bele, az ápolók pedig belekényszerülnének bizonyos feladatok jogszabályellenes elvégzésébe. Ez napi több száz beavatkozást érinthet, melyet ez idáig felelősséggel és nagy gyakorlattal végeztek az ápolók.

A nővérek egyik napról a másikra azzal szembesültek volna, hogy amit megtanultak, és amely munkáért eddig elismerést kaptak, azt most „kiveszik a kezükből”.  Mind az OKJ-s, mind a diplomásápoló-képzésben részt vevő nővérek, több ezer órában tanulnak ápolástant, a szakmai gyakorlatok során pedig készségszintre emelik azt.

Tulajdonképpen nem a rendelettel van a probléma – teszi hozzá Kovács Erzsébet –, hiszen időszerű az ápolói kompetenciák egyértelművé tétele. – De fontosnak tartjuk megjeleníteni a végzettség szerint elvégezhető feladatokat is. Ezek közül néhány a hamarosan bevezetésre kerülő licencvizsgarendszerhez lesz kötött. Ez újabb nehézségek elé állítja a kórházakat.

A nővérek 60–120 órás képzése nem kevés anyagi ráfordítást igényel, illetve a helyettesítést is meg kell oldani. A 20–30 éve pályán lévő, nagy szakmai gyakorlattal, illetve felsőfokú végzettséggel rendelkező ápolók lesznek érintettek e képzési formában.
Kórházunk, csatlakozva a Magyar Kórházszövetséghez, fontosnak tartotta az Egészségügyi Minisztérium felé jelezni a rendelet életbeléptetése után várható zavart a betegellátásban.