Emberség és szigorúság

Szobor Degré Alajos tiszteletére

Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója, a Degré Honismereti Alapítvány elnöke az ünneplőket köszöntve elmondta: Degré több diszciplínában is jeleskedett – jog, történettudomány, levéltár – így az avatásra váró szobor előtt mindkét nagy szakterület egy-egy képviselőjének illendő szót adni.

Dr. Mezey Barna jogtörténész, az ELTE–ÁJK tanszékvezetője, egyetemi tanára a jogtörténet egyik legkiválóbb egyéniségének nevezte Degré Alajost; illetve ahogy mindenki hívta Lojzi bácsit. „Kiváló ember és kiváló jogász volt, akiből bármi lehetett volna, ha nem szól közbe a háború. Akár országgyűlési képviselő vagy miniszter is válhatott volna belőle.”

Valóban, a II. világháborúban fogságba esett jogtudós hazatérve rövid ideig az Igazságügy-minisztériumban dolgozott, majd a pécsi egyetemre került tanársegédnek, ahol később adjunktus lett. 1955-ben kandidátusi fokozatot nyert.

Az ’56-os forradalomban való részvétele miatt azonban eltávolították az egyetemről. Szülővárosába 1958-ban költözött vissza, attól fogva a Zala Megyei Levéltár volt az „otthona”. 1960–1973-ig igazgatója is volt az intézménynek, s nyugdíjazásáig (1977) pedig főlevéltárosként dolgozott. Ő indította útjára az azóta is megjelenő levéltári kiadványsorozatot, a Zalai Gyűjteményt.

Ez utóbbi tevékenységek azonban már a kiváló helytörténészt és történettudóst dicsérik. Prof. Dr. Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója szerint Degré Alajos szinte a semmiből teremtett Zalában működő levéltárat.

 „Tudta, mit kell tenni, s nemcsak a helytörténet terén, hanem a megye kulturális életében is.” Olvasókönyvet szerkesztett, s közreműködött a levéltárak kapcsolatainak alakításában. „Mindenütt otthon volt, s nem hagyta magát semmilyen helyzetben a földre teperni. A tudósi szigorúság és az emberség egyszerre volt a tekintetében. Páratlan egyéniség volt!”

„Degré Alajos sosem hal meg számunkra – kezdte avatóbeszédét dr. Gyimesi Endre polgármester. – Örömteli, hogy születésének 100. évfordulójára, a Magyar Tudomány Napja alkalmából avathatjuk fel szobrát.” Akik ismerték, ma is látják, ahogy jellegzetes alakja feltűnik a levéltár és a megyei könyvtár közötti úton. Kezében az elmaradhatatlan aktatáskával. Hihetetlen, de ezt a kis utat gyakran másfél óra alatt tette meg, hiszen mindenkivel leállt beszélgetni, s mindenkihez volt néhány jó szava.

Ugyanez jellemezte az ifjú kollégákkal való kapcsolatát is; figyelte, segítette, támogatta az új kutatásokat, ötleteket. A sors kegyelmébe fogadta, hiszen élete utolsó évtizedében újra visszaállhatott a katedrára; az ELTE Bölcsészettudományi Karán oktatott. Széles körű kutatómunkát végzett, munkájának lényege azonban mégiscsak a jogtörténeti kutatásokban keresendő.

A szobrot Gyimesi Endre, Molnár András, a Zala Megyei Levéltár igazgatója és Farkas Ferenc szobrászművész leplezték le. Rokonok, egykori kollégák, barátok helyeztek koszorút, virágot a jogtudós szobra elé, mely immár a város legújabb köztéri alkotása. Méltó helyen, a Kvártélyház felújított udvarán; igazi levéltári környezetben.