Tanyai iskolák

Kultúrmúltunk emlékei

A kultusztárca akkori államtitkára, gróf Klebelsberg Kunó 1914-ben készítette az első számbavételt, már akkor pontos ismeretekkel bírt az elemi iskolák adatairól. Aztán jött a világháború, a vereség, majd a trianoni békekötés, amely után kiderült: nemcsak a gazdasági és vasúti, hanem a kulturális hálózatot is megcsonkították a győztesek. Nagyon sok vidéki elemi és magasabb iskola kívül került az országhatárokon, ugyanakkor beiskolázási területének olykor a fele Magyarországon maradt.

Ügyeltek a minőségre

Az akkor már kultuszminiszter Klebelsberg két dologban biztos volt: válságos helyzetben az oktatásügybe kell beruházni, mert kiemelkedni csak képzett emberekkel lehet belőle. A másik: az egyik legfontosabb, sok mindent eldöntő kérdés, hogy milyen az alapozás, hiszen középiskolába, majd egyetemre olyan gyerekek kerülnek, akik elvégezték az elemit. Ezért ennek elvégzési lehetőségét, színvonalát minden területen növelni kell. (Ugyan a tankötelezettség már 1868. óta elő volt írva, de jól megközelíthető iskolák híján jószerivel írott malaszt maradt.)

Figyelemre méltó körülmény, hogy a háború utáni, inflációba, szegénységbe süllyedő ország parlamentje a válság mélypontján, 1925-ben tűzte napirendre a kormány kultusztárcájának javaslatát 3475 tanyai iskola és 1525 tanítói lakás felépítéséről.

Az indítvány elfogadása után 1926-ban (a stabil pengő megteremtésének évében) hamarosan belevágtak a megvalósításba. Központilag elkészíttették az ötféle változat (nagyság) terveit, kiválasztották a kivitelezőket. A telkeket a helyi hatóságok, városok, falvak adták a nemes célra. Két tantermes iskolához ezer, három tantermeshez 3000 négyszögöles telek dukált. Júliusban hozzáfogtak az első építkezésekhez, augusztusban már tető alatt álltak, és szeptemberben csaknem több mint háromszáz új iskolában megkezdődhetett a tanítás. 1930-ig felépült minden tervezett objektum.

Mindez főleg a nagy tanyavilággal bíró alföldi városok környékén valósult meg a legnagyobb tömegben, Kecskeméttől, Debrecenig (ekkor mindkét városnak 160 ezer holdas volt a tanyavilága), hiszen ott voltak a legnagyobb hiányok iskolaügyben. A kivitelezésnél a gyorsaságon kívül arra is ügyeltek, hogy az épületek időtálló, minőségi anyagokból - például drága klinkertéglából - készüljenek, célszerűek és higiénikusak legyenek, és illeszkedjenek a helyi építési szokásokhoz is. Nem szerették volna, ha a silány kivitel magát a nagyszerű programot járatja le.

Jellemző, hogy az akkori épületek közül sok még ma is megvan, igaz, nem iskolai célokra szolgál. Bár az utóbbira is van példa: 2010-ben még tanítás folyt a Debrecenhez közeli Dombostanyán abban az épületben, amelyen komoly felújítás 75 éve nem volt (a tanítást tavaly szüntették meg, azóta iskolabusz szállítja onnan a város csapókerti iskolájába a gyerekeket.)

A Vekeri-tóhoz közeli épület felújítva még ma is működik mint művészeti alkotótábor, a 33-as út látóképi szakaszán Szegvári Károly festőművész alkotóháza is egykori tanyai iskola volt. Kecskemét környékén, a Halasi úti, a mézes-laposi és a kiskecskeméti elemi iskola ma is áll.

Az iskolák a helyi művelődést is szolgálták

Nagy gondot fordítottak a leendő tanítók lakásaira is. Ezekben három (!) szoba, előszoba, konyha, éléskamra és pince volt kialakítva, de több gazdasági épület, istálló, disznóól, baromfiól és -udvar, virágos- és veteményeskert is tartozott hozzájuk. A képet egy jó nagy udvar egészítette ki.

A lakás közelében úgynevezett tanítóföld is szolgálta az önellátást, ezt többnyire a gyerekek szülei szántották-vetették, csakhogy el ne kívánkozzék a tanító úr. Ők segítettek a ház körüli gazdálkodói élet beindításában is.

Az egységes tervek nem azt jelentették, hogy hajszálra egyforma iskolák épültek, a tervektől el is lehetett térni. A kalocsai érsekséghez tartozó területeken, ahol katolikus iskolát működtettek, a tantermek egyike oltárfülkébe nyílott, amely fölé a tetőzeten kis tornyot is építhettek. Így az iskola egyben a templom feladatait is elláthatta. A tanyai iskolák a helyi művelődést is szolgálták, könyvtárral is bírtak, sokszor itt mutatták be a technika kulturális életet megváltoztató vívmányait, például az antennával működtetett kristálydetektoros rádiókat is.

A gyerekeknek persze így is gondot okozott az iskolába járás, különösen a havas téli és a sáros őszi-tavaszi időszakban. Akadt, aki 3-4 kilométert gyalogolt mindennap az iskoláig, és hófúvások idején a szülők előbb lóháton megnézték, nem kell-e kiásni a hó alól az épületet. A tanítókra is meglehetősen nomád körülmények jártak, az iskola megközelítése és az elzártság sokakat arra vitt rá, hogy végül is ne vállalják a nemzet lámpásának a szerepét.

"Azt írtam haza szüleimnek, hogy vagy megbolondulok, vagy megszököm, vagy megnősülök. Annyira sanyarú körülmények között éltem. De a hosszú tanítási idő miatt, s mert tanítás után még adminisztráció is volt - jelentés, tananyagbeosztás stb. - egy hétnél tovább nem bírtam a bejárást. Októberben az ócskásnál vettem egy ágyat meg egy szalmazsákot, s volt fekvőhelyem. Meg már lámpám is, petróleum. Asztalom azonban még nem volt, esténként a katedrát a hátamon hordtam be a szobába. Étkezés: tej, kenyér, szalonna. Ez tartott kb. október végéig; azután jött el a nővérem, s volt, aki főzzön" - jegyezte fel visszaemlékezéseiben a Debrecen környéki Haláp iskolájának egyik tanítója, aki kezdetben 17 kilométert gyalogolhatott a várostól az iskoláig, vagy ha valaki elvitte az országúton, onnan is 6 kilométert kellett megtennie a dűlőúton.

Debrecen tanyavilágában tizenegy ilyen iskola kezdte meg működését, majd 1942-ben még további két új iskola épült. 1944-ben a város határában 29 elemi iskola szolgálta a tanyai gyermekek alapfokú művelődését, Kecskemét környékén pedig 287 iskola épült fel, és a hivatalos átadó ünnepség napján országosan már 316 beruházás készült el.

Klebelsberg számításai szerint az ötezren felül még további 3000 új tanyai iskola tehette volna teljessé a vidéki iskolahálózatot, de azok felépítésére már nem születhetett országgyűlési döntés. 1931-ben lemondott a Bethlen-kormány, megszűnt Klebelsberg miniszteri küldetése, és egy év múlva eltávozott az élők sorából.