Múltunkban a jövőnk Zalaváron

Történelmi értékek mentén a közösségre támaszkodva

– 2006 nyara óta dolgoztam a hivatalban, igazgatási ügyintézőként. Munkám során közel kerültem a lakossághoz, legjobb tudásom szerint próbáltam segíteni gondjaikon. A testületi üléseken jegyzőkönyvet vezettem, és végrehajtottam a testület által hozott döntéseket. Feladataimból adódóan teljesen beleláttam az önkormányzat működésébe. Mivel ide születtem, a falubeliek ismertek, amihez hozzájárult az is, hogy édesanyám több mint 20 évig volt a község népművelő-könyvtárosa. Mindez arra ösztönzött, hogy induljak az önkormányzati választáson. Úgy érzem, hogy élvezem az emberek bizalmát, ezért is tartom magamat képesnek arra, hogy az elkövetkező öt évben polgármesterként szolgáljam a települést – mutatkozott be.

– Közigazgatásban dolgozóként első kézből látta honnan hova jut a falu. Hogyan értékeli mindezt?

– Berkenyés Istvánnak, aki húsz évig volt településünk polgármestere, elvitathatatlan érdemei vannak a falu fejlődésében, hiszen az elmúlt húsz évben sorra újultak meg az intézmények, emellett működésük is biztosított volt. Ebből adódóan az elkövetkező időszakban a lakossággal való kapcsolat erősítésére, a kulturális és közösségi élet felélesztésére helyeznénk a hangsúlyt, hogy igazi közösséggé kovácsolódjon a falu. Örömünkre szolgál, hogy a fiatalok már elkezdtek szerveződni, tevékenykedni a falu érdekében. Reméljük, példájukon mások is felbuzdulnak, és megtalálják maguknak azt a közösségi formát és tevékenységet, melyben kiteljesedhetnek korosztályuknak és érdeklődési körüknek megfelelően. Alakulhatna dalkör, nyugdíjasklub, a kisebbeknek gyermekklub, úgy vélem, a lehetőségekből nincs hiány. Minden ilyen szándékot támogatunk, és helyet is tudnánk biztosítani tevékenységeikhez önkormányzati épületeinkben. Lelkes fiatalok és segítőik templomunkban az ország egyik legnagyobb Betlehemét állítottak fel, aminek megtekintését bátran javasolhatom mindenkinek, nagy élményben lesz részük.

– A közelmúltban az időseket köszöntötték. Jól sikerült a rendezvény?

– Nagyon jó hangulatban telt el a délután. A programot a gyenes-diási Refolk Népzenei Egyesület nyitotta meg. Felléptek az óvodások, az iskolások, helybeli gyönyörű hangú lakosok, az asszonykórus férfiakkal kiegészülve, majd egy teljesen új formáció vidám színpadi jelenetet adott elő. Lelkes lakótársunk verset mondott. Utána táncra perdültünk, mulattunk egy jó nagyot. Minden nyugdíjas, az is, aki nem tudott eljönni, ezer forintos vásárlási utalványt kapott. Biztató számomra, hogy a műsor érdekében összeálltak a helyiek, úgy érzem, elindult valami, ami fellendítheti a közösségi életet.

Ez okból is komolyan veszem az önkormányzatiságot, azt szeretném, hogy a lakosság részt vegyen a település életében. Nagyon jó képviselő-testületet választott a falu, arra biztatom az embereket, hogy bármilyen probléma, kérés esetén bátran keressék fel a képviselőket. Hozzám is bármikor fordulhatnak, munkám mellett bármikor időt szakítok a beszélgetésre.

– Milyen fejlesztési elképzelésekben gondolkodnak?

– Az elmúlt időszakban nagyon sok intézmény újult meg, melyek minőségét szeretnénk megőrizni. A járdák felújítását szakaszosan szeretnénk elvégezni, kezdve a legrosszabb állapotúval. Ezek a beruházások sokba kerülnek, reméljük, lesz rá pályázati lehetőség az új uniós ciklusban. A temetőben urnafalat építenénk, mert lenne rá igény, a szép környezet kialakításához a dísznövényzet megújítását is tervezzük. Szükségesnek tartjuk a térfigyelő kamerarendszer kiépítését, ami a település bejövő útjait és más frekventált helyeket pásztázna. A közbiztonság javítása érdekében a polgárőr egyesületet újra kell szerveznünk. A Zalavári Hírmondót negyedévente jelentetjük meg. Ahhoz, hogy a lakosságot naprakész értesítésekkel lássuk el, egy hangosbemondó-rendszer kiépítése szerepel terveink között. Például ezen keresztül invitálnánk a lakosságot a nyilvános testületi ülésekre.

Terveink között szerepel továbbá, hogy a konyha ellátását önállóvá tegyük. Az óvodának már van egy kiskertje, amit előszeretettel gondoznak az ovisok. Régebben, az általunk új iskolának nevezett intézményünknél, volt gyakorlókert, ahol az üzemi konyha részére zöldségeket termeltünk, ezt ismét meg szeretnénk valósítani.

– Zalavár jelentős történelmi emlékekkel és turisztikai adottságokkal rendelkezik. Hogyan kívánják mindezt a község javára fordítani?

– Múltunkban a jövőnk – erről így gondolkodom, és ezért is tartom fontosnak a megyei közgyűléssel való együttműködést a vársziget további fejlesztése érdekében. Zalavár korábban Zala vármegye székhelye volt. A Magyar Nemzeti Múzeumban, a több évtizedes ásatások eredményeképp, állandó kiállítás keretében végre megtekinthetőek a zalavári régészeti feltárások szenzációs leletanyagai. Úgy vélem, ezekről a megyében és a településen is keveset tudnak, ezért szívesen szerveznénk, vagy részt vennénk olyan programokban, melyek közelebb vinnék Zalavár-Vársziget történelmi értékeit az itt élőkhöz, az ide látogatókhoz.

Emellett szeretnénk fellendíteni a horgászturizmust, keresni fogjuk ennek lehetőségeit. A várszigeten található Kis-Balaton Ház sok érdeklődőt vonz, számukra is kínálhatnánk még valamilyen turisztikai szolgáltatást. A régi magtár épületét megvásároltuk, hogy felújítsuk, építészeti stílusát megőrizve. Tájházként funkcionálhatna, ahol régi tárgyakat, eszközöket mutathatnánk be.

– Hogy áll a repülőtér ügye?

– A felszámolás alá került vagyonelemeket Széles Gábor úr érdekeltségi körébe tartozó cég vásárolta meg. Nagyon bízunk abban, hogy siker koronázza majd fejlesztési szándékait, melyek a nagyvállalkozó ígérete szerint munkahelyeket jelentenének elsősorban Zalavár és Sármellék lakosainak.

– Hogyan foglalná össze elvárásait, reményeit?

– Nagyon sok tervünk van, de szívesen fogadunk és támogatunk minden ötletet és kezdeményezést, ami előbbre viszi a falu fejlődését az elkövetkező öt évben. Sokan felajánlották segítségüket, biztatnak, tegyem a dolgomat úgy, ahogy eddig. Otthon vagyok, itt élek, egy vagyok közülük. Polgármesteri mivoltomban is Ildikó szeretnék maradni, és szolgálni az itt élőket – zárta gondolatait Horváth Ildikó.