Kemendollár reményteljes jövője érdekében

 "Építsük tovább együtt községünket”

– Okleveles építőmérnök vagyok, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végeztem 2002-ben. Ettől az öt évtől eltekintve Kemendolláron éltem és élek most is családommal. Az egyetem után egy zalaegerszegi tervezőirodában helyezkedtem el, ahol jelenleg ügyvezetőként, vezető felelős tervezőként dolgozok – kezdte a bemutatkozást Németh László. – 2004 óta vagyok az önkéntes tűzoltó egyesület elnöke, így már több mint tíz éve szorosabb kapcsolat fűz Koronczi László volt polgármesterhez, hiszen civil szervezet vezetőjeként nyilván rengeteg dologban kellett együttműködnünk. Miután ő nem indult, jelöltettem magamat a polgármesteri posztra. A váltás teljes egyetértéssel történt, a kapott bizalmat pedig igyekszem megszolgálni a választóknak. Úgy érzem, van bennem elég erő és felelősségtudat, hogy a vállalt feladatot jól végezzem el.

– Milyen tapasztalatokat hozott az eltelt közel fél év?

– Nagy lendülettel kezdtünk bele a munkába. Egy személy kivételével új tagok kerültek be a képviselő-testületbe, ha lehet mondani, megfiatalodott a testület, mert generációváltás történt. Nagyon sok tervünk van, melyek megvalósításához azt gondoljuk lesz támogatottságunk és erőnk is. A 2015-ös év nehézkesen indult, egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtünk, hiszen új uniós időszak is vette kezdetét. Az előzetes hírek szerint az új pályázati kiírásokról az év közepéig nem várható információ.

– Milyen célkitűzéseket határoztak meg?

– Elöljáróban el kell mondanom, hogy a község irányításán dolgozó korábbi polgármesterek a falu érdekeit mindenek fölé rendelve rendkívül tartalmas és lelkiismeretes munkát végeztek. Az önkormányzati vagyonnal felelősen gazdálkodtak, a település közterületei, épületei rendben vannak, nyilvánvalóan ezek folyamatos fenntartást igényelnek. Az önkormányzati kötelező feladatellátás biztosítása mellett szeretnénk előbbre lépni településünk kulturális és történeti értékeinek feltárásában és megismertetésében.

Egyik ilyen értékünk, örökségünk a kemendi vár, amit 1370-ben említettek először oklevelekben Castrum Kemend néven. Az 1664-ben Bécs felé vonuló hatalmas török sereg felégette, súlyosan megrongálta. Végső pusztulása az 1700-as évek elején következett be, amikor császári parancsra felrobbantották falait. Eléggé elhanyagolt az az állami terület, ahol egykor elhelyezkedett. Szeretnénk rendbe tenni, egy pihenőhelyet alakítanánk ki a végvárról szóló ismertető táblával. Fontos építészeti emlékünk a Kemendi-hegyen a település fölé magasodó kápolna is, amit az előző önkormányzati ciklusban újítottak fel. Turisztikai elgondolásból szeretnénk mindkét helyet elérhetővé, látogathatóvá tenni, melyben szerepet kap a helyi identitás erősítésének szándéka. Természetesen hasonlóan vélekedünk a Szabadság utcában található ollári kápolnáról is.

A nyári hónapokban sokan kerékpároznak errefelé, és kérdezik, hogyan juthatnak fel a kápolnához. Zalaegerszegtől Zalaszentivánig tulajdonképpen már el lehet jutni két keréken, Alibánfán és Kemend-olláron egyelőre csak nyomvonal-kijelölésben létezik a Zala-völgyi kerékpárút ezen szakasza. Reményünk mi más lehet, minthogy fizikálisan is kiépülhessen ebben az ötéves önkormányzati ciklusban.

– Utak, járdák felújításában gondolkodnak-e?

– Ahogy említettem már, a közterületek, utak, járdák karbantartása mindig ad munkát egy önkormányzat számára. Ez persze nem egy, hanem sokéves feladat. Úgy látjuk, ehhez pénzügyi támogatást nem kérhetünk, mindenesetre a felújítandó járdaszakaszokat felmérjük, és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk majd orvosolni ezt a problémát. A járdák mellett felújítást igényelnek a vízelvezető árkok is, erre is megoldást kell találnunk. Környezetvédelmi szempontból szívügyemnek tekintem, hogy szemléletváltást érjünk el a kerti hulladékok kezelésében. A képviselő-testülettel egyetértésben az égetés helyett komposztálásra buzdítanánk a lakosságot. Ennek érdekében egy önkormányzati területen központi komposztálót létesítenénk, ahol összegyűjtenénk és feldolgoznánk a kerti hulladékot.

– Kemendollár méltán lehet büszke civil közösségeire...

– Településünk abban a nagyon kiváltságos helyzetben van, hogy a közösségi élet, a közösségi összefogás rendkívül erős, amit már gyerekként is volt szerencsém megélni. Nálunk ennek hagyománya van, ezért egyik legfontosabb feladatunk az, hogy megőrizzük a jövő nemzedéke számára. Kemend-olláron a civil szervezetek tagjainak létszáma 140-150 fő között mozog. Ez a lakosságnak közel harminc százaléka; azt hiszem ezen nincs is mit megmagyarázni. Két éve újraalakult a sportegyesület csupa helyi fiatalból, lelkesedésük nagyon figyelemre méltó. Civil szervezeteink számát a közelmúltban létrejött Együtt Kemendollárért Egyesület is bővíti. Céljuk, hogy minden olyan feladatból, lehetőségből, mely településünk jelenét, jövőjét szolgálja, kivegyék részüket, többek között civil szervezetként elérhető pályázati támogatások elnyerésével.

Büszkék lehetünk arra, hogy a nagy hagyománnyal bíró rendezvényeink generációkon átívelően igazi közösségi élményt nyújtanak egész évben. A téli időszakban is egymást követik a már megszokott programok. Beszéltem a település kulturális és történeti értékei megismerésének fontosságáról. A helyi identitás megerősítését szolgálta két közelmúltbeli rendezvény, melyen Vikár Tibor tanár tartott előadást Kemendollár történelméből. Szeretnénk hagyományt teremteni egy sportnapnak, melyen labdarúgótornát rendeznénk. Felmerült az igény egy családi nap megtartására is, ezt is kigondoljuk majd.

Nagyon sok tervünk van a jövőre vonatkozóan, de szinte biztos az, hogy mindent önerőből nem tudunk megvalósítani. Ezért hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy segítséget kérjek minden civil szervezettől, és azoktól is, akik nem tagjai szervezetnek, de aktívan részt vettek eddig is a közösségi életben, a társadalmi szerepvállalásban. Biztos vagyok benne, hogy valamilyen módon mindenki hozzá tud járulni a település reményteljes jövőjének formálásához. Szeretném az iménti segítségkérést úgy is megfogalmazni: építsük tovább együtt községünket! – hangsúlyozta végül Németh László.