Kemendollár követendő példát hozott létre

Beszélgetés Koronczi László leköszönő polgármesterrel

– Azért csatlakoztunk a programhoz, mert egyetértünk annak üzenetével és mondanivalójával, hiszen itthon vagyunk az országban, de még inkább Kemendolláron, ahol élünk és dolgozunk. Ezt azért tehetjük meg, mert elődeink megalapozták számunkra a jelent. A helyi programok összeállításában ezért kapott nagy hangsúlyt a múlt megbecsülése. A faluháznál a még fellelhető 18-19. századi borászati eszközöket állítottuk ki. Az asszonyok fiatal lányokat bevonva olyan ételeket főztek, melyek arra a világra voltak jellemzők, amikor az önellátás természetes életformának számított. A kézműves foglalkozáson a gyerekek szüleikkel, nagyszüleikkel olyan tárolóedényeket és konyhai eszközöket készítettek, melyek akkoriban voltak használatosak.

– A program része volt a Szent Mihály-napi tűzgyújtás a kemendi hegyi kápolnánál.

– Hét órakor indultunk gyalogosan a 270 éve épített hegyi kápolnához. A hegygerinc azon pontján állítottuk fel a négyméteres tábortüzet, ahonnét nagyon messzire látni. A tisztelet tüzével megbecsülésünket fejeztük ki a kápolnát nehéz körülmények között építőknek, azoknak is, akik itt a Kemendi várban, a magyar hazát védték a viharos évszázadokban, s nem utolsósorban a jelen hétköznapi hőseinek, akik nem külföldön keresik a boldogulást egy idegen ország érdekei szerint, hanem itthon küzdenek, nevelik gyerekeiket, gondozzák szüleiket. A megbecsülés azoknak is szólt, akik az elmúlt négy önkormányzati ciklusban, vagyis 16 évben polgármesteri munkámat segítve úgy dolgoztak Kemendollárért, hogy sokkal többet tettek előírt kötelességüknél.

Több mint százan gyűltünk öszsze a díszkivilágításban pompázó kápolnánál, az utat pedig fáklyákkal világítottuk meg. Nagyon megható volt, hogy sokan köszönetet mondtak nekem, mint távozó polgármesternek. Itt is elmondtam, eredményeinket együtt értük el, melyek közösségünk tevékeny tagjait dicsérik.

– A kápolna felújítása a közelmúltban fejeződött be.

– A megbecsülés szándéka vezérelt bennünket a Szent Kristóf kápolna rekonstrukciójában is. Készítettünk egy új harangot, valamint leaszfaltoztuk a műemlék épülethez vezető utat és egy másik hegyi útszakaszt. A kápolna történelmi és építészeti múltunk fontos része, melynek búcsúnapját minden évben megünnepeljük. A kemendi hegyre irányuló figyelem a szőlőművelőket is szolgálja, továbbá azt, hogy az emberek újból kedvet kapjanak birtokaik gondozásához.

A falunapon a Petőfi utcában egy felújított járdaszakaszt adtunk át. Azóta elkészült a hátralévő szakasz is, ahol korábban nem volt járda. Ezzel beruházási projektjeink végéhez értünk, mely az 1800-as évek elején épült harangláb felújításával kezdődött és az előbb említett fejlesztésekkel fejeződött be. Ebbe a sorba tartozik a temetői út újjáépítése, valamint a József Attila utcában egy már járhatatlan járdaszakasz helyreállítása.

– Most átadta a stafétabotot, hiszen nem jelöltette magát. Milyen gondolatok foglalkoztatják, milyen érzésekkel távozik a polgármesteri székből?

– Elöljáróban szeretném leszögezni, soha nem volt szükségünk arra, hogy a választások előtt legyenek "gyors átadások", ezek a beruházások nem emiatt készültek el. Ehelyett arra törekedtünk, hogy az önkormányzati ciklus első napjától az utolsóig szolgáljuk a választókat, bizonyítva, alkalmasak vagyunk a feladatra.

A kérdés másik felére válaszolva, igen, úgy éreztem, eljött az idő a visszavonulásomra. Szeretnék úgy távozni, hogy sikerült méltón szolgálnom Kemendollár lakosságát. Nagyon jólesett, hogy ehhez a szolgálathoz mindig szegődtek társak. A négy ciklusban 14 képviselővel dolgoztam együtt. Számomra rendkívül fontos volt, hogy minden képviselő-testülettel és minden egyes taggal tudjunk jól és békésen együttműködni. Soha nem erőltettem véleményemet másra, döntéseink meghozatalában mindig a közös akarat vezetett, a különböző véleményeket, álláspontokat mindig sikerült közös nevezőre hoznunk. Úgy, hogy kijelölt irányok, feladatok mellé azok is csatlakoztak, és képviselték teljes mellszélességgel, akiknek más volt az alapvéleménye.

Úgy érzem, minden segítséget megkaptam munkámhoz, hiszen nem voltam főállású polgármester, közben családi cégünk is eredményesen, fejlődőképesen működött. Egy problémától eltekintve nagyon jól együtt tudtam dolgozni a körjegyzőséggel és később a közös önkormányzati hivatallal. Az együttműködés jellemezte a többi polgármesterrel való kapcsolatomat is. S nem utolsósorban meg kell említenem civil szervezeteinket, azt a több mint száz embert, akik nemcsak teljesebbé tették rendezvényeinket, de önkéntes munkájukkal a beruházások megvalósításában is részt vettek.

– Ezt a munkát csak biztos családi háttérrel lehetett végezni...

– Teljes mértékben. Itt is szeretnék köszönetet mondani feleségemnek, aki legnagyobb civil szervezetünk, a vöröskeresztes alapszervezet vezetőjeként összefogta a lelkes csapatot, a rendezvények szervezését. Mindig biztos lehettem abban, hogy minden rendben zajlik a kiszolgálások terén is. Nyugodtan intézhettem a falu ügyeit, mert távollétemben a cégnél helytállt a lányom és a fiam, ahogy a munkatársaim is.

A nehézségek ellenére felemelő érzés volt 16 éven át vezetni a falut, és mozgatórugója lenni fejlődésének. Minden köszönő és marasztaló szóért hálás vagyok, ahogy az elismerésekért is. De ebben a fejlődésben rendkívül fontos és nélkülözhetetlen szerepet játszott az az öszszetartó, pozitív akaratú és szorgalmas közösség, amit sikerült felépíteni és együtt tartani. Építeni sok mindent lehet, de sokkal nehezebb megtartani, amikor változnak az egyéni és közösségi célok és érdekek.

Nekünk sikerült úgy építkezni, hogy közösségünk erejével követendő példát hoztunk létre. Az utánunk jövőknek is lesz kötelessége, feladata; új értékteremtés mellett, az összefogás erejével, tovább javítva, jobbítva, építve védjék Kemendollár épített és szellemi értékeit – hangsúlyozta Koronczi László.