Felszámolni az éhezést, mozgósítani a világot

(a fotó illusztráció)

Da Silva Brazíliából jön, közgazdász és agrármérnök, akire az utóbbi években figyelt fel a világ: a Fome Zero nevű kormánykezdeményezés fejeként rövid időn belül negyedével csökkentette az éhezők számát hazájában. Programjának középpontjában a helyi szükségletekre szabott segélyprogramok és a közvetlen támogatások állnak. A FAO új főigazgatójává elsősorban a fejlődő országok szavazatainak köszönhetően választották meg, most rá vár a 3600 embert foglalkoztató és hozzávetőleg egymilliárd dollárból gazdálkodó római székhelyű szervezet megreformálása. Legfőbb célja az éhezés felszámolása, a válságkezelésnél pedig fontosabbnak tartja elkerülni a jövőbeni kríziseket.

A Lehman Brothers katasztrófája és a szolidaritás

Az élelmiszerárak nőnek, csakúgy, mint a Föld lakossága. A világot gazdasági válság sújtja, da Silva ennek ellenére is vallja, hogy megfelelő szabályozás és reformok révén eltűnhet az éhezés. Ehhez azonban az embereknek meg kell változniuk.

Szándéknyilatkozatokkal tele a padlás, az ENSZ már 2000-ben bejelentette, hogy 2015-re felére akarja csökkenteni az éhezők számát, amely az akkori 826 millióról mára nemhogy nem csökkent, hanem 926 millióra nőtt - emlékeztette a Der Spiegel című német lap az új főigazgatót. Da Silva válasza erre az, hogy születtek sikerek is, például hazájában, Brazíliában, de Vietnámban, Ghánában és más országokban is.

"2000-hez képest pedig a legnagyobb változást az jelenti, hogy a Lehman Brothers katasztrófája után a világ megértette: mindannyian egy bolygón élünk, valamennyi ország függ a másiktól. Újfajta szolidaritás alakult ki - hangsúlyozza. - Drámai éhínség idején a világ ma már sokkal gyorsabban lép, pénztartalékok vannak szükséghelyzetek esetére."

Da Silva szerint ez a fajta szolidaritás új akaratot tükröz. "Mindenki kezd rájönni, hogy az éhezésből senki sem profitál. Ha van összefogás, megoldható a gond, mint ahogy a pénzügyi és adósságválságnál is" - fogalmaz.

A pénzpiacok "megfertőzték" az élelmiszervilágot

A pénzügyi világ kapcsán megjegyzi, hogy a nyersanyagokkal folytatott spekulációt tartja az ingadozó és az emelkedő élelmiszerárak egyik fontos okának.

"Az árváltozásokból a bankok és a hedge fundok profitálnak, a termelők, a vevők és a fogyasztók nem. A FAO csak két dolgot tehet. Adatokkal, tanulmányokkal, statisztikákkal látja el a piacot, hogy átláthatóbbá tegye azt, illetve arra sarkallhatja a kormányokat, hogy támogassák jobban a mezőgazdaságot" - magyarázza.

De miért nem követeli egyszerűen az élelmiszerekkel folytatott spekuláció betiltását?

A szakember szerint valóban szigorúbb szabályozásra van szükség, de nem csak az élelmiszerek terén. Ráadásul a szabályozás azonban önmagában nem jelent megoldást. A fejlett országoknak mozdulniuk kellene végre, megnyitni piacaikat, leépíteni mezőgazdasági szubvencióikat. Ez lenne a helyes út, de ezen a téren az új vezető sem derűlátó. Felidézi, hogy amikor az Egyesült Államok 2011-ben véget vetett a növényi alapú üzemanyagok szubvenciójának, azonnal csökkent a kukorica ára. Ennek hatása rögtön érezhető volt a szegény országokban, például Közép-Amerikában és Kelet-Afrikában, ahol a kukorica ember és állat fontos tápláléka. Vagyis az amerikaiak döntése közvetlen és kedvező hatással volt az élelmezésre.

A főigazgató meggyőződése, hogy a pénzpiacok deregulációja "megfertőzte" az élelmiszerpiacot, lehetővé tette a spekulációt: ezért is elengedhetetlen a szabályozás, különösen arra az esetre, ha "kihágások" történnek. Arra a felvetésre, azt jelenti-e mindez, hogy az éhezőknek még több türelemmel kell lenniük, da Silva azt mondja: az euróválság megmutatta, hogy a kormányok gyorsan meg tudnak egyezni célokban. "Más területeken is érvényben vannak már nemzetközi korlátozások, most az élelmezésbiztonság terén kell megtennünk ezt a fontos lépést: szabályokat hozni és kiépíteni egy felügyeleti rendszert. Ez ugyan nem jelenti a megoldást, de kezdete annak a globális mozgósításnak, amelyre szükségünk van" - taglalja.

Teli polcok mellett maradnak éhen

Az emelkedő élelmiszerárak kevés pozitívuma közé tartozik, hogy világszerte tudatosult, milyen fontos az élelmezés - állítja a brazil szakember.

"Az éhezés végre elsőszámú prioritássá vált. Élnünk kell ezzel a helyzettel, mégpedig úgy, hogy az ellátás biztonságáról szóló globális stratégiát alakítunk ki" - emeli ki.

Szép szavak, amelyeket da Silva szerint tettek is követnek majd. Kulcsfontosságúnak az élelemhez vagy a földhöz való hozzáférést tekinti, hogy az emberek meg tudják venni, esetleg termelni, amit esznek. "Van elég étel, de sokak, különösen a szegények számára túl drága. Teli polcok mellett maradnak éhen" - ecseteli.

Az éhezés tehát valójában pénzügyi gond lenne?

"Igen - feleli erre a főigazgató. - Első lépésként pénzzel lehet kezelni. Brazíliában, Mexikóban és Kolumbiában 2005 óta készpénzsegélyt osztunk a legszegényebbeknek. Így van valami csekélyke bevételük, tudnak ételt venni maguknak. Csaknem 120 millió ember részesül ilyen gondoskodásban, ők könnyebben át tudták vészelni az emelkedő árakat hozó első élelmiszerválságot. Folytatnunk kell ezt a programot, nemcsak azért, hogy válaszoljunk a jelenlegi krízisre, hanem azért is, hogy elkerüljük a következőt."

Emellett szerint természetesen szükség van a földművesek támogatására, hogy ésszerű áron adhassák el termékeiket a helyi piacon. A lokális művelés sarokpont: aki regionálisan termel, kevésbé van kitéve a valutaárfolyamok ingadozásának, a spekulációknak, kevésbé függ a szállítási költségektől vagy az időjárási katasztrófáktól. Ahelyett, hogy a világpiacon drága pénzért megveszik a tejet, a cukrot és a rizst, az országoknak vissza kellene térniük a hazai javakhoz.

A multik sem veszítenek a változásokkal

Ez a nagyvállalatoknak sem lenne feltétlenül hátrányos, ők is kereshetnének pénzt a helyi piacokon.

"Végül is a magas olajárak miatt egyre kevésbé éri meg a szállítás - húzza alá a szakember, hozzátéve hogy ezek a cégek rá vannak kényszerítve arra, hogy újításokkal rukkoljanak elő. - A McDonald's manapság már sokszor a helyben vásárolt salátát kínálja. Ezzel javítja imázsát és persze hozamát is."

De mi a helyzet azokkal a multikkal, amelyek az egész világra exportálnak?

"Változás részesei vagyunk. Az 1950-es évek úgynevezett zöld forradalma óta csúcsteljesítményű mezőgazdaságot működtettünk. Műtrágyát, növényvédőket, gépeket vetettünk be tekintet nélkül a mellékhatásokra. Ma már tudjuk, hogy sok minden szükségtelen volt, és nem hozta meg a várt eredményt. A monokultúrák talajerózióhoz, kilúgozódott földekhez, túlzásba vitt műtrágyázáshoz és mérgezett talajvízhez vezettek. Manapság viszont csökkenőben a növényvédők és a kemikáliák használata, helyette a termelők régi praktikákhoz, például a vetésforgóhoz nyúlnak vissza, újra a hagyományos, megszokott gabonákat termesztik. Mindez energiát spórol meg, lenyomja a szállítási költségeket és az árakat" - világít rá da Silva.

Azzal ő is tisztában van, hogy a kistermelők és a helyi művelés előtérbe kerülése és az ezzel járó változások a jövő egyik fontos kérdését jelentik. "Ezzel a multiknak is szembe kell nézniük, de változniuk kell a fogyasztóknak is - vélekedik a főigazgató. - Újfajta fogyasztásra van szükség az egészségünk kedvéért. Mert nemcsak az éhezés jelent gondot, hanem a túlsúlyosak száma is. Ezek az emberek más tekintetben alultápláltak, betegek lesznek, meghalnak."

Da Silva úgy látja, hogy a helyes étkezés problémává vált a mai fiatalok számára: a bulimia, a kóros soványság is kihívást jelent majd az emberiségnek.

A FAO vezetője szerint a nemzetközi közösség készen áll az éhezés felszámolására, a világélelmezés-biztonsági tanács révén helyet adtak a kormányoknak, a privát szektornak, a civil társadalomnak és a nemzetközi szervezeteknek, megteremtették egy hatékony világélelmezési rendszer fontos alapját. A változások azonban időbe telnek. "Száz évbe telt, mire a kémiát bevontuk a mezőgazdaságba. Bízom abban, hogy sokkal rövidebb idő alatt fogunk megszabadulni tőle" - mondja.