Vétyem-erdőrezervátum

A Vétyemi ősbükkös az országos erdőrezervátum program keretén belül kijelölt erdőrezervátumok egyike. A zalai természetes erdők, ezen belül, a Dél-dunántúli bükkösök (Vicio oroboidi-Fagetum Pócs & Borhidi 1960) reprezentánsa. A magterület egy része az erdészeti szakma kezdeményezésére már 1976 óta védett terület.

Az erdőrezervátum a természetes vagy természetszerű erdei életközösség megóvását, a természetes ökológiai és evolúciós folyamatok szabad érvényesülését, és e folyamatok kutatását szolgáló erdőterület. Két részből áll: a magterületből és az azt körülvevő védőövezetből. A magterület teljes és végleges gazdasági korlátozás alatt áll. A védőövezetben természetközeli erdőgazdálkodás folytatható. Az erdőrezervátumok vizsgálata során összehasonlítható a természetes, érintetlenül hagyott erdő a kezelttel.

Az erdőrezervátum területén a zalai flórajárásra jellemző dél-dunántúli bükkös erdőtársulás található. Hazánkban ez az erdőtípus a legalacsonyabb zonális bükkös. A 800 mm feletti éves csapadékösszeg többsége a vegetációs periódusban hullik (480 mm). A klíma kiegyenlített, csapadékos, szubatlantikus, de a flórán érződik a szubmediterrán hatás is. A mély termőrétegű, agyagbemosódásos barna erdőtalaj, a magas évi csapadék ideális termőhelyet biztosít az erdőtenyészet számára. Ilyen körülmények között nagyon stabil, fajban igen gazdag (magas biodiverzitású) erdők alakultak ki. Szép növekedésű, nagy produkciójú erdőállományok ezek. Uralkodó a bükk, az elegyfák csak kisebb mértékben fordulnak elő. A koronaszint sűrűn záródott, a cserjeszint fejletlen, gyepszintje változóan záródott.Jellemző növénye a zalai bükköny (Vicia oroboides).

Az erdőrezervátum teljes területe a Magyar Állam tulajdonában és a Zalaerdő Rt kezelésében van.
"A kinek némi sejtelme van arról a mit nem tud, de tudnia kellene, hogy okszerű erdőgazdálkodást vihessen, az meg fogja vallani, hogy az erdőről való ismereteink még igen tökéletlenek, s hogy az illető legfontosabb tárgyakról majdnem semmit sem tudunk"
(Bothó János 1863)

Szécsisziget egyházilag eredetileg Tormaföldhöz tartozott. Amikor a török azt lerombolta, Szigetbe menekült a pap, ahol annak idején Mersocz falu volt

Szécsisziget egyházilag eredetileg Tormaföldhöz tartozott. Amikor a török azt lerombolta, Szigetbe menekült a pap, ahol annak idején Mersocz falu volt. 1689-ben fazsindelyes és fából készült templomot emeltek, így lett plébánia Szigetben. A 1750-re a fatemplom annyira romos állapotba került, hogy a püspök jelezte,hogy megszünteti a plébániát, ha nem épül új templom.

1750-1760 között készült el a megye egyik legszebb barokk temploma, mely egyhajós, nagyméretű, gazdag díszítésű. Gróf Szapáry Péter építtette, aki fogsága alatt fogadalmat tett, ha kiszabadul, templomot építtet. Igényességét tükrözi a templom kialakítása. Freskóit a Maulbertsch iskolájához tartozó Johannes Plöck festette 1760-ban. A főoltár szobrait Philip Jakob mester készítette. A templom egyedülálló érdekessége a purgatóriumot ábrázoló szoborcsoport az oltár mögött. A szószék rokokó stílusú. Orgonája 1763-ból Anton Römer grazi mester tervezése. Ebből a típusból ez az egyetlen működőképes orgona az országban. A szentély feletti oratóriumban egyházi és helytörténeti kiállítás található.

Természeti értékek Kerka-mente Natúrparkban (gyepek)

A Kerka-mente Natúrpark a Hármashatár Natúrpark szerves része. E térségi összefogás célja az osztrák Raab Natúrpark, a szlovén Goričkó, a Vas megyeiA Kerka-mente Natúrpark a Hármashatár Natúrpark szerves része. E térségi összefogás célja az osztrák Raab Natúrpark, a szlovén Goričkó, a Vas megyei őrség és a Kerka-mente térségek közötti - a természeti értékekre alapuló -területfejlesztési együttműködés.

A területe több tájegységet foglal magába. Ide tartozik az őrség déli része, Göcsej nyugati része, Hetés magyarországi szakasza és egy kis rész a Mura balparti síkjából is. Területe 55.159 ha. Lakóinak száma 24500 fő.

Természeti értékekben bővelkedő táj ez. A natúrpark déli területén lévő dombtetőkön, meszes homokon kialakult száraz gyeptársulások védett növényekben gazdagok. A Kerka-völgy értékes élőhelyei az árterek, medencék feltöltődési zónáiban lévő vízhez kötődő nedves rétek, legelők természetközeli növénytársulásai. A nedvesebb területeken a nem zsombékoló magassásréteket találhatjuk A Kerka-völgy egyik jellemző társulása a mészkerülő kékperjés vagy kiszáradó láprét. Az állományalkotó fajok az ősszel aranybarnára színeződő kékperjék (Molinia sp.) és a békaszittyó(Juncus effusus). Ezen üde, kiszáradó láprétek védett növénye a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a kenyérbél cickafark (Achillae ptarmica). és a szibériai nőszirom (Iris sibirica). A mocsárrétek a természetes gyepekhez közelálló, fajgazdag, füvekből, sásokból, színes virágú kétszikűekből álló társulások.

Tömegesen fordul elő ezeken a sédbúzás réteken a védett kockás kotuliliom (Fritillaria meleagnis), a kígyógyökerű keserűfű (Polygonum bistorta), a szibériai nőszirom (Iris sibirica), a sárgaliliom(Hemerocallis lilio-asphodelus), a széleslevelű ujjaskosbor(Dactylorhiza majalis) , a mocsári kosbor( Orchis laxiflora), a kenyérbél cickafark (Achillae ptarmica). A Natúrpark északi részén Zalalövő községhatárban még megtalálható a zergeboglár(Troliius europeus), ez a sárgavirágú szubalpin, jégkorszaki reliktum növény.

A kiszáradó láprétek rejtőzködő életmódot folytató védett hüllője a mérgező keresztes vipera (Vipera berus). A madarak közül a réteken a fokozattan védett haris (Crex crex) jelenléte kiemelkedő.

Jól alkalmazkodott az emberekhez az Európa nyugati részéről csaknem eltűnt fehér gólya (Ciconia ciconia), mely szinte valamennyi natúrparki faluban költ.

A Kerka völgye

A Szlovéniában eredő Kerka folyó hossza 60 km, vízgyűjtő területe: 1598 km2. A Kerka teraszos völgye pleisztocén kavics- és homok hordalékkúpon alakult ki.

A Szlovéniában eredő Kerka folyó hossza 60 km, vízgyűjtő területe: 1598 km2. A Kerka teraszos völgye pleisztocén kavics- és homok hordalékkúpon alakult ki. Vízjárása ingadozó. Négy patak vizét egyesítve folyik bele a Murába. A Kerka felső szakasza bővizű, gyors lefolyású. Medre főképp kavicsos, kemény aljzatú, finomabb hordalék csak a partszegélyeken található. Az alsó szakaszon a folyó lelassul.

Évszázadokon át gondot okozott a nagy vízfelesleg elvezetése ezért 1798 óta több szakaszban valósult meg a folyó vízrendezése. Az eredetileg kanyargós Kerkát ennek során teljesen megszelídítették, kanyarulatait levágták, medrét kitisztították. A beavatkozás ökológiailag káros következményei jól megfigyelhetők: a folyó átlagos vízszintje a talajfelszín alatt 1-3 m mélyen található. A mély meder miatt a rétek talajvizét leszívja, így azok kiszáradnak, és e száradás miatt elgyomosodnak. Az egykori mellékágak lefűződtek, feltöltődtek, majd magassásosokká, bokorfüzesekké, égeresekké alakultak. Egykori medernyomok az erdőben is megfigyelhetők.

A Kerka- vidék növényvilága az alapkőzetnek, a klímának és a gazdag vízhálózatnak köszönhetően nagy fajösszetételű. A patak három növényföldrajzi egységet, köt össze: az őrségi (Castriferreicum), a Zalai (Saladiense) és a kettő közti átmenetet képező Göcsej (Petovicum) flórajárást. A természetes vegetáció az erdő.

A völgyben a vízrajzi viszonyoktól függően bokorfűzes társulások (Salicetum triandrae), puhafaligetek (Salicion albae), égeres láperdők (Carici elongatae-Alnetum), keményfaligetek (Alnion incanae) és tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum) váltják egymást.

Dél-Zalai Erdőtáj - Letenyei-dombság

A Dél-Zalai Erdőtáj vidéke tájföldrajzi besorolás szerint a Letenyei-dombsághoz, mint kistájához tartozik, amely sajátos domborzata, vízrajza és élovilága révén 

Dél-Zalai Erdőtáj - Letenyei-dombság

A Dél-Zalai Erdőtáj vidéke tájföldrajzi besorolás szerint a Letenyei-dombsághoz, mint kistájához tartozik, amely sajátos domborzata, vízrajza és élovilága révén az ország egyik legsajátosabb és leglátványosabb dombvidéke. E varázslatos tájképet földtani, klimatikus és történelmi tényezők eredményezik.

A Dél-Zalai Erdőtáj vidéke tájföldrajzi besorolás szerint a Letenyei-dombsághoz, mint kistájához tartozik, amely sajátos domborzata, vízrajza és élővilága révén az ország egyik legsajátosabb és leglátványosabb dombvidéke. E varázslatos tájképet földtani, klimatikus és történelmi tényezők eredményezik. A vidék a Zalai-dombság átlagosan legmagasabbra kiemelt része, melyet különböző földtörténeti értelemben fiatalnak nevezhető puha üledékek építenek fel. A dombhátakat a gazdag csapadékból származó időszakos és állandó vízfolyások - a hazai dombvidékek viszonylatában egyedülálló inenzitással - eróziós és deráziós völgyekkel sűrűn felszabdalták, gyakran rendkívül látványos eróziós árkokat létrehozva.

Eróziós völgy: eróziós völgynek nevezzük a lejtőn lineárisan lefutó víztömegek pusztító tevékenysége által létrehozott völgyeket.

Deráziós völgy: félhenger vagy tál alakú, a völgyfőnél meredekebbé váló szárazvölgy. Meredek lejtőkön, főként az olvadékvizek hatására végbemenő anyag-áttelepülés révén alakul ki.

A Letenyei-dombság az ország egyik legcsapadékosabb tája (évi 800 mm) és az évi hőingás itt az egyik legalacsonyabb. Ennek következtében a vidék a legszárazabb, forró nyarakon is üde zöld és pihentető környezetet nyújt az idelátogatók számára.

A domborzat és az éghajlat következtében sajátos növény- és állatvilág alakult ki. E tájat a hazai dombvidékek között egyedülállóvá teszik a hatalmas kiterjedésű zonális bükkösök, melyek az ország más vidékein általában csak magasabb hegyekben fordulnak elő. A táj nagy kiterjedésű erdőségei otthont és védelmet nyújtanak számos egyéb nagyvad mellett a világhírű gímszarvas állománynak is. Az erdőket és mezőket apró, völgyekben meghúzódó falvak, szelíd tavak és nagy hagyományú, impozáns kilátást nyújtó szőlőhegyek szakítják meg.

Természeti értékek Kerka-mente Natúrparkban (erdők)

A Kerka-mente Natúrpark a Hármashatár Natúrpark szerves része. A területe több tájegységet foglal magába. Ide tartozik az Őrség déli része, Göcsej nyugati része 

A Kerka-mente Natúrpark a Hármashatár Natúrpark szerves része. A területe több tájegységet foglal magába. Ide tartozik az őrség déli része, Göcsej nyugati része, Hetés magyarországi szakasza és egy kis rész a Mura balparti síkjából is.

Természeti értékekben bővelkedő táj ez. Területének 38%-át (21500 ha-t) erdők borítják. őshonos fafajok és állományok maradtak itt fenn, megőrizve a táj jellegét, az erdei életközösség változatosságát, magas biológiai értékét. Meghatározóak a fenyőelegyes tölgyesek, a mészkerülő erdeifenyvesek, gyertyános kocsányos és kocsánytalan tölgyesek, a bükkösök, az ártéri ligeterdők.

A tornyiszentmiklósi "Muraerdő" az ország egyetlen ártéri termőhelyű bükköse. A Csödei-erdő értékes botanikai csemegéje a tízezerszám virágzó kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Szépségében nem marad alul a tipikusan ártéri, egykori holtágakkal szabdalt Lenti parkerdő sem. Alját tavasszal csaknem elborítja a virágözön, tömeges itt a tavaszi tőzike (Leucojum vernum), a kockás kotuliliom (Fritillaria meleagris).

Az erdőkben sok más védett növényfaj is előfordul, így az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), a májvirág (Hepatica nobilis), a zalai bükköny (Vicia oroboides), a szártalan kankalin (Primula communis), stb.

A kilencvenes évektől e területen ismét megjelent a holló, (Corvus corax) és mára már több pár is fészkel. A térség öreg bükköseinek lakói a fokozott védettséget élvező nagyfülű denevér ( Myotis bechsteini) és pisze denevér (Barbastella barbastellus).

A Hármashatás Natúrpark - Kerka-mente Natúrpark

A Hármashatár Natúrpark célja Magyarország - Ausztria-Szlovénia határmenti térségei között a természeti értékek fenntartásán alapuló területfejlesztési együttműködés

A Hármashatár Natúrpark

A Hármashatár Natúrpark célja Magyarország-Ausztria-Szlovénia határmenti térségei között a természeti értékek fenntartásán alapuló területfejlesztési együttműködés. Tagjai a burgenlandi Raab Natúrpark, a muravidéki Goričkó Natúrpark, az őrség-Vendvidék Natúrpark Egyesület és a "Kerka-mente" Natúrpark Egyesület.

A térség lakói, vezetői felismerték: saját és gyermekeik érdekében meg kell őrizni környezetüket. A Natúrpark kitörési pontot jelent. Egy gazdaságilag elmaradott térség lehetőségét arra, hogy tőkét kovácsolhasson az ipafejlesztés elmaradásából. A cél nem a fejlődés megakadályozása, ellenkezőleg, annak elősegítése, de úgy, hogy mindez a természettel összhangban, annak tisztelete mellett folyjék. A Natúrpark létrejöttének egyik fontos célja a környezet iránti érzékenység felébresztése, a határokon átnyúló cselekvő együttműködés, szemléletmód formálás.

Kerka-mente Natúrpark

A Kerka-mente Natúrpark területe a Kerka magyarországi szakaszát öleli fel. Több tájegységet foglal magába, ide tartozik az őrség déli része, Göcsej nyugati része, Hetés magyarországi szakasza (melyet Szlovéniától csak a mesterségesen húzott határvonal választ el) és egy kis rész a Mura bal parti síkjából is. Területe 55.159 ha. Lakóinak száma 24500 fő. Az Egyesületben az érintett helyi önkormányzatok, a Kerkamenti Kistérségi Társulás, az őrség-Göcsej-Hetés Kistérségi Társulás, mint alapító tagok vesznek részt. Bár a natúrpark fogalmat a magyar jogrend eddig nem ismerte el, érdemes rá odafigyelni, hiszen az itt élő lakosság természeti értékek védelme iránti igénye nyilvánul meg benne.

A budafapusztai szénhidrogénmező

Budafapuszta (Kiscsehi), Bázakerettye és Lispe a magyar kőolaj- és földgázbányászat bölcsője. E területen 1442-1788 méter mélységben egy 18.3 km2 kiterjedésű 

A budafapusztai szénhidrogénmező

Budafapuszta (Kiscsehi), Bázakerettye és Lispe a magyar kőolaj- és földgázbányászat bölcsője. E területen 1442-1788 méter mélységben egy 18.3 km2 kiterjedésű szénhidrogén mező húzódik, melyet öt millió éve keletkezett homokkő, mint tárolókőzet zár magába.

A Budafapuszta-1 számú fúrás (1937. február 9.) volt az első magyarországi földgázlelőhely, a Budafapuszta-2 számú pedig az első, amely már ipari mennyiségű kőolajat termelt. Az itt elért termelési eredményekre alapozva 1938-ban született meg Magyarország első szénhidrogén-bányászati nagyvállalata, a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), mely megkezdte a mező kiaknázását.

A II. világháború időszakában a német hadiipar nyersanyagigények kielégítése véget, az '50-es években pedig az erőltetett iparosítás energiaszükségletének fedezése érdekében jelentősen felfuttatták a bányászatot. Újabb- és újabb technológiák bevezetése ellenére a kitermelés mennyisége ezután folyamatosan csökkent, a készletek a gazdaságos kitermelés határára redukálódtak. Budafapuszta jelentőségét ma elsődlegesen széndioxid vagyona adja, melyből az ismert hazai készlet jelentős része itt összpontosul.

A kőolaj bányászat legszembetűnőbb berendezései az úgynevezett himbák, melyek valójában villamos motorral hajtott mélyszivattyúk. A környéken úton útfélen találkozhatunk e csendes gépekkel. A kőolaj- és földgázkitermelés virágkora idején sokaknak adott munkát a térségben és ellentétben más bányászati ágazatokkal a környezet táji, természeti értékeit nem rombolta számottevően.

Hegyen-völgyön - két zalai falu

1279-ben: Dedes, 1291-ben: Dedusfolwa. A község lakóinak száma 47. A faluból gyönyörű kilátás nyílik a közeli horgásztóra, amelyet kerékpárút köt össze az 

Lendvadedes

1279-ben: Dedes, 1291-ben: Dedusfolwa. A község lakóinak száma 47. A faluból gyönyörű kilátás nyílik a közeli horgásztóra, amelyet kerékpárút köt össze az erdőn keresztül Lentivel. Olcsó sátorozási lehetőség várja az érkezőt, ahol az étkezési lehetőség is biztosított. A falusi életmódba kóstolhatnak bele, ha valamely falusi turizmus szálláshelyet választják. A hatalmas bükk- és tölgyerdőkkel övezett falu központjában áll a népi építésű harangláb. Környezete kirándulásra csábít. A közeli Lentivel, illetve annak termálfürdőjével erdők közt kanyargó kerékpárút köti össze, mely folytatódik Rédics irányába.

A falu északi határában völgyzárógáttal tavat hoztak létre, mely romantikus, csendes környezetben horgászati lehetőséggel várja az ide látogatókat.

Gosztola

A falu első említése 1237-ben: Gosztolya. A megye dél-nyugati részén, a szlovén határ szomszédságában és a Lentihez közel eső Gosztolán sokáig mindössze 16 ember élt, így a megye legkisebb lélekszámú települése volt. A több évtizedes határmenti elzártságot követően az ezredfordulón a falu dinamikus fejlődésnek indult és üdülőfaluvá nőtte ki magát. Középkori eredetű kápolnája a XVIII. században helyreállított kisméretű templom. A település évszázados erdők között fekszik. Az idős bükkösökben, tölgyesekben sokfajta ehető gomba található. A falu környéki dombokon régóta szőlőművelés folyik. Jellemezőek a "hegyi" birtokok szőlőkkel, gyümölcsösökkel, szelídgesztenyével. A lankás dombokon megbújnak a régi borona falú pincék, faorsós szőlőprések.

Igazi természetvédelmi csemege a faluban található csonkafülű denevér (Myotis emarginatu) szülőkolónia. E fokozottan védett faj hazánk egyik legritkább denevére.

A Zalai erdők

Zala az ország egyik erdőben leggazdagabb megyéje. A erdőterülete 117 ezer ha, amely 31%- os erdősültségnek felel meg. Dél-Zala és a Kerka

A Zalai erdők

Zala az ország egyik erdőben leggazdagabb megyéje. A erdőterülete 117 ezer ha, amely 31%- os erdősültségnek felel meg. Dél-Zala és a Kerka- vidék erdőborítottsága még ennél is magasabb, meghaladja a 40 %-ot. A megye erdőállományainak jelentős része (60%) nevezhető természetközeli, vagy természetszerű erdőtársulásnak.

A változatos domborzat, és a barátságos szőlődombok mellett a rengeteg erdő adja a zalai táj sajátos varázsát. Az erdők elsődleges rendeltetése a fatermesztés, mindössze 6 %- ot találunk egyéb funkcióban. A legnagyobb jelentősége a tölgyeknek, erdeifenyőnek, akácnak, Dél-Zalában pedig főképp a bükknek és gyertyánnak van.

A megyében az egy hekárra jutó élőfakészlet csaknem másfélszerese az országos átlagnak. Itt található az ország erdőterületének 6.8 %- a, élőfakészletének egy tizede.

Az összfatermés folyónövedéke átlagon felüli (évente 819 ezer m3). Az erdőállományok átlagkora 46 év. A bükkösöket, tölgyeseket 110- 130, az erdeifenyveseket 90- 110, a mézgáségereseket és a lucosokat 60, a csereseket 80, az akácosokat 30- 35 éves vágásérettségi korral kezelik.

A zalai erdők egészségi állapota az országos átlag feletti. Legegészségesebbek a bükkös állományok. A privatizáció következtében a megyében mintegy 55 ezer ha erdő került magánkézbe.

Az állami tulajdonú erdőkben a Zalaerdő Rt. és a BEFAG Rt. gazdálkodik magas szakmai színvonalon.

Termálvizek

Termálvíz: hévíznek vagy termálvíznek általában azt a kőzetburok mélyebb szintjeiből származó vizet tekintjük, melynek hőmérséklete az adott terület év

Termálvizek

Termálvíz: hévíznek vagy termálvíznek általában azt a kőzetburok mélyebb szintjeiből származó vizet tekintjük, melynek hőmérséklete az adott terület évi középhőmérsékleténél magasabb.

Keletkezésük: a hévizek keletkezésüket tekintve kapcsolódhatnak a vulkáni kísérő- és utóműködéshez. Ilyenkor a magmakamrák közelében, a kőzetburok repedéshálózatában található víz, a magas hőmérséklet hatására felmelegszik és a repedéseken keresztül a felszínre tör. A hévizek másik, Magyarországon jellemző típusa a Föld belső hője által felmelegített víz, amely a törés- és vetősíkok mentén keres magának utat.

A Kárpát-medencében a földkéreg meglehetősen vékony (26-27 km), a föld magas hőmérsékletű zónája a felszínhez közelebb. Ez az oka annak, hogy hazánk termálvizekben világviszonylatban is rendkívül jelentős potenciállal rendelkezik. A föld mélyén rejlő forró víz általában mélyfúrásokkal létrehozott termálkutakon keresztül kerül a felszínre.

Dél-Zala termálkincse: Magyarország hévizekben egyik leggazdagabb területén járunk, melyet a szénhidrogén bányászat során végzett mélyfúrások tártak fel.

Az itteni termálvizek általában kb. két millió éves, un. felsőpannon kori üledékekben halmozódtak fel. A környék termálvizeinek ásványi anyag tartalma, hőmérséklete és vízhozama termálkutanként erősen változik. E termálkincsre alapozva épült meg Bázakerettyén, csodálatos természeti környezetben a termálfürdő. A Dél-Zalai Kerékpárút két végpontján, Letenyén és Lentiben is termálfürdő várja a látogatókat.

Források, patakok és tavak

A dél-zalai táj bővelkedik forrásokban, erekben és patakokban. Nagyobb vízfolyást a felszín tagoltsága miatt a dombvidéken nem találunk, csak tőle délre, mégpedig 

Források, patakok és tavak

A dél-zalai táj bővelkedik forrásokban, erekben és patakokban. Nagyobb vízfolyást a felszín tagoltsága miatt a dombvidéken nem találunk, csak tőle délre, mégpedig a Murát, mely összegyűjti az innen lefutó vizeket.

A felszíni vízfolyásokban való gazdagság elsősorban annak köszönhető, hogy a csapadék bőséges, évente körülbelül 800 mm. A talajba beszivárgó eső- és olvadékvizekből fakadnak a kristálytiszta vizű források, melyek a kis ereket és patakokat táplálják.

Természetes tavak itt nem alakultak ki, ám a domborzat igen alkalmasnak bizonyult völgyzárógátas tavak létesítésére. Ennek során a völgyben kanyargó patak útját gáttal eltorlaszolták, miáltal mögötte felgyülemlett annak vize. Ezek egyik legszebb példája a Maróci-tó, mely mind a fürdőzők, mind pedig a horgászok számára ideális feltételeket biztosít.

Termálvíz: hévíznek vagy termálvíznek általában azt a kőzetburok mélyebb szintjeiből származó vizet tekintjük, melynek hőmérséklete az adott terület évi középhőmérsékleténél magasabb.

Keletkezésük: a hévizek keletkezésüket tekintve kapcsolódhatnak a vulkáni kísérő- és utóműködéshez. Ilyenkor a magmakamrák közelében, a kőzetburok repedéshálózatában található víz, a magas hőmérséklet hatására felmelegszik és a repedéseken keresztül a felszínre tör. A hévizek másik, Magyarországon jellemző típusa a Föld belső hője által felmelegített víz, amely a törés- és vetősíkok mentén keres magának utat.

A Kárpát-medencében a földkéreg meglehetősen vékony (26-27 km), a föld magas hőmérsékletű zónája a felszínhez közelebb. Ez az oka annak, hogy hazánk termálvizekben világviszonylatban is rendkívül jelentős potenciállal rendelkezik. A föld mélyén rejlő forró víz általában mélyfúrásokkal létrehozott termálkutakon keresztül kerül a felszínre.

Dél-Zala termálkincse: Magyarország hévizekben egyik leggazdagabb területén járunk, melyet a szénhidrogén bányászat során végzett mélyfúrások tártak fel.

Az itteni termálvizek általában kb. két millió éves, un. felsőpannon kori üledékekben halmozódtak fel. A környék termálvizeinek ásványi anyag tartalma, hőmérséklete és vízhozama termálkutanként erősen változik. E termálkincsre alapozva épült meg Bázakerettyén, csodálatos természeti környezetben a termálfürdő. A Dél-Zalai Kerékpárút két végpontján, Letenyén és Lentiben is termálfürdő várja a látogatókat.

A budafapusztai arborétum

A Dél-Zalai Erdőtáj Kerékpárút egyik gyöngyszeme az arborétum, amely az erdei fafajok országosan is egyedülállóan gazdag gyűjteménye. 

A budafapusztai arborétum

A Dél-Zalai Erdőtáj Kerékpárút egyik gyöngyszeme az arborétum, amely az erdei fafajok országosan is egyedülállóan gazdag gyűjteménye.

Budafapuszta és a környező erdők 1945-ig a Zichy család birtokában voltak. A Zichyek 1926-ban felépítették a vadászkastélyt, amelyet parkkal, illetve nagy kiterjedésű lucfenyvesekkel vettek körül. 1945-ben az uradalmat államosították.

Az arborétum kialakítása 1954-ben kezdődött meg azzal a céllal, hogy elősegítse az idegen vidékekről származó fafajok magyarországi meghonosítását. A régi parkhoz kapcsolódva újat alakítottak ki, a meglévő kis tavat felújították és a Pajtafai-völgyben új víztározó épült.

Az arborétum területének nagyobbik részét az egzóta fafajok állományszerű telepítései alkotják, melyek egyediségükkel Európán belül is ritkaságszámba mennek.

A parkban 132-féle tűlevelű és 88-féle lomblevelű fát és cserjét találhatunk.

Tavasszal, az azáleák és rododendronok virágzásakor valódi tündérkertté változik az arborétum.

Budafapuszta ipartörténeti szempontból is nevezetes.

Az arborétumban emlékmű jelzi a Budafapuszta 1-es számú fúrás helyét, ahol 1937. február 9-én -Magyarországon először- megkezdődött a földgázbányászat.

Szécsisziget és kastély

Szécsisziget sok évszázados történelmi múltra visszatekintő település. A XIV. századtól bizonyítottan létező eredeti település a dombok szélén, az erdő

Szécsisziget és kastély

Szécsisziget sok évszázados történelmi múltra visszatekintő település. A XIV. századtól bizonyítottan létező eredeti település a dombok szélén, az erdő tövében helyezkedett el. Később került a falu mai helyére, a Kerka teraszának kis szigetére. A település a XVIII-XIX. században mezővárossá lett, melynek lakói a korabeli feljegyzések szerint kilencedet és papi tizedet, a szőlők után pedig hegyvámot és tizedet szolgáltattak.

A falu első ismert tulajdonosa a Szigeti család volt, mely névadója a településnek. A terület birtokosa később Széchy Miklós majd Kéry Ferenc, 1690-től a Szapáry család, 1820-tól 1945-ig pedig az Andrássy család lett.

A település várát 1458-ban említik először, amely az 1600-as években komolyabb jelentőségre tett szert. Ekkortól a portyázó törökök a várat állandóan zaklatták és a feljegyzés szerint 1636-ban "Zechi Zigethe városa mind palánkostul, kapustul, emelőstül, hidastul porrá égett". Később a várat újjáépítették. A vár árkait ekkor földsánc vette körül, amit fapalánkok egészítettek ki.

A. XVIII. században a Szapáry család a vár egy részének a felhasználásával építtette fel az U alakú kastélyt. Az épület a magyar barokk kastélyok jellegzetességeit mutatja. A kastély földesúri székhely, egyben lakóhely, gazdasági és birtokigazgatási központ volt. A mai épület északkeleti-délnyugati tengelyű szárnya a lakószárny, s északkeleti oldalához magtár csatlakozik.

A kastélyt 1933-ban az Andrássyak tataroztatták.. 1945 után a földműves-szövetkezet, a termékforgalmi tanács, majd a község tulajdonába került. Később egy időre magántulajdon lett, majd egy tűzeset után a kastély ismét az önkormányzaté lett. A helyreállítás munkálatait 1999-ben PHARE CBC program keretében kezdték meg.

Kistolmácsi tó és kisvasút

Az olajkutatás során egy szeizmikus robbantáskor bővizű forrás tört fel a földből. E forrás adta az ötletet a közjóléti tó kialakítására. A tavat Letenye és Kistolmács 

Kistolmácsi tó és kisvasút

Az olajkutatás során egy szeizmikus robbantáskor bővizű forrás tört fel a földből. E forrás adta az ötletet a közjóléti tó kialakítására. A tavat Letenye és Kistolmács települések összefogásával, vízügyi szakemberek támogatásával az Erdőgazdaság építette. A tó kedvelt kirándulóhely. Fürdőzők, kempingezők, turisták és a tilalmi időt kivéve horgászok népesítik be partját.

A tó a Csömödér- Kistolmács között közlekedő személyszállító erdei kisvasút egyik végállomása. A vonat menetrendszerűen és megrendelés alapján különvonatként is közlekedik. A vasút története ezen a vidéken az 1912- től üzemelő Újlaki- Hirschler vasút megépítésével indult. A vasutak építése 1918- ban kezdődött és több alkalommal kivitelezett bővítésekkel érte el a jelenlegi nagyságát.

Kezdetben két, egymástól független vonalon üzemelt: a Lenti- Zajda és a Csömödér- Kistolmács szárnyvonalon. Ahhoz, hogy a kisvasút személyszállításban és a faanyagszállításban is gazdaságosan üzemelhessen, meg kellett építeni az összekötő szárnyvonalat. A Lenti- Szilvágyi és a Csömödér- Kistolmácsi vonal összekötésére 1999 végén, 2000 elején került sor. A vonalszakasz teljes hossza 37.8 km.

A völgyek "birodalma"

A Letenyei-dombság felszíne számtalan kisebb-nagyobb völggyel, árokkal tagolt, melyek komoly kihívást jelentenek a terepkerékpárosoknak.

A völgyek "birodalma"

A Letenyei-dombság felszíne számtalan kisebb-nagyobb völggyel, árokkal tagolt, melyek komoly kihívást jelentenek a terepkerékpárosoknak.

A völgyek többségét a föld külső erői, főként a csapadék, az állandó és időszakos vízfolyások hozzák létre.

A magasra kiemelt, meredek dombhátak laza üledékekből (homok, agyag, vályog) és kőzetekből (lösz, homokkő) épülnek fel, amelyek az erózióval szemben kevéssé ellenállóak (erózió= a külső erők pusztító hatása). A bőséges csapadék miatt a lejtőkön lefutó eső- és olvadékvizek lehordják a talaj felső rétegét, esőbarázdákat, később vízmosásokat, majd árkokat és végül völgyeket alakítanak ki.

Ha egy patak már a vizeket összegyűjtő közeli folyó, ill. tó szintjéig (az un. helyi erózióbázisig) kimélyítette völgyét akkor tovább nem méllyíti azt, hanem a völgy két oldalát pusztítva szélesíteni kezdi.

A már szélesebb völgyekben a patakok medrüket évezredes léptékben mérve gyakran változtják és lassan "fogyasztják" a vízfolyáshoz közeli domboldalakat ezzel szélesítve tovább a völgyet. Így alakultak ki, és alakulnak ma is azok a völgyek, melyeknek alján a patak mentén sík terület, az un. völgytalp van. Szántóföldi művelésre a dombvidéken főleg csak ezek a területek alkalmasak.

Völgyeket a külső erők mellett gyakran a Föld belső erői is meghatározzák. A föld belső mozgásaihoz, az ún. tektonikus törésekhez kapcsolódnak a Zalai-dombság jellegzetesen É-D-i irányú szerkezeti völgyei, amelyek a Letenyei-dombságban is előfordulnak.

Három apró falu az Erdőtáj szívében

A Lispeszentadorjáni- és a Maróci-patak völgyében, hatalmas bükk- és tölgyerdők ölelésében bújik meg a három apró község, Kiscsehi, Maróc és Lispeszentadorján.

Három apró falu az Erdőtáj szívében: Maróc, Kiscsehi, Lispeszentadorján

A Lispeszentadorjáni- és a Maróci-patak völgyében, hatalmas bükk- és tölgyerdők ölelésében bújik meg a három apró község, Kiscsehi, Maróc és Lispeszentadorján. E települések lakossága egymásra utaltan, jó szomszédságban él már évszázadok óta.

Kiscsehi nevét 1335-ben, mint pusztát említik a források, majd a XVI. századtól kezdve, mint Zichy uradalmat. Lakosai föld- és erdőművelésből, valamint állattenyésztésből élő jobbágyok voltak. A XX. század első harmadáig igen nagy szegénység jellemezte az egész vidéket. 1937-ben azonban a budafapusztai szénhidrogénmező felfedezése biztos és jó megélhetést tett lehetővé egészen a közelmúltig. A település szépen felszerelt kultúrházzal és telekunyhóval rendelkezik (Petőfi Sándor utca 2.), lakosainak száma ma körülbelül 263.

Maróc község első írásos említése 1408-ból származik. Tradicionális szőlőműves falu, hiszen az erdőkkel övezett "Maróci-katlan" domborzati és klimatikus adottságai ideálisak a szőlő számára. A török hódoltság idején a község teljesen elnéptelenedett és csak a XVIII. század második felében települt újra. 1996-ban Maróc határában - öt falu összefogásával - víztározó épült, vonzó célt teremtve a horgászat szerelmeseinek. Maróc ma a zalai törpefalvak egyike, lakóinak száma 126 körül mozog.

Lispeszentadorján három falu - Lispe, Szentadorján, Erdőhát - egyesítéséből született meg 1937-ben. Szentadorján székely eredetű település, lakói az ország nyugati gyepüit védték a külső támadásokkal szemben. Az oklevelek 1308-ban említik először Lispét és Szentadorjánt. Utóbbi egyházas hely volt, temetőjében még ma is láthatók a pálos kolostor romjai. A török hódoltság után itt is szükség volt betelepítésekre. A lakosság döntően földművelésből élt egészen a kőolajbányászat megindulásáig. 1937-ben ugyanis Lispe község határában indult meg Magyarországon először az iparszerű kőolajbányászat.

A községben turistaszálló és kemping (Dózsa György út 1.) várja a vendégeket, közvetlen szomszédságában pedig teleház, könyvtár és kultúrház működik (Jókai Mór utca 2.). A hajdan ezer főt meghaladó lakosságú falunak ma kb. 354 lakója van.