Vicky Cristina Barcelona

színes magyarul beszélő amerikai-spanyol romantikus film, 96 perc, 2008
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Dolby Digital

{slimbox album="vicky"}images/stories/programajanlo/film/vicky/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="vicky"}images/stories/programajanlo/film/vicky/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="vicky"}images/stories/programajanlo/film/vicky/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="vicky"}images/stories/programajanlo/film/vicky/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="vicky"}images/stories/programajanlo/film/vicky/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="vicky"}images/stories/programajanlo/film/vicky/6.jpg{/slimbox} {slimbox album="vicky"}images/stories/programajanlo/film/vicky/7.jpg{/slimbox} {slimbox album="vicky"}images/stories/programajanlo/film/vicky/8.jpg{/slimbox}

rendező: Woody Allen
forgatókönyvíró: Woody Allen
operatőr: Javier Aguirresarobe
producer: Letty Aronson, Stephen Tenenbaum, Gareth Wiley
vágó: Alisa Lepselter

szereplő(k):
Rebecca Hall (Vicky)
Scarlett Johansson (Christina)
Javier Bardem (Juan Antonio)
Penélope Cruz (Maria Elena)
Patricia Clarkson (Judy Nash)
Kevin Dunn (Mark Nash)
Chris Messina (Doug)

Szinopszis

Woody Allen új romantikus vígjátékában két fiatal amerikai lány kalandjairól mesél Barcelonában, a világ egyik legromantikusabb városában.
Vicky (Rebecca Hall) és Cristina (Scarlett Johansson) a legjobb barátnők annak ellenére, hogy a szerelemről teljesen eltérő módon vélekednek. Vicky érzékeny, és eljegyezte magát egy tiszteletre méltó fiatalemberhez. Cristina érzelmileg és szexuálisan is gátlástalan, aki azt a fajta elsöprő szenvedélyt keresi, ami teljesen leveszi őt a lábáról. Amikor Judy (Patricia Clarkson) és Mark (Kevin Dunn), Vicky távoli rokonai meghívják őket nyárra barcelonai otthonukba, nem sokáig haboznak. Vicky szeretné kiélvezni utolsó hónapjait egyedülálló nőként és kutatásokat végezni diplomamunkájához, Cristina pedig vágyik a friss levegőre legutóbbi fájdalmas szakítása után.
Egy este egy kiállításon Cristina hűen önmagához kiszemeli magának a terem legizgalmasabb és legprovokatívabb férfiját, Juan Antonio-t (Javier Bardem), a jóképű festőt. A lány még inkább lázba jön, amikor Judytól megtudja, hogy a festőnek annyira szenvedélyes viszonya volt ex-feleségével, Maria Elenával (Penélope Cruz), hogy megpróbálták megölni egymást. Az este egy későbbi pontján, amikor Vicky és Cristina éppen vacsoráznak, a férfi csatlakozik hozzájuk és egy pimasz ajánlattal áll elő: repüljenek el vele egy hétvégére Oviedo városába, ahol együtt megcsodálhatják a kulturális nevezetességeket, finom borokat ihatnak és nagyokat szeretkezhetnek. Vicky ezt visszataszítónak találja, de Cristinát elbűvöli az ajánlat direktsége és a férfi karizmája, és meggyőzi Vicky-t, hogy csatlakozzon hozzájuk.
Egy gyönyörű oviedói városnézés és egy kellemes ebéd alatt Juan Antonio áhítattal mesél volt feleségéről, az élete szerelmét jelentő Maria Elenáról. Mély kapcsolatuk ellenére szenvedélyük túl magasra tört ahhoz, hogy együtt maradjanak. A dolgok odáig fajultak, hogy a nő egyszer féltékenységében késsel szúrta meg férjét.
Azon az estén a férfi meghívja a lányokat a szobájába. Az ajánlatot Vicky határozottan visszautasítja, Cristina viszont boldogan mond igent. Amikor arra kerülne sor, hogy együtt legyenek, Cristina váratlanul megbetegszik, így Vickyre hárul a feladat, hogy a hétvége maradék részét a férfivel töltse. Juan Antonio elviszi a lányt az apjához, valamint sokat mesél a gyerekkoráról, és őszintén beszél a házasságáról is. Miután a lány egy mélyebb oldalát is megismeri, vonzódni kezd a férfihoz, akivel az utolsó oviedói éjszakán egy forró szeretkezésben olvadnak össze.
Barcelonába visszatérve Vicky folyton Juan Antonióra gondol, pedig a férfi időközben újra összemelegedik Cristinával, akivel hamarosan közös fedél alá is költöznek. Amikor Vicky kifejezi a férfinak csalódottságát, Juan Antonio azzal vág vissza, hogy a nőt már eljegyezték, és sok fájdalomtól kímélnek meg mindenkit, ha ezt abbahagyják. Vicky vőlegénye, Doug (Chris Messina) kicsit korábban érkezik meg a városba, és ők ketten a terv szerint hamarosan összeházasodnak. Miközben Cristina és Juan Antonio élni kezdik idilli életüket, egy éjszaka telefonhívásra riadnak fel: a férfi ex-felesége, Maria Elena öngyilkos próbált lenni. Volt férje úgy dönt, pár hónapra házába fogadja a nőt, mivel annak nincs hová mennie.
A gyanakvó, féltékeny és hangulatilag ingadozó nő minden alkalmat megragad a Juan Antonioval való veszekedésre, és Cristina kiosztására. Idővel szerencsére megnyugszik és jóval melegebb kapcsolatot kezd ápolni volt férjével, sőt még Cristinának is mentora lesz a fotográfia terén. A nő véleménye szerint Cristina volt a hiányzó alkotóelem ahhoz, hogy ő boldogan élhessen Juan Antonióval. Egymás iránti szeretetük egy édeshármas kapcsolatban bontakozik ki.
Később egy partin Vicky meglátja, amint Judy épp Mark üzleti partnerével csókolózik. Miután Judy elmeséli neki, hogy már évek óta nem szereti Markot, a lányban újra felélednek a Juan Antonio iránt táplált érzelmei. Judy ezért megpróbálja a lányt újra összehozni a férfival, miközben Cristina, mint mindig, újra idegessé kezd válni. A nyár közben lassacskán véget ér, Vicky és Cristina közben pedig sokat tanult a szerelemről és önmagukról.
Barcelona forró mediterrán kulisszái előtt Woody Allen a Vicky Cristina Barcelona-ban viccesen és bölcsen meditál a szerelemről, romantikáról, jókedvről, szívfájdalomról és a megfoghatatlan rejtélyekről.

A forgatásról

A Vicky Cristina Barcelona egy olyan mozi, ami rendkívül szorosan kötődik a helyszínéül szolgáló városhoz. „Amikor nekifogtam a forgatókönyvnek, végig arra törekedtem, hogy Barcelona egy külön személyisége legyen a történetemnek. Tisztelegni akartam egyik kedvenc városom előtt, ráaádásul Spanyolország is már régóta a szívem csücske. Ez a szépség és az érzékenység városa telis-teli romantikával. Egy ehhez hasonló sztori csakis olyan városban eshet meg, mint Barcelona vagy Párizs” – magyarázza Woody Allen, a film forgatókönyvíró/rendezője.
Amikor a film két címszereplője megérkezik Barcelonába, életük nagyon különböző szakaszaiban járnak éppen. „Vicky (Rebecca Hall) előtt egy határozott cél lebeg. Házasodni meg, megszerzi a diplomáját, kiköltözik a városból és gyerekeket szül majd. Úgy érzi, minden a helyén van, ahogy azt tervezte. Cristina (Scarlett Johansson) pont az ellenkező végletet képviseli: éppen szakított a barátjával és kihátrált abból a rövidfilmből, amin hat hónapon át dolgozott (és most utálja)” – magyarázza Allen. „Cristina igazi elveszett lélek” – teszi hozzá Johansson. „Nincsenek céljai, fogalma sincs, mit akar. Felelősségérzet nélkül használja ki fiatalságát, és arra megy, amerre épp viszi az út.”
Döntéseik és céljaik határozott kontrasztban állnak egymással. „Vicky képviseli az átlagos középosztálybelieket, és az ő tervei pont megfelelnek egy ilyen környezetből jött ember boldog életről alkotott képének. Egy nagyon strukturált, stabil és jól működő életre vágyik. Talán nem tudja beteljesíteni vele minden célját, de jó élete lesz a férjével, aki egy jó ember, és ez így helyes. Egy Cristinához hasonló személy viszont nehezen állapodik meg, mert folyton kutat, és fogalma sincs, mit akar, csak azt tudja, mit nem. Az élet talán több választási lehetőséget biztosít számára, és egy napon, ha szerencséje lesz, az ölébe hull, mit is akar tulajdonképpen.”

Spanyolországban Vicky és Cristina különféle romantikus kalandokba keveredik, amiben komoly része lesz két szenvedélyes spanyolnak, a festő Juan Antonionak (Javier Bardem) és heves ex-feleségének, Maria Elenának (Penélope Cruz). Bár fülig szerelmesek egymásba, mégis állandóan veszekednek, aminek az okát ők sem értik igazán. „Sokszor próbálták meg együtt” – meséli Cruz. „Mindig csúnyán ért véget a dolog, ők mégis tovább próbálkoznak”. Kapcsolatuk kudarcának fájdalma mindig ott lóg Juan Antonio feje fölött. „Ő egy súlyosan megsebzett szívű férfi, akinek a sebét be kell gyógyítani” – magyarázza Bardem. „Ez látszik rajta, mint személy és mint művész is. Úgy tűnik, mintha lenne egy jel, amit a teste újra meg újra lead. Csak egyetlen módja van, hogy legyőzze félelmeit, mégpedig az, ha szembenéz velük”. Juan Antonio legszembetűnőbb tulajdonsága kendőzetlen őszintesége. „Nem egy ambivalens személyiség. Ezért is olyan egyenes másokkal. Neki mindig igazat kell mondania, és ezért gyakran kerül vicces, de olykor akár kellemetlen helyzetekbe is más emberekkel.”
Míg Juan Antonio egy egyenes, könnyen megérthető személy, addig Maria Elena egy igazi érzelmi tornádó. Mindenkire veszélyes, aki csak az útjába kerül. „Maria Elena mindenben jó. Kiválóan zongorázik, fest… A saját életével azonban sehogyan sem tud mit kezdeni, mert ehhez túlzottan nincs ki mind a négy kereke” – mutatja be szereplőjét Allen. „Túl sok szenvedély, túl sok érzelem lakozik benne, ami megakadályozza, hogy helyesen mérjen fel dolgokat. Túlzottan féltékeny, és még egy kést is a másikba mártani csak azért, mert túl mélyen érez iránta”. Penélepe Cruz szerint Maria Elena legnagyobb baja a boldogtalansága. „Folyamatosan szenved. Nem könnyű neki zöld ágra vergődni saját magával. Mindig csak káoszt hoz magával, és sajnos nem tud magán segíteni. Nem hiszem, hogy csak így próbálná felhívni magára a figyelmet. Mindez abból adódik, hogy teljesen összezavarodott és borzasztóan fél, ugyanakkor valahol nagyon bátor egyéniség.”

A film két külön világa egy vacsorán találkozik, amikor Juan Antonio a maga direkt módján elhívja Vickyt és Cristinát egy hétvégi oviedói kiruccanásra megnézni a hely szépségeit, jókat enni és inni, valamint nagyokat szeretkezni. „Vicky rögtön azt gondolja, hogy ki ez a klisés európai művészlélek?” – mondja Rebecca Hall. „Távol akarja tartani tőle Cristinát”. Később kiderül, hogy tévesen ítélte meg a férfit. Nagyon különös ember, és az ajánlata sem teljesen az, aminek elsőre látszik.
„Juan Antonio-t valóban lenyűgözi a lányok szépsége és személyisége” – meséli Bardem. „Másfajta kapcsolatot igyekszik létrehozni mindkét nővel. A szexualitás nagyon fontos számára, de nem ez a fő célja – csak valami fontosabbnak a kezdete. Tényleg egész más módon tekint az életre. Erkölcsi szempontból ez talán nem mindenkivel fair, de Juan Antonio erkölcsei egészen másmilyenek, mint azt megszokhattuk, és az a film történetének egyik fő mozgatórugója”. Allen és Bardem erről egyformán vélekednek. „Távol áll tőle az ármánykodás. Ő egy rendes srác, akinek a szeretkezés csak az élet egy része. Egy nagyon szép része.”

Oviedóban Juan Antonio megérzi, hogy Vicky talán mégsem olyan tiszta fejű, mint amilyennek beállítja önmagát. Hajlamos arra, hogy új dolgokat próbáljon ki, amik vadak és romantikusak, de nem mer ezért kockázatot vállalni, mert elveszítheti a kontrollt, és kontroll nélkül nem tud bízni önmagában. Fogalma sincs, milyen őrültté is tud válni. Allen szerint Vicky számára problémát jelent a túl nagy szabadság. „Talán most flörtöl, és még némi kalandba is belemegy, de amire igazán vágyik, az a biztonság, amit egy lényegesen nyugodtabb életforma tud megadni neki.” Hall szerint Woody a filmmel azt a határvonalat keresi, ami elválasztja a fantáziabéli szerelmet a való világban lévő szerelemtől. „A dolgok, amikkel együtt élsz gyakran ellentétesek a dolgokkal, amikről álmodozol. És mi történik akkor, amikor az álmaid hirtelen beszivárognak a valós életedbe?”
Mint az Annie Hall óta minden filmjében, Allen a kapcsolatok sikerét és kudarcát végig a karakterek pszichológiáján keresztül vizsgálja, és nem a külsőségeken keresztül, mint az átlagos hollywoodi love storykban. „Az emberek borzasztó komplikáltak, és a kapcsolatokat nagyon nehéz fenntartani, mivel az igényeinket gyakran nem tudjuk meghatározni. Ha ezek az igények nem találkoznak, az borzasztó idegesítővé válik. Pontosan úgy van, ahogy Juan Antonio is mondja a filmben: ha csak egyetlen elem is hiányzik, akár a só a diétából – hiába kapod meg az A és B vitaminodat, a vasat és a niacint – ám ha nincs meg ez az aprócska kis összetevő, a dolog megölhet téged.” – fejti ki véleményét a rendező. Persze egy új elem megjelenése is megváltoztathatja a kémiát, ami lehet egy testvér, egy anya, egy legjobb barát, egy főnök, egy pszichiáter vagy egy új munkahely. Ami Juan Antoniot és Maria Elenát illeti, ők ketten mindig úgy harcolnak, mint a kutyák és a macskák, pedig szenvedélyesen imádják egymást. Furcsa módon épp Cristina érkezése lesz az új elem, ami működőképessé teheti a kapcsolatukat.
Johanssonnak is megvan a véleménye erről a fura háromszögről: „Azt hiszem azt látják egymásban, amit nem akarnak észrevenni önmagukban, és Cristina egyfajta ütközőt jelent számukra. Amikor együtt szeretik őt, egymást is jobban meg tudják becsülni.” „Maria Elena számára teljesen természetes, hogy egyszerre két emberrel éljen” – mondja Cruz. „Ebben a nem hétköznapi szituációban érzi biztonságban magát. Mivel teli van ellentmondásokkal, ebben valahogy értelmet talál. Ez nagyon furcsa gondolkodásmód: szerinte Cristina nem jelent veszélyt a kapcsolatára Juan Antonióval. Szerinte a lány inkább egyensúlyt hoz a szerelmükbe.”

Allen a Match Point és a Füles után már harmadszor dolgozik együtt Scarlett Johanssonnal. „Az életem minden egyes szakaszában találok egy színésznőt, aki arra inspirál, hogy szerepeket írjak a számára. Ő nagyon okos, szexi, tehetséges és széles látókörű.” „Azt hiszem Woodynak és nekem nagyon hasonló az érzékenységünk és a humorérzékünk, és amikor a forgatókönyveit olvasom, mindig nagyon közel érzem magamhoz a történeteket” – mondja Johansson. „Nagyra becsüljük egymást művészként, és imádunk együtt dolgozni, mivel együtt a munka mindig nagyon jókedvűen telik. Csodálatos dolog a barátaiddal dolgozni, és azt hiszem, mi is ezért csináljuk”.

Allen még soha nem látta Penélope Cruz-t filmen, amíg meg nem nézte Oscar-jelölt alakítását Pedro Almodóvar Volver-jében. „Azt gondoltam, ez a nő egyszerűen bámulatos. Azonnal meg akartam szerezni egy filmemhez. Aztán egy napon felhívott az ügynöke, hogy Penélope tud a spanyolországi forgatási terveimről, és ha lehetséges, valahogy ő is szeretne részt venni a projektben. Ennél szebb dolgot nem is hallhattam volna. Maria Elena olyan temperamentumos, mint egy hurrikán, és ez igaz Penélope Cruzra is. Gyönyörű és elképesztően szexi, de úgy, ahogy egyetlen más nő sem a világon. A szépség egy egészen különleges fajtája az övé, és mindemellett még rendkívüli színésznő is. Egészen lehengerlő” – dicséri körbe választottját a rendező.

A Nem vénnek való vidékért Oscarral jutalmazott Javier Bardem a tüzes szívű Juan Antonioként csatlakozott a filmhez. „Talán ő az egyetlen színész a világon, akit el tudtam képzelni erre a szerepre. Egy spanyol ajkú színészre volt szükségem, aki úgy tud lehengerlően karizmatikus és szexi lenni, hogy közben konvencionálisan szép legyen, és közben mélységei is vannak. Több filmjét is láttam, és rajongtam a munkáiért. Szerettem volna vele dolgozni, de nem tudtam, hogy össze-e jön az életem során valaha” – elemzi rajongását Allen.

Vicky szerepére olyasvalakit szeretett volna találni, aki pont az ellentéte Scarlettnek és Penélopenek. „Juliet Taylor, a casting director-om mondta, hogy találkoznom kell Rebecca Hall-al. Már első látásra tudtam, hogy ő lesz az. Egyszerre van meg benne a szépség és a méltóság, és mindemellett csodálatos színésznő”.

A szintén Oscar-jelölt Patricia Clarkson játssza Judy-t, Vicky és Cristina spanyolországi vendéglátóját. „Ő egy újabb példája azoknak a színészeknek, akikkel már régóta tervezgettem a közös munkát” – avat be minket Allen. „Judy képviseli azt a látásmódot, amit Vicky is magáénak érez, vagyis hozzámenni egy stabil férfihoz és nem vállalni semmilyen kockázatot. Ha újra csinálhatná, vajon ugyanezt választaná?”

Amíg a színészek (Johansson kivételével) kicsit izgultak amiatt, hogy egy ennyire elismert rendezővel dolgozhatnak, addig Allen mindent megtett, hogy kellemesen érezzék magukat a forgatáson. „Ő egy nagyon figyelmes ember” – mondja róla Bardem. „Ahányszor csak szükségem volt rá, mindig megadta a szükséges választ ahhoz, hogy megértsem, mit is kell tennem. Woody Allennel dolgozni amúgy is olyan, mintha drágakövek lennének a szádban. A dialógjai egytől-egyig bravúrosak, és a szavakon keresztül segítik a színészt a jelenet megértésében.”
„Bárki mással féltem volna egy olyan karaktert eljátszani, aki minden jelenetben ugyanazzal az energiával van jelen” – mondja Cruz. „Ha egy ennyire extrovertált és hangos karaktert kell játszanod, aki mindig káoszt csinál maga körül, talán félelemből néhány jelenetet szerettem volna kicsit halkabb, nyugodtabb módon felvenni. Amikor ezt megpróbáltam, Woody egyből szólt, hogy >>Nem, ő mindig ebben a felfokozott állapotban van<<. Azt mondta, hogy legyek bátor, és azt hiszem nagyon igaza volt ebben.”

Allen úgy döntött, hogy egy narrátort (Christopher Evan Walch) is bevesz a csapatba, hogy kommentálja a nézők felé a filmbéli történéseket. „Ez egy történet arról, hogy mi történik a két lánnyal egy nyár alatt, és arra gondoltam, hogy egy külső elbeszélő segítene ennek elmesélésében. A segítségével kihagyhatnám az unalmas összekötő és magyarázó részeket, ami a történet felgyorsítását is szolgálná.”
A Vicky Cristina Barcelona könnyed hangulata részben Giulia y Los Tellarini fogós slágerének, a Barcelonának köszönhető, ami gyakran felcsendül a film alatt. A dallamra a rendező furcsa módon figyelt fel. „Az emberek rengeteg zenét küldenek nekem, de sajnos csak keveset van időm végighallgatni. Egy reggel a forgatásra rohanva tettem be a cd-t az autóban, anélkül, hogy megnéztem volna, mi is az. Azonnal éreztem, hogy ez nagyon jó, és erre lesz szükségem a filmhez. Mindenkinek tetszett, akinek csak megmutattam. Ők örültek, hogy használjuk a számukat, a producerem meg azért örvendezett, hogy nem kell kisebb vagyonokat fizetnie valami George Gershwin slágerért!”

A forgatás nagy része a katalán fővárosban, Spanyolország második legnagyobb városában, Barcelonában zajlott, de a mediterrán vidék más területeire is elkalandoztak, mivel a 400 mérfölre fekvő Asturius fejedelemségbe is ellátogattak, hogy Oviedo és Avilés városában is vegyenek fel jeleneteket. A barcelonai jelenetek afféle virtuális képeslapként is szolgálnak, mivel a rendező igyekezett minél több nevezetességet bemutatni, mint például Antoni Gaudí építőművész építményeit, mint a Sagrada Família, Parc Güell vagy a La Pedrera. A film egyik emlékezetes jelenete, amikor Rebecca Hall és Javier Bardem a Parc Güell-beli gyíkos szökőkút két oldaláról beszélgetnek egymással. „Le kellett csökkentenünk a gyík száján kiömlő vízmennyiséget, mivel a csobogástól nem hallottuk a dialógusokat” – emlékszik vissza Allen.
Ezeken kívül még olyan jellegzetes barcelonai helyeken forgattak, mint a Tibidabo Vidámpark, a de Saint Pau kórház, a Míro múzeum, a Museu Nacional d’Art Catalunya, a Port Olimpíc, a barcelonai reptér és a La Rambla. „Barcelonában minden megvan, ami egy klasszikus európai nagyvárosban a régi idők épületeivel, ugyanakkor a felszín alatt egy kicsit anarchikus hely” – mesél a városhoz fűződő emlékeiről Rebecca Hall. „Az ott tartózkodásom alatt mindig későn feküdtem le, és annyit partiztam, mint soha máshol életemben (természetesen szigorúan csak a szabadnapokon!). Nagyon különleges hangulata van a helynek, és a helybéliek nagyon büszkék rá – még Spanyolországtól is külön definiálják magukat. Teljesen egyedi kultúrával és identitással rendelkeznek”.
Gaudí forró építészete visszatérő eleme a filmnek. A Sagrada Família temploma egyike a történelem leginkább méltatott befejezetlen művészi épületeinek, fantasztikusan romantikus hangulattal. Megerősíti Maria Elena hitét abban, hogy csakis a beteljesületlen szerelem lehet az igazi.
„Denis de Rougemont írta valamikor, hogy ha a szerelem beteljesül, többé már nem romantikus” – mondja Allen. Én úgy hiszem, hogy ezután is fel tud mutatni olyan dolgokat, amik boldoggá tehetik az életünket, de a kezdeti románc végérvényesen eltűnik belőle”. „Szerintem a romantikának sok fajtája létezik” – teszi hozzá Johansson. „Van az elején lévő csábító románca, ami a randizás része, aztán van az a fajta mély románc, ami például egy harminc éve együtt lévő pár között jön létre, akik ennek ellenére mégis meg tudják lepni egymást, és tudnak tanulni egymástól. Szerintem ez elképesztően romantikus.”
„Úgy hiszem, a film többféle szerelmet mutat be” – folytatja Johansson. „Vegyük akár Juan Antonio és Maria Elena különleges, elsöprő erejű kapcsolatát, vagy azt, amit Cristina érez irántuk, ami szinte a szerelem művészi kifejezése. Vagy ott van Vicky, aki szinte megszállottan, fanatikus módon szereti a férfit. A film mindezen szerelmeket egyenrangúként mutatja be.” „A szerelemnek sok aspektusa létezik” – teszi hozzá Bardem. „A szerelmek különbözőek, ahogy az emberek is, akik átélik őket. Azt hiszem a filmünk több fajta ember többféle szerelmét tudja bemutatni.”

Allen szerint a Vicky Cristina Barcelona talán olyan dolgokat is elmond a szerelemről, melyekre még ő maga sem készült fel. „Nem mély üzeneteket akartam közölni a szerelemről, de ha tényleg élő karaktereket teremtünk, és hagyjuk, hogy kapcsolatba kerüljenek egymással, a következtetéseket már úgyis a nézők fogják levonni” – magyarázza módszerét a rendező. „A végső filmben akár olyan dolgok is lehetnek, amikről eredetileg nem is akartam beszélni, és néha pont az ellenkezői annak, amit mondani akartam, amik gyakran korántsem voltak ennyire mélyreható gondolatok. Más részről, volt ami úgy sikerült, ahogyan én akartam. Néhány dolog működik néhány emberrel néhány szituációban. Nem lehet előítéleteket alkotni és mindig rugalmasnak kell lenni, ha ránk talál a szerelem.”