TRASH

Producerek

Tim Bevan, Eric Fellner, Kris Thykier

Executive producerek

Bel Berlinck, Andrea Barata Ribeiro, Fernando Meirelles,

Amelia Granger, Lisa Chasin

Forgatókönyv

Andy Mulligan regénye alapján

Richard Curtis

Rendezte

Stephen Daldry

RAFAEL................................................RICKSON TEVEZ

GARDO...................................................EDUARDO LUIS

RATO...........................................GABRIEL WEINSTEIN

JOSÉ ANGELO...................................WAGNER MOURA

JULLIARD ATYA..................................MARTIN SHEEN

OLIVIA....................................................ROONEY MARA

Forgalmazza a UIP-Duna Film

www.uipduna.hu

A riói nyomornegyedben két guberáló srác egy tárcát talál a helyi szeméttelep napi hulladéktömegében. Ekkor még nem sejtik, hogy az életük örökre megváltozik. Ám amikor felbukkan a rendőrség, és csinos summát kínálnak jutalmul a tárca megtalálóinak, a fiúk, Rafael és Gardo ráébrednek, hogy valami fontosra bukkantak. Barátjukkal, Ratóval kiegészülve a trió rendkívüli kalandba sodródik, miközben megpróbálják kicselezni a rendőröket, megtartani a tárcát, és megfejteni a tárca titkait...

            Mialatt elkezdik összerakni a tárca tulajdonosa José Angelo történetét, fel kell ismerniük, ki barát, és ki ellenség. Rádöbbennek, hogy nem bízhatnak a rendőrökben, akiket a veszélyes Frederico vezet, ám a segítségükre lehet két misszionárius, akik a favelában dolgoznak: a kiábrándult Julliard atya, és fiatal asszisztense, Olivia. Az ő segítségükkel talán sikerül a megfelelő ajtókon kopogtatniuk...

Az izgalmas, felkavaró és szívszorító filmet Stephen Daldry (Billy Elliot) rendezte, és Richard Curtis (Igazából szerelem) írta Andy Mulligan könyve alapján.

Eredeti cím: Trash

Gyártó: Universal, 2014

Internet cím: www.uipduna.hu

Amikor a riói nyomornegyedben két guberáló fiú egy tárcát talál az éppen áttúrt szeméthegy oldalában, nem is sejtik, hogy életük örökre megváltozott. Ám aztán rendőrök bukkannak fel, és csinos összeget kínálnak a tárcáért, s ekkor Rafael (Rickson Tevez) és Gardo (Eduardo Luis) már tudják, hogy fontos dologra bukkantak. Csatlakozik hozzájuk barátjuk, Rato (Gabriel Weinstein), és rendkívüli kaland veszi kezdetét, mert meg akarják tartani a tárcát, amiért menekülniük kell a rendőrség elől, miközben megpróbálják megfejteni a lelet titkát.

Útjuk során rá kell jönniük, ki a barát és ki az ellenség. Összerakják a tárca tulajdonosa, José Angelok (Wagner Moura) történetét, és rájönnek, hogy nem bízhatnak a rendőrségben, amelyet a veszedelmes Federico (Selton Mello) irányít. Ám a favelában (számtalan bádog- és faviskóból álló brazil típusú nyomornegyed – a ford.) dolgozó két amerikai misszionárius – a kiábrándult Julliard atya (Martin Sheen) és asszisztense, Olivia (Rooney Mara) – még komoly segítségükre lehet.

Kris Thykier producer volt az, aki felfedezte a film alapjául szolgáló regényt, még a megjelenése előtt. "Valóságos aranykorban élünk, mert az ifjúsági irodalomnak nevezett műnemben olyan alkotások születnek, amelyek alapkérdéseket boncolgatnak – mondja a producer. – Számos rendkívüli történet, amely vászonra kerül, az ifjúsági irodalomból érkezik.”

Thykier azonal meglátta a regényben a nagy lehetőséget. "Nem vonja be cukormázzal azt a világot, amelyben ezek a karakterek élnek. Elképesztően kemény élete van ezeknek a srácoknak, de nemcsak a borzalmakat és a nyomort kell megmutatni, hanem azt is, hogy még ilyen lehetetlen körülmények között is embernek lehet maradni.”

Martin Sheen, aki Julliard atyát játssza, Mark Twain Huckleberry Finn kalandjai című könyvéhez hasonlítja a regényt. "Arról szól a történet, hogy ezek a srácok optimisták, bátrak és a kaland a lételemük. Őket látva elhisszük, hogy bármilyen reménytelen helyzetből ki lehet kecmeregni és a legképtelenebb problémákat is meg lehet oldani.”

A regény szerzője, Andy Mulligan úgy érzi, a film azért készült, hogy adrenalinfröccsöt adjon a nézőknek, miközben az érzelmek húrjain is játszik. "Azért járunk moziba, hogy hihetetlen kalandoknak legyünk részesei. Azt hiszem, aki megnézi a Trash-t, gyakran markolja majd meg a széke karfáját izgalmában, időnként pedig meghatódik.”

Richard Curtis forgatókönyvíró szerint a Trash elsősorban optimista történet. "Komoly hagyománya van azoknak az izgalmas moziknak, amelyek nagyon súlyos társadalmi problémákat boncolgatnak. Elsősorban azt próbáljuk megmutatni, hogy senkit nem szabad beskatulyázni azért, mert mondjuk iskolázatlan és egész nap egy irdatlan szemétdombon guberál. Mindenkinek tudnia kell, hogy ők is sokszínű és értékes emberek.”

A film a mesék egyik örök toposzán alapszik: a jó győzedelmeskedik a rossz felett. "A dolgok változnak, és Brazília kiváló példa erre – folytatja Curtis. – Filmünk középpontjában a korrupció és az erőszak áll, de arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mindez legyőzhető, és nem azt sugalljuk, hogy az emberek helyzete visszavonhatatlanul reménytelen.”

"Minden gyereknek, minden kamasznak, minden fiatalnak és minden felnőttnek meleg szívvel ajánlom ezt a filmet, mert valamennyien kaphatnak tőle valamit – teszi hozzá Sheen. – Nehéz időket élünk, amikor a fiatalokat nem arra biztatják, hogy valósítsák meg álmaikat. A Trash azt üzeni: nemhogy lehetőséged van hősies életet élni, de egyenesen ez a dolgod!”

A regény felfedezése

Mint a legtöbb jó ötlet, a Trash megfilmesítésének szándéka is egy vacsora közben született. Kris Thykier egy, a művészvilágban igen befolyásos ügynökkel, Jenny Carasottóval találkozott, aki felhívta a figyelmét egy könyvre, amely nagy feltűnést keltett az az évi Frankfurti Könyvvásáron.

"Még ki sem adták, de már mindenki róla beszélt – emlékszik vissza Thykier. – Éppen akkor vette meg egy tekintélyes kiadó, és Jenny odaadta a kefelevonatát. Egyetlen délután alatt befaltam és azonnal beleszerettem.”

Mulligan izgalmas könyvet akart írni. "Mindig is tudtam, hogy semmi értelme egy dögunalmas regénynek – mondja az egykori tanár, aki korábban hatalmas dózist kapott álmosító ifjúsági irodalomból. – Nem volt annál rosszabb, ha az osztályommal egy unalmas könyvet kellett elemeznünk. Hiányzott az akció meg az erőszak és az egyéb olyan csábító dolgok, amiket mindannyian szeretünk.”

Úgy írta meg a Trash-t, hogy tele legyen veszéllyel és kockázattal. Amikor maga elé képzelte a három guberáló fiút, akik a cselekményt mozgatják, tisztában volt azzal, hogy itt nem szentéletű ministránsgyerekekről lesz szó. "Lehet, hogy első pillantásra nyápic és bociszemű kissrácok, de több szempontból is kemények, mint az acél, mert születésük óta túlélő üzemmódban működnek, ezért kösse föl a gatyáját, aki le akarja nyomni őket.”

Fentiek miatt a könyvet rengetegen bírálták. Több iskola nem volt hajlandó felvenni az ajánlott olvasmányok közé, és a regényt nem jelölték egy díjra, mondván, hogy nem való gyerekeknek. Mulligan azonban úgy gondolja, a fiatalok elől nem szabad elhallgatni az igazságot a világról. "A Trash-ben a gyerekek megpróbálnak kiszabadulni szorult helyzetükből, amelybe önhibájukon kívül kerültek – magyarázza Mulligan. – Szerintem ha a fiatal olvasók megismerkednek a könyvemben tárgyalt problémákkal, és elgondolkodnak rajtuk, az csak jót tesz nekik.”

Hatalmas érdeklődés keletkezett a könyv körül, és megkezdődött a licit a megfilmesítés jogaiért. Thykier tudta, hogy erős csapattal az oldalán kell harcba szállnia, ha ő akar győztesen kikerülni a küzdelemből. "Három embernek küldtem el a szöveget. Richard Curtisnek és feleségének, Emma Freudnak, hogy kipuhatoljam, nekik is annyira tetszik-e, mint nekem. És elküldtem Stephen Daldrynak is, aki véletlenül pont valami olvasnivalóra vágyott.”

Daldry gyorsan válaszolt, hogy érdekli a dolog. "Az a legnagyszerűbb, hogy a Trash-nek olyan intenzív a cselekménye – emlékszik vissza első benyomásaira a rendező. – Fiataloknak szól, ezért feszes a tempó. Egyfajta akcióthriller az ifjúságnak, ami rögtön nagy kihívás elé állított, mert ilyet még nem csináltam, ráadásul a szereplők olyan nyelven beszélnek, amit nem ismerek.”

Curtis is pozitív választ adott. "Hirtelen meglett a filmhez a világ egyik legjobb forgatókönyvírója és a világ egyik legjobb rendezője” – von mérleget Thykier.

Curtis szerint a könyvet a jóisten is filmalapanyagnak teremtette, és örömmel látott neki a forgatókönyv megírásának. "Rögtön az jutott eszembe, hogy bizonyos mértékben ez olyan lehet, mint a Bourne-filmek: szinte örökös hajszából áll a cselekmény, miközben eddig sosem látott három karakter áll a történet középpontjában. Ugyanakkor itt sokkal fontosabb a téma, mint a gyilkosok meg a rosszfiúk összecsapása: a társadalmi igazságosság érvényesülése a tét.”

Út Rióba

Amikor Mulligan e-mailt kapott Kris Thykiertől, hogy szeretnék megfilmesíteni a regényét, cseppet sem volt meglepve. Mindig is tudta, hogy a könyv vászonra termett, maga is "veszett tempójú akcióthrillerként” emlegette. Ám azzal is tisztában volt, hogy a producerek érdeklődése még nem garancia arra, hogy tényleg film lesz egy könyvből. Az alkotók valóban elfoglaltak voltak, Thykier egy másik filmet készített elő, Curtis az Időről időre (About Time) rendezésével volt elfoglalva, Daldry pedig a 2012-es londoni olimpia nyitó és záró ceremóniáját komponálta éppen. "A dolgaink kereszteződtek, szétváltak, aztán megint kereszteződtek – mondja Thykier. – Négy évbe telt, mire eljutottunk a forgatásig.”

Mulligan a produkció elindulásakor találkozott a filmesekkel, azzal a szándékkal, hogy maga is részt vesz az alkotói folyamatban. Ám hamar rájött, hogy jobb, ha nem ártja bele magát a forgatókönyv elkészítésébe. "Nagyon be voltam zárva a regénybe, és egyetlen momentumot sem akartam kihagyni a filmből. Nem voltam elég rugalmas ahhoz, hogy el tudjam képzelni, a történetemet hogyan lehetne másképp is elmesélni.”

Thykier, Daldry és Curtis intenzív munkába fogtak, hogy megértsék a történet mechanizmusát, és kidolgozzák, mindezt hogyan lehetne a vásznon megjeleníteni. "Gyorsan írtam egy vázlatot, amit aztán Stephennel és Krisszel darabokra szedtünk – meséli Curtis. – Azután megint írtam egyet, amit szintén szétcincáltunk, és így tovább.”

A csapat Brazíliába utazott, hogy megismerkedjen a helyszínnel. "Ekkor már tudtuk, hol járunk, ezért egy csomó dolgot módosítottunk a történetben – folytatja Curtis. – A regényből nem derül ki, pontosan hol játszódik a cselekmény, de a konkrétumok ismeretében már kihagyhattunk és hozzáadhattunk dolgokat, és a karakterek is fejlődtek. Ettől függetlenül szerintem nagyon hűen adaptáltuk a regényt.”

A Trash története fiktív országban játszódik. Andy Mulligan évekig tanított Indiában, Brazíliában, a Fülöp-szigeteken és Malajziában, és a regény sztorija ezek közül bármelyik országban játszódhat. "Ennek megvan a maga oka – mondja az író. – Úgy éreztem, nincs jogom ítélkezni egyetlen ország felett sem, amelyet megszerettem. A szemétdomb elvégre mindenhol szemétdomb.”

A producerek Manilát és Indiát is számításba vették, de végül Rio de Janiero mellett döntöttek.

"Rio a lehető legegzotikusabb helyszín, különleges kultúrával, nagyon különbözik a nyugati világtól” – mondja Eric Fellner producer.

Ez a választás megfelelő hátországot biztosított a stáb számára, mert hasznosíthatták a kiváló brazil kollégák szakértelmét és a filmbarát kormány támogatását. Felvették a kapcsolatot Fernando Meirelles brazil rendezővel, az Isten városa (City of God) című OscarŽ-jelölt film alkotójával, aki jó ismerője a riói nyomornegyedek világának.

"Brazília elég gyors döntés volt – mondja Daldry. – Nagy szerepet játszott ebben Fernando Meirelles és az ő produkciós cége, az O2 Filmes, mivel nagy gyakorlatuk van abban, hogyan kell amatőr gyerekszínészekkel együtt dolgozni. Nekünk is ilyen srácokra volt szükségünk a Trash számára.” Az O2 ráadásul arról is híres, hogy a nyomornegyedből kiemelt gyerekszínészekről nem csak a produkció időtartama alatt gondoskodik, hanem jóval a film elkészülte után is egyengeti sorsukat.    

Meirelles azonnal ráhangolódott a projektre, és cége élén kulcsfontosságú partnere lett a produkciónak. "A stáb szinte csak brazilokból állt, és a film nyelve javarészt portugál, tehát riói barátaink nélkülözhetetlenek voltak számunkra” – mondja Thykier.

A produkció első nagy feladata az volt, hogy kidolgozzák, hogyan mutatják meg a szeméthegy guberálását a film nyitójelentében, amely felütésként bepillantást enged a hősök életébe. Helyszínül a Jardim Gramachót választották, amely a világ egyik legnagyobb szeméttelepe volt, amíg 32 év működés után 2012-ben be nem zárták. (Ez volt a helyszíne Lucy Walker 2010-es, OscarŽ-jelölt Waste Land című dokumentumfilmjének is.) A film alkotói azonban még találkozhattak itteni guberálókkal, akik rengeteg hasznos információval szolgáltak a gigantikus szeméttelep életéről.

"Alaposan megismerkedtünk a guberálókkal – meséli Thykier. – Egy csomó statiszta, aki a filmben látható, valódi guberáló. Hihetetlenül vidám társaság, tele vannak reménnyel és rengeteget nevetnek. A könyv egyik üzenete az, és ezt a filmben is át akartuk adni, hogy ezeket az embereket sokan a társadalom legaljának tartják, de él bennük a remény és arra törekednek, hogy jobbra fordítsák a sorsukat.”

Gramacho guberálói kiokosították a három kamasz főszereplőt, hogyan kell meggyőzően túrni a szemetet. "Elmagyarázták a guberálás szerkezeti elemeit meg hogy mi az újrahasznosítás, mivel lehet pénzt keresni és mivel nem – meséli Daldry. – Azt is elmondták, mik a fő problémák, milyen betegségeket lehet összeszedni, hogy állnak a drogokkal, meg milyen a gazdasági háttér.”

Amikor a produkció elindult, a stáb tudta, hihetetlenül veszélyes egy valódi szeméttelepen forgatni. A szemétkupacok rengeteg veszélyes tárgyat rejtenek, üveget, éles dolgokat, fertőző kórházi hulladékot. Ezért inkább építettek egy saját szeméttelepet 2000 köbméternyi biztonságos alapanyagból, papírból és műanyagból. A szemétben fontos díszletelemeket helyeztek el, például kibelezett autók vázait, hogy a hatás hiteles legyen.

Kutatás a nyomornegyedben

A legnagyobb kihívás az volt a produkció számára, hogy megtalálják a három guberáló srácot, akik a vállukon viszik majd a filmet. Stephen Daldry ragaszkodott hozzá, hogy olyan szereplőket akar, akik még soha nem álltak kamera előtt. A kasztingolás egy évig tartott, több ezer potenciális jelöltet hallgattak meg. A végén csak hárman maradtak: Rickson Tevez, Eduardo Luis és Gabriel Weinstein.  

Rickson Tevez Rafaelt alakítja, a kis csapat idealista vezetőjét. A 14 éves fiú Rocinhában, Brazília legnagyobb nyomornegyedében él a családjával. Szerinte Rafael roppant makacs és pimasz fiú. A karakter makacsságát tartja a legvonzóbb tulajdonságának, mert a fiúk a lehetetlenre vállalkoznak, amikor egy számukra átláthatatlan rendszerrel veszik fel a küzdelmet.

Tevez nagy örömmel játszotta Rafaelt, ami jórészt Daldry rendezői stílusának köszönhető. "Sok filmet láttam, és az emberek azt mondják, ezekben a színészeknek azt kellett csinálniuk, amit a rendező mondott nekik – magyarázza a fiatal színész. – Stephen viszont nem ilyen. Nem dirigál, hanem először mindig megkérdezi, mit gondolok a karakterről. Ez elképesztő.”

A szintén 14 éves Eduardo Luis azt mondja, az ő karaktere, Gardo "fasza csávó”, akivel ő teljes mértékbe azonosulni tud. "Gardo nagyon hasonlít hozzám: igen bátor, és utálja, ha beleugatnak a dolgaiba. Mindig úgy gondolja, hogy neki van igaza.”

A 15 éves Gabriel Weinstein számára – aki Ratót alakítja – órási élményt jelentett, hogy Martin Sheennel, Rooney Marával és Selton Mellóval dolgozhat. "Tökéletesen szót tudtunk érteni, ezért otthonosan éreztem magam a közelükben. Stephen pedig nagyon kedves és szerény ember, bárcsak mindig vele dolgozhatnék!”

Az volt a döntő pillanat a produkció számára, amikor Mulligan találkozott a Ratót alakító Gabriel Weinsteinnel. "Rato karakterét egy manilai fiúról mintáztam, ezért amikor találkoztam Grabriellel, teljesen megrendültem – mondja az író. – A könnyeimmel küszködtem, mert előttem állt a fiú, akit mindig is ilyennek képzeltem el. Vékony és inas, de kőkemény túlélő típus. És a fiatalsága miatt van benne valami határtalan gyengédség, amiért azonnal a szívedbe zárod.”

Mindhárom fiú szeretne továbbra is színészettel foglalkozni. "Színitanodába járok, aztán meglátjuk – mondja Tevez. – A Trash forgatása marha nagy élmény volt, örülnék, ha lenne folytatása.”

Amerikai részről csak ketten képviseltetik magukat a produkcióban: Martin Sheen és Rooney Mara, Julliard atya, illetve Olivia szerepében. Mindkettejüket személyesen is érintette a film témája. "Martin majdnem egy évtizede jótékonysági munkát végzett a Fülöp-szigeteken a manilai hegycsuszamlás idején – mondja Daldry. – Rooney pedig Afrikában, Nairobi mellett önkénteskedett. Mindketten rengeteg tapasztalatot szereztek, milyen a nyomor sújtotta emberek helyzete, ez pedig hihetetlenül fontos volt a film hitelessége szempontjából.”

Julliard atya csalódott ember. Egész életében azért szolgált, hogy másokon segítsen, de arra a következtetésre kellett jutnia, hogy erőfeszítései ellenére szinte semmit nem sikerült elérnie. "Annyira frusztrálódott, hogy a kompromisszumok embere lett, a srácok viszont nem fogadnak el semmilyen megalkuvást – magyarázza Daldry. – Nem is értik, hogy mi az a kompromisszum, hanem összeszorított foggal harcolnak, s ezzel felidézik azt az időt, amikor még az atya is hitt a küldetésében.”

"A karakterem egy amerikai hittérítő, aki erején felül azon dolgozik, hogy támogassa a körzetébe tartozó szegényeket – mondja Martin Sheen. – De már nem hisz abban, hogy társadalmi szinten változtatni lehetne a dolgokon, mert korábban túl gyakran ütközött áthatolhatatlan falakba. Félreállt, és egyfajta kívülállóként teszi a dolgát, a maradék hitére támaszkodva. A legszegényebbekre koncentrál, és megelégszik az apró győzelmekkel. Azzal viszont nem volt tisztában, hogy mennyire gyáván meghátrált a nehézségek elől – ám a fiúk megjelenése rádöbbenti, hogy mégis érdemes harcolni, és ez új inspirációs forrás számára.”

Sheen nagyon megszerette a karakterét, ezért beleásta magát a szakirodalomba, hogy minél hitelesebben alakíthassa az erős hitét újra megtaláló atyát. "Azt javasoltam, hogy az atya a Maryknoll rend tagja legyen, amely a huszadik század elejétől lett egyre népszerűbb Amerikában. Úgy is hívták őket, hogy "az Egyház tengerészgyalogosai”, mert a legdurvább helyeken hirdették az igét a lelkek megnyerése érdekében.”

A színész nagy és szegény latin bevándorlócsaládban nőtt fel, ezért különösen át tudta érezni a történet által felvetett kérdéseket. Amióta híres lett, folyamatosan küzdött a társadalmi igazságosságért, és ennek lenyomatai érezhetők a Trash-ben is. "Egyszer megkérdezték, hogy az aktivizmusnak volt-e valamilyen hatása a pályafutásomra – idézi fel Sheen. – Erre azt feleltem, remélem, mert ha nem így van, az egésznek nem volt semmi értelme.”

Olivia bizonyos értelemben az az ember, aki Julliard valaha volt. Új még neki az ország, a fiúk kihasználják a naivitását, de lenyűgözi őket, hogy a lány milyen odaadással végzi a munkáját. "Nem igazán tudja, a fiúk mikor hazudnak neki és mikor nem – magyarázza Daldry. – De aztán elsodorják az események, és remekül föltalálja magát.”

Mara a saját önkéntesi tapasztalataiból is merített a karakter felépítésekor. "Rengeteg ismeretet és élményt szereztem a nyomor világában, az utazás pedig az egyik mániám. A fiúkkal együtt dolgozva az volt a legnagyobb élményem, hogy láttam, miként fejlődnek a forgatás során. Rengeteg energia van bennük, és teljesen beleélték magukat a szerepükbe. A próbák után elképesztő volt látni, hogy a kamerák előtt pillanatok alatt profi kis színészek váltak belőlük.”

Tevez szerint Sheen és Mara mindent megtettek azért, hogy ők hárman jól érezzék magukat a forgatáson. "Bár nemigen beszélik a nyelvet, minden erejükkel megpróbáltak portugálul szólni hozzánk. Ez volt a legklasszabb dolog!”

A film szereplői

RICKSON TEVEZ (Rafael) 14 éves, Rio de Janeiróban él családjával Rocinha nyomornegyedben. "Fociztam a haverokkal, amikor hallottam, hogy szereplőket keresnek filmforgatásra” – meséli. Katonai vagy haditengerészeti pályafutásról álmodott, de most már egész életében színész szeretne lenni.

EDUARDO LUIS (Gardo) Rafael legjobb barátja, és angolul tolmácsol a fiúknak, amikor szükség van rá. 14 éves, a nagymamájával és két testvérével lakik Brazília legdélibb tartományában. Repinique-en – kétfejű brazil dob – játszik egy szambaiskolában, a harcművészetek közül a dzsiu-dzsicut és a muay thait kedveli.

GABRIEL WEINSTEIN (Rato) 15 éves volt a forgatás befejezésekor. Biciklizés közben hallotta a hírt, hogy nyílt szereplőválogatást tartanak. Azonnal a meghallgatásra sietett.

MARTIN SHEEN (Julliard atya) Amerika egyik legsokoldalúbb és legelismertebb színésze, több Tony-díj és Arany Glóbusz kitüntetettje. Több mint 65 filmben játszott, a világhírnevet az Apokalipszis, most (Apocalypse Now) hozta meg számára.

Válogatott filmográfiája: Tőzsdecápák (Wall Street), Gandhi, Kapj el, ha tudsz (Catch Me if You Can), JFK – A nyitott dosszié, Szerelem a Fehér Házban (The American President), A tégla (The Departed), Spawn – Az ivadék, Bobby, Az elnök emberei (The West Wing – tévésorozat), A csodálatos Pókember 1-2. (The Amazing Spider-Man), Míg a világvége el nem választ (Seeking a Friend for the End of theWorld).

ROONEY MARA (Olivia) a New York-i Egyetem hallgatójaként kezdte meg színészi karrierjét. Kisebb szerepeket játszott független filmekben, majd Los Angelesbe költözött, hogy minden energiáját a színészetnek szentelhesse.

A nagy áttörést A tetovált lány (The Girl with the Dragon Tattoo) hozta meg számára, a közönségsiker mellett többek között Arany Glóbuszra és OscarŽ-ra is jelölték.

Mara 2013-ban három figyelemreméltó filmben játszott: A nő (Her), Mellékhatások (Side Effects), Ain't Them Bodies Saints.

További említésre méltó filmjei: Social Network – A közösségi háló, Rémálom az Elm utcában (Nightmare on Elm Street), Tanner Hall, Lázongó ifjúság (A Youth in Revolt).

A film alkotói

STEPHEN DALDRY (rendező) színházi rendezőként kezdte karrierjét, és ma is a legkiválóbb brit teátrumi direktorok között tartják számon.

Négy filmje – Billy Elliot, Az órák (The Hours), A felolvasó (The Reader), Rém hangosan és irtó közel (Extremely Loud & Incredibely Close) – összesen 19 OscarŽ-jelölést kapott, amelyek közül kettőt sikerült díjra váltani.

Daldry volt a kreatív executive producere a 2012-es londoni Olimpiai és Paralimpiai Játékok nyitó- és záróünnepségének.

RICHARD CURTIS (forgatókönyvíró) Új-Zélandon született, a Fülöp-szigeteken, Svédországban és Angliában nevelkedett. Az Oxfordi Egyetemen végzett tanulmányai alatt kezdett a később Mr. Bean figurájával világhírnevet szerzett Rowan Atkinsonnal dolgozni. 1978-ban, az Oxfordi Egyetem befejezése után kezdte írni a Not The Nine O'Clock News című vígjátéksorozatot, melyet a Fekete vipera (Blackadder) követett. Mindkét sorozat az Egyesült Királyságban és az USA-ban is díjakat nyert. Első filmforgatókönyve A nagy balek (The Tall Guy) volt, majd ezt követte az elsöprő sikerű Mr. Bean tévésorozat, amelyet Atkinsonnal együtt írt.

Legutóbb az Időről időre (About Time) című filmet írta és rendezte, és kijelentette, hogy ezzel a produkcióval búcsút mondott a direktori széknek.

További filmjei: Rockhajó (The Boat That Rocked), Négy esküvő és egy temetés (Four Weddings and a Funeral; César-díj, Ausztrál Filmintézet díja, BAFTA-díj, OscarŽ-jelölés a legjobb eredeti forgatókönyv és legjobb film kategóriában), Bean – Az igazi katasztrófafilm (Bean – The Ultimate Disaster Movie), Sztárom a párom (Notting Hill), Bridget Jones naplója (Bridget Jones's Diary), Igazából szerelem (Love Actually), Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (Bridget Jones: The Edge of Reason), Kávé és szerelem (The Girl in the Café; három Emmy-díj).

Munkássága elismeréseként Curtis 2000-ben megkapta a Brit Birodalom Érdemrendjét és tagja lett a BAFTA testületének.

TIM BEVAN & ERIC FELLNER (producerek) Európa vezető filmprodukciós cégének, az 1983-ban alapított és azóta számtalan filmes díjat nyert Working Title Films elnökei 1992 óta. Több mint száz filmet készítettek, amelyek bevétele világszerte meghaladja az ötmilliárd dollárt. A Richard Curtis által rendezett valamennyi filmnek ők a producerei.
Cégük filmjei eddig tíz Oscar-díjat hoztak: Nyomorultak (Les Misérables), Anna Karenina, Vágy és vezeklés (Atonement), Ments meg, Uram! (Dead Man Walking), Fargo, Elizabeth, Elizabeth: Az aranykor (Elizabeth: The Golden Age).

Összesen harmincöt BAFTA-díjat gyűjtöttek be, többek között az Igazából szerelem (Love Actually) és a Négy esküvő és egy temetés (Four Weddings and a Funeral) című filmekkel, valamint nívós díjakat a cannes-i és a berlini nemzetközi filmfesztiválokon, több más elismerés mellett.

További nemzetközi sikereket elért filmjeik: Időről időre (About Time), A United 93-as (United 93); Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice); Nanny McPhee – A varázsdada (Nanny McPhee); Tűzveszély (Catch a Fire); Füstölgő ászok (Smokin' Aces); Vaskabátok (Hot Fuzz); Mr. Bean nyaral (Mr Bean's Holiday); Sztárom a párom (Notting Hill); Bean – Az igazi katasztrófafilm (Bean); A tolmács (The Interpreter); Johnny English; Ó, testvér, merre visz az utad? (O Brother, Where Art Thou?); Egy fiúról (About a Boy); a Bridget Jones filmek; Ali G Indahouse; Nanny McPhee és a nagy bumm (Nanny McPhee and the big Bang), Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead); Billy Elliot, Paul, Johnny English újratöltve (Johnny English Reborn), Zöld zóna (The Green Zone).