Szobafogság

Pinprick

magyar filmdráma, 93 perc, 2008
Forgalmazza: Skyfilm
Színész: Daniel Young
Rachael Blake
Laura Greenwood
Nagy Ervin
Rátóti Zoltán

{slimbox album="szobafogsag"}images/stories/programajanlo/film/szobafogsag/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="szobafogsag"}images/stories/programajanlo/film/szobafogsag/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="szobafogsag"}images/stories/programajanlo/film/szobafogsag/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="szobafogsag"}images/stories/programajanlo/film/szobafogsag/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="szobafogsag"}images/stories/programajanlo/film/szobafogsag/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="szobafogsag"}images/stories/programajanlo/film/szobafogsag/6.jpg{/slimbox} {slimbox album="szobafogsag"}images/stories/programajanlo/film/szobafogsag/7.jpg{/slimbox} {slimbox album="szobafogsag"}images/stories/programajanlo/film/szobafogsag/8.jpg{/slimbox}

Nagy Ervin a Kaméleon szélhámosa után ismét a nőket elbájoló-kihasználó figuraként tűnik fel Daniel Young elsőfilmes rendező munkájában. 

Az édesanyjával élő 15-16 éves tinédzser, Charlotte ugyanis egy férfit bújtat a szekrényében, aki tisztázatlan körülmények között került oda, és pontos személyazonossága is ismeretlen (az információk visszatartása a későbbiekben is fontos szerepet kap ebben a szándékoltan semleges környezetben, beazonosíthatatlan országban játszódó filmben). A felnőtt és a kamasz izgató játszmába kezd a lányszobában, csakhogy a magát Reyernek nevező gyanús alak hamarosan az anyára, Miriamre is kiveti a hálóját…
 
A 14 éve hazánkban élő Young igazi nemzetközi produkciót hozott össze, melyben a mi sztárunkon kívül olyan színészek jelennek meg, mint a Lantanában és a Kisiklottakban látott ausztrál Rachael Blake és a fiatal brit színésznő, Laura Greenwood, aki korábban a Grimmben és a V mint vérbosszúban is szerepelt. Közös munkájuk sokkal tökösebb is lehetne, ha a rendező nemcsak a végén látható fordulattal, hanem már az elejétől kezdve (például a tempó vagy a feszültségépítés segítségével) egyértelműen a thriller mellett teszi le a garast a családi dráma helyett, vagy ha még fojtogatóbb, igazi klausztrofób légkört teremt azzal, hogy egyáltalán nem viszi ki hőseit a négy fal közül (a kint játszódó jelenetek helyenként ugyanis erőtlenek). A film azonban így is korrekt darab, amit elsősorban remek párbeszédeiért és a nagyszerű színészi alakításokért és összjátékért lehet szeretni.