SZARUL ÁLLNAK A DOLGOK

The Misfortunates, belga-holland film, 1h48, 2009

Rendezte: Felix van Groeningen
Forgatókönyv: Dimitri Verhulst regénye nyomán Christophe Dirickx és Felix van Groeningen
Producer: Dirk Impens
Operatőr: Ruben Impens
Vágó: Nico Leunen

SZEREPLŐK
Gunther Strobbe (13) Kenneth Vanbaeden
Gunther Strobbe Valentijn Dhaenens
Marcel ’Celle’ Strobbe Koen De Graeve
Lowie ’Petrol’ Strobbe Wouter Hendrickx
Pieter ’Beefcake’ Strobbe Johan Heldenbergh
Koen Strobbe            Bert Haelvoet
Granny Gilda De Bal

 {slimbox album="szarul"}images/stories/programajanlo/film/szarul/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="szarul"}images/stories/programajanlo/film/szarul/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="szarul"}images/stories/programajanlo/film/szarul/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="szarul"}images/stories/programajanlo/film/szarul/4.png{/slimbox} {slimbox album="szarul"}images/stories/programajanlo/film/szarul/5.png{/slimbox} {slimbox album="szarul"}images/stories/programajanlo/film/szarul/6.png{/slimbox} {slimbox album="szarul"}images/stories/programajanlo/film/szarul/7.png{/slimbox}

A 13 éves Gunther Strobbe apjával és három nagybátyjával él a nagyanyja házában. Napi szinten szembesül hatalmas alkohol mennyiségekkel, fölszedett nőcskékkel, és a szégyentelen semmittevéssel. Minden körülmény arra utal, hogy Gunther is hasonló sorsra jut. Vagy képes lesz megmenekülni a szerencsétlensége elől?

VAN GROENINGEN ÉS VERHULST TALÁLKOZÁSA

A Szarul állnak a dolgok Felix van Groeningen harmadik játékfilmje. A film alapja Dimitri Verhulst azonos című regénye.

Verhurlst önéletrajzi regénye 2006-ban bombaként robbant. Azóta a könyv nemcsak számos irodalmi díjat söpört be, de a flandriai és holland olvasó közönség a 2000-es évek irodalmi szenzációjává tette. A regényt kiadták különböző országokban (Németország, Olaszország, Franciaország, Dánia, Nagy-Britannia, stb. Magyarországon előkészületben).

Nem véletlen tehát, hogy két éve Verhulst és van Groeningen közösen úgy döntöttek, csinálnak egy film változatot, ami jobb lesz, mint ez eredeti mű. Döntésüket jóval az első forgatási nap előtt meghozták. Ki tudna ezzel vitatkozni…?

FELIX VAN GROENINGEN – RENDEZŐ

Felix van Groeningen (31) 2000-ben diplomázott Audiovizuális művészetek szakon a ghent-i KASK-ban. Diplomamunkája az 50 CC című rövidfilm volt. Dirk Impens, a Menuet produkciós stúdióból már ekkor felfigyelt tehetségére.

Felix több rövidfilmet készített, és színdarabokat írt és rendezett, például a ’Best of’-ot és a ’Discotheque’-et a Kung Fu, Victoria színtársulatnak. Játszott főszerepet is, szintén a Victoria csoport Aalst című darabjában.

Különböző kulturális kitérők után, Felix úgy döntött visszatér első szerelméhez: a filmkészítéshez. Dirk Impens producerrel együttműködve, eddig három nagyjátékfilmet készített.


DIMITRI VERHULST – A FILM ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ REGÉNY SZERZŐJE

A Szarul állnak a dolgokben a szerző visszatér gyerekkora helyszíneire. Találkozunk az apjával, Pierre-rel, aki alig néhány órás fiát a biciklije csomagtartójába téve hordozza végig a falu kocsmáin, hogy eldicsekedjen cimboráinak. Megismerjük nagyanyját, akinek álmát túl gyakran zavarja meg a rendőrség, mikor éppen valamelyik fiát hozzák haza. Végül ott vannak a nagybácsik: Portel, Herman és Zwaren, akik gond nélkül megnyernének egy ivó világbajnokságot.

„A könyvben szereplő karakterek valós személyekhez való bármilyen hasonlósága a puszta emberi éleslátás eredménye.” Mondja a tizenkét országban kiadott Problemszki Hotel és a Madame Verona Comes Down the Hill szerzője.

Dimitri Verhulst (1972) 1999-es debütálása óta évente egy könyvet publikált – mindet elismerés fogadta. Az igazi áttörést 2006-os utolsó műve, a Szarul állnak a dolgok hozta.

Külföldi jogtulajdonosai: Luchterhand Literaturverlag (Germany), Ries Forlag (Denmark), Fazi Editore (Italy), GOGA (Slovenia), Avain (Finland), Denoël (France), Portobello (UK); Európa (Magyarország)

BESZÉLGETÉS A RENDEZŐVEL

A Szarul állnak a dolgok az alig 31 éves Felix van Groeningen harmadik játékfilmje. A Belgium flamand régiójából származó tehetséges fiatal rendező, Dimitri Verhulst sokak által ismert és elismert regényéből készített filmet. Filmre vinni a regényben mágikus összhangot alkotó humort és fekete románcot, a hideg cinizmust és Roy Orbisont nem volt könnyű feladat, de nem is lehetetlen. „A filmben sok mulatságos jelenet van, amelyek hirtelen annyira szívbemarkolóvá válnak, hogy a torkunkban ragad a nevetés.” – mondja van Groeningen.

Hogy találtál rá a Szarul állnak a dolgok regény változatára?
 Egy könyvet kerestem, amiből filmet csinálhatok. Nem olvasok sokat, de szerettem Dimitri Verhulst addigi könyveit. Olyan könyveket ír, amiket szerettem volna én megírni, de nekem ehhez nincs tehetségem. Verhulst szokatlanul kemény, mégis költői – ez nagyon tetszik benne. Olyan dolgokról beszél, amikről mások nem mernek. Ábrázolja az összes emberi kudarcot: kíméletlenül, de humorral. Brutálisan kiadja a karaktereit, de közben szereti őket. Úgy éreztem megszólított a történet. Aztán az is tetszik, ahogy felépíti a sztorit. Csak a végén fedezed fel az egységet az eleinte összefüggéstelennek tűnő történetekben. Miután három fejezetet elolvastam, biztos voltam benne, hogy a Szarul állnak a dolgokből nem lehet filmet csinálni. De amikor befejeztem a könyvet, rájöttem, hogyan működhetne. Az utolsó három fejezetben minden értelmet nyer. Kisírtam a szememet olvasás közben. Minden vulgaritás, minden vicces anekdota az első részből itt teljesedik ki.
Egy kisgyerek, aki őrült körülmények közt nő fel. Gunther minden este csatlakozik apjához és nagybátyáihoz a helyi kocsmában: amíg a felnőttek öntudatlanságig isszák magukat, ő a leckéjét írja. Szeretne tartozni valahová, és felnéz az apjára és annak fivéreire. Sok évvel később a fiúból cinikus felnőtt lesz. Éppen apaság előtt áll, de egyáltalán nem kíváncsi a gyerekére. Elgondolkodtató, hogyan élhet valaki így. Ugyanakkor megértjük őt: aki ennyi mindent átélt és elszalasztott, mérges a világra. A végén azért mégis a talpára esik.

A könyv hangvétele egyedi. Egyes jelenetek az egyszerű emberekkel nagyon nyersnek hatnának, ha egy az egybe filmeznénk őket. Ezt hogy kerülted el?
A könyv briliáns, de sok része olyan sztorizgatós, ha egy az egybe akarja az ember átvenni. A nagybácsik nem valós személyek, de Verhulst, annyira jól ír, hogy minden karakter hiteles. A legnehezebb dolgom a főszereplővel volt: a 13 éves fiú szerepe főként megfigyelő és leíró. Ez a film műfajához túl passzív, ezért klasszikusabbá formáltam. Így a történet végül inkább szól egy olyan fiúról, aki ki akar szabadulni a környezetéből, mint amennyire ezt eredetileg terveztem. A beszélgetéseink Dimitri Velhursttal segítettek. A könyv részben önéletrajzi, tudjuk, hogy elég sok agresszió volt otthon. Az apja néha bekattant, és késsel kergette. Természetesen a fiú büszke az őt körülvevő emberekre, felnéz a bácsikáira, és sok dolog tetszik neki. De az alkohol őrülete ellene fordul. És elkezd kivezető utat keresni. A filmbeli főszereplő aktívabb, mint a könyvben. Azokat a módszereket használja, amiket ismer – a családi módszereket. De ha túl akarja élni, saját magának kell túllépnie ezeken.
A legjobb fejezetek benne vannak a filmben is – például az ivó világbajnokság – de funkcionálisabb módon. Viccesnek kell lenniük, vagy meghatónak, mondaniuk kell valamit, és illeszkedniük kell a film ívébe.

Nem tudod különválasztani a humort és a fekete romantikát a többitől, de mondjuk, hogy lehetséges lenne, akkor csak nyomor és szomorúság maradna. Hogy találtad meg az egyensúlyt?
A forgatás alatt rengeteget nevettünk. Sok jelenet mulatságos, aztán egyik pillanatról a másikra annyira szívbemarkolóvá válik, hogy belénk fagy a nevetés. Ezért csináljuk az egészet, ezért készítünk filmeket. A néző - akár az olvasó - hülyére neveti magát, de a dolgok annyira gyorsan rosszra fordulnak. Dolgoztam ilyen végletekkel az előző filmjeimnél is.
Néha kemény volt. Az egész stábot megviselte, mikor azokat a jeleneteket forgattuk, ahol az apa a fiára támad. Csak néhány felvételt készítettünk, féltem, hogy túlságosan nehéz lesz a fiatal színésznek és a nézőknek. De végül nem volt olyan rossz. A jelenet még többet is elbírt volna, így felvettünk egy intenzívebb verziót.

Vizuálisan hogy kezelted a Szarul állnak a dolgoket?
Szeretem a képileg erős filmeket. A film a jelen és a múlt között váltakozik, ehhez két különböző stílust választottam. Az íróvá válni akaró fiatal férfi történetét józannak és könnyűnek hagytam meg. A múlt egy utazás. Rendezett káoszt kerestem: egyfolytában mindenféle dolgok történnek, egy időben. Kézi kamerával vettük fel, nagyon gyorsan. A képi világ a nyolcvanas éveket idézi, de a stílus sokkal modernebb. Nem mai, de kortárs.

Nem is lehetne szebben tisztelegni Roy Orbison előtt, mint teszi azt az „Only the Lonely” című fejezet a könyvben. Ez ugye nem maradt ki a filmből?
Nagyon drága dolog megvásárolni a jogokat egy Roy Orbison dalhoz. Szinte fáj ennyit költeni két dalra, miközben tudod, mennyi mindent csinálhatnál abból a pénzből. De nem tudtuk kikerülni. És örülök is, hogy nem tettük: a jelenetek az „Only the Lonely”-val és a „Pretty Woman”-nel ragyogóak.
Nem vagyok fanatikus Roy Orbison rajongó, de kulcs szerepe van a filmben. Verhulst gyönyörűen leírja, a testvérek milyen intenzitással néznek fe