Soul Kitchen

Az ideális, még csak nyomelemeiben létező Európában egy pöttöm görög mukinak is lehet Hamburgban étterme, szép szőke barátnője és még szebb magyar masszőrnője, szélhámos bátyja és mindenféle nemzetiségű barátja úgy, hogy akkor is boldog mindenki, ha pont nem kéne annak lennie.   A török származású Fatih Akin (Fallal szemben) nem éppen vidám történetekkel robbant be az európai film világába, de neki legalább egy vígjátékban is minden további nélkül elhisszük, hogy tud valamit a multikulti életérzésről. Itt minden pozitív hős barnás bőrű és laza, a szőke, árja külsejű és jól öltözött szereplőkről pedig rendre ronda dolgok derülnek ki. A torzonborz, törpejárású Nicos is szimpatikus pasas, van is egy lerobbant étkezdéje egy hatalmas hombárban valahol a külvárosban, szóval éppenséggel boldog is lehetne, ha nem dőlne rá minden egyszerre.
 
A csaja lelép Sanghajba egy zsíros állás kedvéért, egy gonosz ingatlanos kitúrná ingatlanából, sittes tesója a nyakán élősködődik, az újonnan felvett elitista szakács elriasztja a törzsvendégeket, és még a háta is bekrepál. Ez így összeségében szomorúan hangzik, ám mindez csak egy nagy rakás lehetőség megannyi poénra, fel és alá rohangálásra és suta, de úgyis jól végződő helyzetre – például a hátfájás kapcsán kerül a képbe Gryllus Dorka mint masszőr, aki úgy tud nézni, mintha ő lenne a születésnapi ajándék. Van az egészben némi bumfordiság és enyhe közhelyesség, sőt kifejezetten rossz poénok is akadnak, de a jó szándék nyilvánvaló, a tempó pörgős, az arcok kedvelhetőek, és ha Európa a közeljövőben tényleg ilyen lesz, akkor részünkről rendben.