Sorsügynökség

The Adjustment Bureau
amerikai
thriller

Rendező: George Nolfi

Főszereplők:

Matt Damon (David Norris)
Emily Blunt (Elise Sellas)

 
Magunk irányítjuk az életünket, vagy titokzatos erők döntik el, mi történjen velünk? Az Oscar®-díjas Matt Damon és Emily Blunt erre a kérdésre keresik a választ a Sorsügynökség című romantikus thrillerben. Damon olyan férfit játszik, aki bepillantást nyer abba, milyen jövőt szánnak neki, és rájön, hogy valami mást szeretne. Célja elérése érdekében meg kell szereznie a nőt (Blunt), akit igazán szeret, és meg kell akadályoznia, hogy a titokzatos Sorsügynökség emberei ráerőltessék az akaratukat.
David Norris (Damon), a karizmatikus politikus éppen arra készül, hogy elfoglalja helyét az amerikai szenátusban, amikor találkozik egy gyönyörű balerinával (Blunt), aki egyetlen más nőhöz sem fogható. Norris lassan őrülten beleszeret, ám ekkor különös idegenek bukkannak fel, és az a céljuk, hogy mindenáron szétválasszák őket.
David rájön, hogy magával a Sorssal kell szembeszállnia – pontosabban a Sorsügynökség embereivel. Bár ilyen erővel szemben minimálisak az esélyei, Davidnek két választása van: elengedi a nőt, és elfogadja előre megírt életét, vagy dacol a Sorssal, hogy megtarthassa szerelmét.


                Kezdődik a helyreigazítás

George Nolfi egy másik forgatókönyvön dolgozott, amikor régi barátja és producertársa, Michael Hackett telefonbeszélgetésük közben megemlített neki egy Philip K. Dick-novellát: ez volt a Helyreigazító csoport. (A novella magyarul a Galaktika című tudományos-fantasztikus antológia Philip K. Dicknek szentelt 52. számában jelent 1983-ban, Gálvölgyi Judit fordításában, 59-75. oldal – a ford.) Bár a sztori jogait akkor még nem szerezte meg, Hackett jó munkakapcsolatot ápolt Dick jogutódjaival, így megkezdte a munkát a történeten. Miután pár mondatban vázolta Nolfinak, miről van szó, barátja azonnal fellelkesült. „Még aznap találkozni akart velem az ügyben” – emlékszik vissza Hacket.
Bár Dick művét komoran disztópikusnak lehet nevezni, Nolfit megragadta az az ötlet, hogy a sorsügynökök közülünk valók, és egy szerelmespár életébe avatkoznak bele, hiszen mindezek révén a film az élet nagy és izgalmas kérdéseivel is foglalkozhat.
Közben Nolfi és Matt Damon együtt dolgoztak az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét című filmben, s ezzel párhuzamosan már alakulóban volt a Sorsügynökség forgatókönyvének első változata. Nolfi és Hackett Damont akarták főszereplőnek, s már eleve rá íródott a karakter. „Matt tökéletesen megtestesíti az átlagembert, ennek köszönhetően pedig hihetővé vált a szerelmi szál” – mondja Nolfi.
Damonnek tetszett a sztori első változata, és azt mondta, ha a dolog továbbra is ilyen jól alakul, nagy örömmel elfogadja a szerepet. Nolfi továbbra is csiszolgatta a projektet, mígnem A Bourne ultimátum révén – amelynek társ-forgatókönyvírója volt – ismét együtt dolgozott Damonnel. „A forgatókönyv ekkorra már olyan állapotba került, hogy Matt érdemi megjegyzéseket tudott tenni – magyarázza Nolfi. – Amint formálisan is elkötelezte magát a projekt iránt, már oda-vissza együtt tudtunk működni.” Az író és a színész filozófiai tárgyú beszélgetéseket folytattak a témáról, az ebből fakadó ötleteket Nolfi hasznosítani tudta a forgatókönyv finomításakor.
Mivel Damon és Nolfi már dolgoztak együtt Chris Moore producerrel, úgy gondolták, ő a megfelelő személy, aki segíthet a projektet a megvalósulás felé lendíteni. „Tetszett, hogy a sztori több műfajt is összefog – mondja Moore. – Van benne thriller, jó nagy adag akció, megható szerelmi szál, a főhős meg egzisztencialista drámát él át, mert válaszolnia kell azokra a kérdésekre, hogy miben hisz és mi szeretne lenni. Az egész pedig abba van belecsomagolva, hogy hőseink menekülnek a sorsügynökök elől. Szóval így kell kinéznie egy igényes szórakoztató mozinak.”
 A csapathoz ezek után Bill Carraro csatlakozott, aki projektfejlesztésben és forgatási feladatokban egyaránt jártasságot szerzett az évek során. A producer A testőr (The Sentinel) készítésekor találkozott először Nolfival, most pedig több mint egy éven át dolgoztak együtt azon, hogyan járhatja végig a produkció azokat a változatos manhattani helyszíneket, amelyek a forgatókönyvben szerepelnek.
Carraro komoly tekintélynek számít a vizuális effektusok terén, és most tudta, Nolfi azt szeretné, ha a trükkök észrevétlenül illeszkednének a film szövetébe. „A Sorsügynökség emberei hirtelen egyik helyről a másikra kerülnek, valahányszor benyitnak egy ajtón – magyarázza. – Ez lehetővé tette, hogy a nézőt rengeteg változatos helyszínre kalauzoljuk el.”
Dick novellájában az eredeti karakter biztosítási ügynök, de Nolfi azt akarta, hogy David Norris politikus legyen. Karizmatikus és népszerű demokrata képviselőt képzelt el, aki fiatalon Brooklyn kies sikátoraiban edződött.
„Azzal, hogy politikust választottunk, olyan karakter hullott az ölünkbe, akinek a döntései nem csak a saját sorsára vannak hatással – magyarázza Hackett producer. – Ha a karrierjét választja, milliók helyzetét befolyásolhatja, a másik lehetőség viszont a saját boldogsága.”
Nolfi történetének elején David Norris képviselő toronymagasan vezet szenátori kampányában. „Ő a legfiatalabb képviselő, akit valaha megválasztottak, hatalmas várakozások fűződnek hozzá, mert magával ragadó személyiség” –magyarázza Nolfi, Harris miért olyan népszerű, mint egy rocksztár.
Bár Davidet vonzó egyénisége és közvetlensége mindenki kedvencévé tette, azért őt is emberből gyúrták. „Néha a feje tetejére állítja a dolgokat – magyarázza Damon. – Előfordul, hogy túl őszinte – vagyis nem eléggé politikus.” Ez a kis hiba olyan galibát okoz Davis számára, ami miatt első alkalommal nem indulhat a szenátori székért.
„Ifjonti hevületében hibát követ el – folytatja Hackett. – Ássunk egy kicsit mélyebbre, és rájöhetünk, tudat alatt így próbál meg letérni a megkezdett útról, hogy megtalálhassa igazi önmagát.” David ballépését a sajtó jól fölfújja, s végül emiatt elveszti a választásokat.
Bár a Bourne- és az Ocean-filmek nem nélkülözik az erős nőalakokat, Damon most kapott először olyan romantikus főszerepet, amelyben karaktere végzetesen szerelmes egy nőbe. Davis szerelmének tárgyát olyan színésznőnek kellett alakítania, akiről elhisszük, hogy a férfi képes hegyeket megmozgatni érte.
 Az elvesztett választások éjszakáján David az elköszönő beszédére készül a Waldorf Astoria hotelben, s előtte félrevonul a mosdóba, hogy kicsit összekapja magát. „Porig van sújtva, amiért vesztett – magyarázza Nolfi. – Nem önmaga, hanem a támogatói miatt, akiket fellelkesített, aztán nem teljesítette ígéretét.”
Itt találkozik a lenyűgöző balerinával, Elise Selassal, aki a biztonságiak elől bújt el a férfimosdóban, miután leleplezték, hogy besurrant egy esküvőre. David ellenállhatatlannak találja a lányt, ő pedig felismeri a politikust, aki épp most veszítette el a választásokat. A férfi azonnal és végzetesen kezd beleszeretni Elise-be, ami nem szerepel a Sorsügynökség tervei között. A következő néhány évben David fáradhatatlanul jár a hol eltűnő, hol felbukkanó Elise nyomában, és próbálja elhárítani, amit a sorsügynökök kitaláltak neki. Ez pedig mindkettejük számára végzetes lehet.
De mi is ez a csoport, amely ki tudja, honnan, ellenállhatatlan erővel manipulál bennünket? Kik a sorsügynökök, akik nincsenek sehol, mégis ott vannak mindenütt? „Van egy bürokratikus rendszerük, amelynek segítségével az életünket finoman abba a mederbe taszigálják, amelyben szerintük folynia kell – világít rá Hackett. – Az ügynökség egy olyan algoritmus megtestesítője, amellyel a ’másik erő’ iránt viszonyulunk. A ’másik erő’ pedig a rajtunk kívül álló hatalom, amely döntéseinkre hatással van. Nem véletlen, hogy a Sorsügynökség koncepciójának leglényege egyes vallási rendszerekre emlékeztet.”
„Egy magasabb hatalom megtestesítői, tehát nem egyszerűen olyan kormányügynökségről van szó, ami meg akar tiltani valakinek valamit – folytatja Nolfi. – Jóval nagyobb hatalmuk van, mint amilyennel bármely földi szervezet föl van ruházva. Elindítanak minket azon az úton, amelyen egy nagyobb terv részeként haladnunk kell. Magukat pusztán egy ügynökség alkalmazottainak tartják. Akár az adóhivatalnál is dolgozhatnának: csak végzik a dolgukat.”


A Sors kiválasztottai: a szereplők

Az Elise-t játszó színésznő megtalálása sokkal nehezebb volt, mint a férfi főszereplőé. Nolfi azt akarta, hogy a karakter táncosnő legyen, ellensúlyozván Davis agyonszabályozott politikusi világát. „Egy táncosnak sok szempontból másmilyen az élete, mint a politikusé, nem az állandó kalkulációkra hagyatkozik – magyarázza a forgatókönyvíró-rendező. – Azt mondhatnánk, hogy a tánc a szabad akarat legtisztább kifejeződése. Ugyanakkor ha valamilyen konkrét koreográfia követéséről van szó, szó sincs szabad akaratról. Tetszik ez az ellentmondás.”
A produkció a világ minden részéről több száz táncosnőt megnézett, több tucatnyi meghallgatáson maga Nolfi is jelen volt. „Nyolc-kilencszáz profi táncosnő játékát vettük videóra, és volt is közöttük jó pár ígéretes jelentkező – meséli Nolfi. – A végén mégis arra jutottam, színésznőket is meg kellene nézni.”
Amikor a kritikusok kedvence, Emily Blunt elolvasta a forgatókönyvet, ösztönösen tudta, hogy képzett színésznő kell a szerepre. „Felhívtam az ügynökömet, és mondtam neki, ha nem színésznő játssza ezt a szerelmes történetet, lőttek az egész filmnek – meséli Emily. – George-nak esze ágában sem volt tiltakozni.”
„Emily egyetlen meghallgatással bebizonyította, hogy tényleg nem táncosnőre van szükségünk – ismeri el Nolfi. – Összeolvasta a szövegét Matt-tel, és ott volt előttünk Elise.” Miután Blunt megkapta a szerepet, hosszú hónapokig rendületlenül táncolni tanult. Tudta, hogy Elise Sellas megformálása kemény dió lesz.
Amikor a könyörtelen gyakorlásnak köszönhetően Elise karaktere fizikailag már elkészült, a színésznő tudta, most jön a móka és a kacagás, azaz a feladat románcos része. „Arra gondoltam, Nolfi hál’Istennek egy vagány, erős, bonyolult lányt alkotott, aki ki tud állni a maga igazáért. Kemény, de sebezhető – magyarázza Blunt. – Jó nagy játéktér adódott: a párbeszédek okosan voltak megírva, és nem tűnt erőltetettnek, ahogyan a két főhős találkozik és egymásba szeret.”
„David és Elise első találkozása nem hétköznapi – folytatja a színésznő. – A romantikus jelenetben a két hős között pattognak a szikrák, amihez a mosdókagylók és a vécék szolgáltatják a hátteret. Ez azt sugallja, nem számít, milyen a környezet, ha egyszer elkezdtél vonzódni valakihez.”
David elmondja Elise-nek, hogy épp elvesztette a választásokat, a lány pedig csodálatos bátorító szavakkal önt belé lelket. „David éppen elköszönni készül támogatóitól, és úgy érzi, neki végképp befellegzett – folytatja Blunt. – A karakterem viszont észre téríti, és újra feléleszti benne a szenvedélyt hivatása iránt. Arra ösztökéli, hogy legyen őszinte, mert a lány számára ez a legfontosabb erény.”
„Ötperces beszélgetés után beleszeret Elise-be – árulja el karakteréről Damon. – A lány hatására úgy dönt, önmagát adja leköszönő beszédében. Megszólalása akkora sikert arat, hogy visszatérhetnek politikusi reményei.”
Elise-nek és Davidnek fogalma sincs arról, hogy találkozásuk nem a véletlen műve volt. Az eseményt a Sorsügynökség gondosan kitervelte. Ám csak egyszer kellett volna találkozniuk. „Az ügynökök a Sors nevű erő akaratát közvetítik – magyarázza Moore producer. – Az ügynökség azért működik, mert az embereknek némi útmutatásra van szükségük, nehogy falnak menjenek vagy fölrobbantsák egymást.”
Minden egyes embernek van egy saját sorsügynöke, aki a dolgait intézi. A Davidért felelős ügynök, Harry a megszületése óta egyengette útját, hogy elérhesse azt, amire hivatott. Elise-re csak azért volt szükség, hogy egyetlen pillanatban, a mélyponton visszatérítse a csúcs felé vezető útra. Utána már nem kellett volna találkozniuk. Harry azonban lemarad David „helyreigazításáról”, ezzel pedig olyan események kezdődnek, amelyek miatt előfordulhat, hogy a férfi nem teljesíti be sorsát.
Nolfi Anthony Mackie-t kérte fel David őrangyalának szerepére. „Anthony nagy ajándék, mert sokáig nem tudtuk, ki legyen Harry – idézi fel a kezdeti gondokat Moore. – Aztán George elment megnézni A bombák földjént, és még a moziból küldött egy sms-t, hogy Anthonyt kell szerződtetni.”
Az öröm kölcsönös volt. „Az ügynököm elküldte a forgatókönyvet, és azt mondta: nem fogod elhinni, milyen feladatot kaptál – emlékszik vissza Mackie. – Meglepett, mennyire kidolgozattak a karakterek és milyen csavaros a történet. Arra gondoltam, ha emiatt azonnal Los Angelesbe kell repülnöm, hát egye fene. A karakterem vérprofi szakember, de azért van lelkiismerete. Ez sokat számít, ha árnyalt jellemábrázolásról beszélünk.”
John Slattery játssza Richardsont, Harry főnökét, aki megpróbál rendet teremteni abban a káoszban, amely beosztottjának bakija miatt David életében előáll. „Richardson régóta dolgozik az ügynökségnél, és ez az ügy komoly törést jelenthet a karrierjében – magyarázza. – Mindig is serényen igyekezett fölfelé mászni a szamárlétrán, ezért ha beüt egy ilyen baleset, az nem sok jót jelent számára.”
Amikor David berohan az irodába, hogy korábbi kampánymenedzserével, Charlie Traynorral közölje az örömhírt, miszerint sikerült újra találkoznia Elise-zel, sorsügynökökbe botlik, akik éppen „helyreigazítják” Charlie-t, azaz finomhangolják a memóriáját. David ezáltal azon kevés emberek egyike lett, akik látták, hogyan dolgoznak a sorsügynökök.
„Kénytelenek elrabolni Davidet, és egy bizarr helyre viszik – meséli Damon. – Richardson azt mondja neki: most belátott a kulisszák mögé. Ennek nem kellett volna megtörténnie, de már nem tudjuk visszacsinálni, ezért meg kell kérnünk arra, hogy ne mondja el senkinek – különben kitöröljük az agyát.”
Amikor Richardson észreveszi, hogy David szándékosan találkozik Elise-zel, ismét figyelmezteti, hogy titkukat ne mondja el senkinek, és ne keresse a lány társaságát, különben fejére vonja a Sorsügynökség haragját. Richardson nem ad választ David kérdéseire, a férfi hiába magyarázza, hogy beleszeretett Elise-be.
Hogy némi bepillantást nyerhessenek a politika világába, Nolfi összeismertette Damont és a Charlie-t játszó Michael Kellyt Harold Ford korábbi parlamenti képviselővel. „Beszélgettünk a politikáról, és Ford olvasnivalót is adott, meg filmeket ajánlott – meséli Kelly. – Az egyik film a The War Room volt, ami Bill Clinton kampányáról szól, és elolvastam a Counselort is, amit Ted Sorensen írt, akinek nagy része volt abban, hogy Kennedyből elnök lett.”
A Sorsügynökség egyik legfontosabb karaktere Thompson, aki az ügynöki hierarchia legmagasabb fokán áll. Nolin a legendás Terence Stampet kérte fel erre a szerepre. „Thompsonnak minden hatalom a rendelkezésére áll, hogy felforgassa az emberek életét David körül, őt pedig visszahelyezze arra az útra, amely számára elrendeltetett – mondja Nolin. – Ez azt jelenti, hogy nem alkothat egy párt Elise-zel. Ha ránézel Terence Stampre, láthatod, ő tényleg az az ember, aki ilyesmire képes lehet.”
„A legtöbb színész azonnal haptákba vágja magát, ha meglát egy jó forgatókönyvet – mondja Stamp. – Én is rögtön ráharaptam a Sorsügynökségre, és az is jó pont volt, hogy esetünkben a forgatókönyvíró egyben a rendező is. Mert ki tudná tökéletesebben vászonra vinni, mire gondolt az író, mint ő maga?”
A színészt az is vonzotta, hogy egy misztikus ügynököt alakíthat. „A Sorsügynökség tagjai több ezer éve teszik a dolgukat. Különösen izgalmas feladat volt számomra, hogy olyan karaktert alakíthatok, aki időtlen idők tapasztalatait és emlékeit hordozza magában.”

A film szereplői

MATT DAMON (David Norris) Oscar®-díjas forgatókönyvíró, ráadásul színészként is elismert művész. Nemrég Martin Scorsese Oscar®-díjas filmjében, A téglában (The Departed) láthattuk. A Good Will Hunting című filmnek nemcsak főszereplője, de társszerzője is volt. Filmbeli alakításáért Oscar-díjra és Arany Glóbuszra jelölték, de végül a forgatókönyvért kapta meg ezeket a díjakat. A tehetséges Mr. Ripley (The Talented Mr. Ripley) című filmben nyújtott alakításáért ismét Arany Glóbuszra jelölték. Ben Affleckkel régi jó barátok, közös produkciós cégük a LivePlanet, mely többek között a három Emmy-díjra jelölt Project Greenlight című alkotás készítésében is részt vett. Első akciófilm-szerepe A Bourne-rejtély (The Bourne Identity) volt 2002-ben, ezzel elindult a szupersztárrá válás útján. A trilógia további részei: A Bourne-csapda (The Bourne Supremacy), A Bourne-ultimátum (The Bourne Ultimatum).
    Február 17-étől vetítik a hazai mozik a tíz Oscar®-ra jelölt A félszeműt (True Grit), amelynek ő az egyik főszereplője.
További fontosabb filmjei: Aztán (Hereafter), A legyőzhetetlen (Invictus), Informátor! (The Informant!), Zöld zóna (The Green Zone), A jó pásztor (The Good Shepherd), Pizzavarázs (Mystic Pizza), Geronimo: Az amerikai legenda (Geronimo: An American Legend), A bátrak igazsága (Courage Under Fire), Az esőcsináló (The Rainmaker), Képtelen képregény (Chasing Amy), Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan), Pókerarcok (Rounders), Dogma, Bagger Vance legendája (The Legend of Bagger Vance), Vad lovak (All the Pretty Horses), Ocean’s Eleven, Ocean’s Twelve, Ocean’s Thirteen, Sziriána (Syriana), Grimm (The Brothers Grimm), Egy veszedelmes elme vallomásai (Confessions of a Dangerous Mind).

EMILY BLUNT először a Szerelmem nyara (My Summer of Love) című angol filmmel keltett feltűnést, amelyben olyan lányt alakít, akibe őrülten beleszeret egy másik kamaszlány. A film számos díjat kapott, és Blunt alakítását Kate Winslet debütálásához hasonlították a hasonló témájú Mennyei teremtményekben (Heavenly Creatures).
Első színpadi szerepe Júlia volt, Londonban Judi Dench oldalán lépett a világot jelentő deszkákra a The Royal Family című darabban.
A színésznő karrierjének következő csúcspontja egy Arany Glóbusz-jelölés, amelyet a 2004-es Gideon lánya (Gideon’s Daughter) című filmben nyújtott alakításáért kapott. Hollywoodba Az ördög Pradát visel (Devil Wears Prada) hatalmas sikere jelentette a belépőt, azóta az álomgyár keresett színésznői tartozik.
Legutóbb A farkasember (The Wolf Man) című kosztümös thrillerben és a Gulliver utazásai (Gulliver’s Travels) című családi filmben láthattuk.
További fontosabb filmjei: A Jane Austen könyvklub (The Jane Austen Book Club), Charlie Wilson háborúja (Charlie Wilson’s War), Az ifjú Viktória királynő (Young Victoria).

JOHN SLATTERY (Richardson) színpadi, tévés és filmes szerepeinek köszönhetően nagy elismerésnek örvend a közönség és a kritikusok körében. Legnagyobb sikerét legutóbb a Mad Men – Reklámőrültek című tévésorozatban aratta, más díjak mellett Emmyre is jelölték teljesítményéért.
Válogatott filmográfiája: Mona Lisa mosolya (Mona Lisa Smile), Rossz társaság (Bad Company), Traffic, Vasember 2. (Iron Man 2), Charlie Wilson háborúja (Charlie Wilson’s War), A dicsőség zászlaja (Flags of Our Fathers), Cserbenhagyás (Reservation Road), Az állomásfőnök (The Station Agent).

TERENCE STAMP (Thompson) Londonban született. Első filmje az 1962-es Billy Budd volt, amely azonnal Oscar®-jelölést és világhírnevet hozott neki. Következő sikerei A lepkegyűjtő (The Collector), a Modesty Blaise, a Távol a tébolyult tömegtől (Far from the Madding Crowd) és a Szegény tehén (Poor Cow) voltak.
Ezután évekre Olaszországba költözött, s többek között Fellini és Pasolini filmjeiben szerepelt (Különleges történetek, Teoréma).   
A hetvenes években vele készült jelentősebb filmjei: Superman 1-2., A bagdadi tolvaj (The Thief of Baghdad), Találkozások rendkívüli emberekkel (Meetings with Remarkable Men).
A nyolcvanas évek fontosabb munkái: Földönkívüli zsaru (Alien Nation), A Vadnyugat fiai (Young Guns), Tőzsdecápák (Wall Street), A szíciliai (The Sicilian), Törvényszéki héják (Legal Eagles), Farkasok társasága (The Company of Wolves), Az áruló / Félelem nélkül (The Hit).
Hatalmas sikert aratott a Priscilla, a sivatag királynője (Priscilla, Queen of Desert) főszerepében, akárcsak az Amerikai vérbosszú (The Limey) sztárjaként.
Legutóbb az Elektra, a Wanted és a Valkűr (Valkyrie) egy-egy jelentős szerepében láthattuk.


A film alkotói

GEORGE NOLFI (forgatókönyvíró/ rendező/producer) első rendezéseként tarthatja számon a Sorsügynökséget. Korábban forgatókönyvíróként szerzett magának hírnevet: A testőr (The Sentinel), Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét, A Bourne ultimátum (The Bourne Ultimatum – társ-forgatókönyvíró).

PHILIP K. DICK (novellája alapján) a sci-fi irodalom egyik klasszikusa, 36 regényt és több mint 120 novellát írt a műfajban. Ezen felül tíz realista regény is fűződik a nevéhez. Több fantasztikus műve alapján sikeres film készült: Szárnyas fejvadász (Blade Runner), Totall Recall, Különvélemény (Minority Report), Szkenner által homályosan (A Scanner Darkly). A művei alapján készült filmek idáig több mint egymilliárd dolláros bevételt hoztak.