Ördög– Devil

 
Öt ember teljesen átlagos módon kezdi a munkanapját Philadelphiában. Beszállnak egy irodaház liftjébe. Teljesen ismeretlenek egymás számára. Csak pár másodpercet szándékoznak a többiek társaságában tölteni, ám a fülke hirtelen elakad. A sors közbeszólt. Feltárulnak a féltve őrzött titkok, és mindenkinek felelnie kell bűneiért.
    A kezdetben csupán kényelmetlen helyzet lassan, de biztosan egyre rémületesebbé válik. Szörnyű dolgok történnek mindegyikükkel, és egyre valószínűbb, hogy az eseményeket közülük valaki irányítja. Végül kiderül az elképesztő igazság: egyikük maga az Ördög.
            Miközben kívülről hasztalan próbálják kiszabadítani őket, a lift utasai rájönnek, csak akkor élhetik túl ezt a napot, ha szembeszállnak a gonosszal.
    Az Ördög a The Night Chronicles című sorozat első darabja. A széria alkotója M. Night Shyamalan (Hatodik érzék, Jelek), aki ezúttal fiatal tehetségekkel fogott össze, hogy vászonra vigye ijesztő történeteit.


Első fejezet: a The Night Chronicles elkezdődik

„Mindenki hisz abban egy kicsit, hogy létezik.
Még a hozzád hasonlók is, akik úgy tesznek, mintha nem hinnének.”
Ramirez

M. Night Shyamalan az évek során számtalan történetet vetett papírra azzal a céllal, hogy egyszer majd filmet készít belőlük. Ahogy teltek a jegyzetfüzetek, rá kellett jönnie, képtelen lesz valamennyi ötletét önmaga megvalósítani. „Az ember nagy lelkesen ír és csak ír, miközben tudja, hogy nem lesz energiája mindet megrendezni – mondja Shyamalan. – Úgy döntöttem, hogy ezekből a sztorikból sorozatot készítek, és feltörekvő filmesekre bízom a megvalósításukat.”
Shyamalan Sam Mercer producerrel és a Media Rights Capitallel társult, hogy tető alá hozza a The Night Chronicles első epizódját. „Az Ördög igazi durr-a-közepébe jellegű ijesztgetős film. Az utóbbi időben leginkább ez a téma foglalkoztatott, ezért kézenfekvő volt, hogy vele kezdjük a szériát – mondja Shyamalan. – És nem jótékony céllal bíztam fiatal tehetségekre a megvalósítását, hanem azért, mert jobban tudják, mi kell a mai közönségnek.”
Shyamalan azt akarta megmutatni, mi történik, amikor az Ördög csapdába ejt egy csapatnyi embert, és módszeresen megbünteti őket a bűneikért. Izgalmasnak találta az ötletet, hogy a Gonosz közöttünk rejtőzik, egybeterel egy kis társaságot, amelynek tagjai egyformán vétettek valamilyen törvény ellen, és próbára teszi őket, mielőtt felfedné kilétét.
A filmkészítő egy közönséges irodaházbeli liftben ejtette csapdába az elátkozott szereplőket. „Ha az ember egy liftben van, igyekszik rá sem pillantani a többiekre, csak várja, hogy kinyíljon az ajtó, és mehessen a dolgára – magyarázza Shyamalan. – De ha a felvonó elakad, kénytelen vagy ránézni a másikra, és feltenni a kérdést: kivel is vagyok itt összezárva? Aztán amikor az első szörnyűség megtörténik, minden arc fenyegetővé válik.”
Sam Mercer producernek az tetszik az Ördögben, hogy a történettel bárki azonosulni tud, mert a kiindulópont teljesen hétköznapi. „Mindannyian beszorulhatunk egy liftbe hat emberrel hat órára, és biztos, hogy életre szóló élményt szerzünk. Szörnyű dolog, ha csapdába esünk valahol, és talán a legszörnyűbb, ha ez egy lift a 21. és a 22. emelet között. A fények kialszanak, de a nyúlós liftzene nem hallgat el, kitör a pánik, aztán az emberek sorban kezdenek meghalni – ez mind borzasztó. Erről szól a filmünk: szembesülnöd kell legszörnyűbb rémálmaiddal.”


Alakulóban az Ördög

Shyamalan valóságos filmes tanfolyamot végzett el ahhoz, hogy megtalálja új filmjének alkotógárdáját. „Minden megjelenés előtt álló thrillert és horrort megnéztem, aztán elbeszélgettem a készítőikkel, hogy megtudjam, hogyan állnak hozzá a szakmájukhoz. ”
Elsőként a forgatókönyvírót kellett megtalálnia, aki az egyszerű, de annál izgalmasabb filmnovellából működőképes történetet állít elő. Választása Brian Nelsonra esett, akinek Cukorfalat (Hard Candy) című forgatókönyvéből David Slade rendezett filmet, amely elindította a zseniális fiatal színésznő, Ellen Page karrierjét. „A Cukorfalat briliáns módon volt megírva, ezért őt kértem fel az Ördögre. Az én kis 14 oldalas filmnovellámból gyönyörűen kibontotta a forgatókönyvet.”
A következő lépés a rendező kiválasztása volt. Amikor híre ment, hogy a The Night Chronicles fiatal tehetségeket keres, a stúdiót elárasztották a jelentkezők. A favorit egy testvérpár, John Eric és Drew Dowdle lett. „Elküldték nekem The Poughkeepsie Tapes című horrorjukat, balszerencsémre ez volt az első film, amit az új házamban megnéztem – meséli Shyamalan. – Hajmeresztő darab: egy sorozatgyilkos tíz éven át videóra veszi az áldozatai becserkészését, megkínzását és feldarabolását – mindez dokumentarista stílusban tálalva. Szóval tetszett, amit a srácok összehoztak, ezért elkunyiztam a Screen Gemstől a még megjelenés előtt álló filmjüket, a Karantént (Quarantine).”
A testvérpár új alműfajt teremtett a horror történetében. A Karanténben egy riporternő és operatőre bent ragad egy épületben, amelyet a hatóságok elszigeteltek a külvilágtól, mert a lakók zombikká változtak.
„A Karantént is imádtam, és úgy éreztem, a fiúk ezzel a két filmjükkel bebizonyították, hogy rájuk bízhatom az Ördögöt – folytatja Shyamalan. – Kitűnő a humoruk és okosak, ráadásul kellően perverzek az efféle feladathoz. Ahogy az utolsó ütőér is átszakadt a Karanténben, tudtam, ők az én embereim.”
  Az a tény, hogy legújabb filmjét nem ő rendezi, egyszerre könnyebbé és nehezebbé is tette a feladatot Shyamalan számára. „Megszoktam, hogy én vagyok az egyetlen a forgatáson, akinek a véleményét figyelembe kell vennem, ezért nagyon örvendetesnek találtam, hogy ez a helyzet megváltozott. Sokkal könnyebben ment a munka, mert tökéletesen megbízhattam a fiúkban, ráadásul még tanulhattam is tőlük.”
John és Drew Dowdle a film készítésének valamennyi fázisában részt vett, és hasonlóan jó véleménnyel vannak a producerről, mint ő róluk. „Okos, lelkes, és hagyott minket úgy ügyködni, ahogy akartunk – mondja John Dowdle. – Elsősorban rendező, és csak másodsorban producer, ezért pontosan tudta, mekkora cselekvési szabadságra van szükségünk. Hagyott minket ötletelni meg vadulni, bátorított, hogy ne fogjuk vissza magunkat. Az már csak hab volt a tortán, hogy a történetet teljesen magunkénak érezhettük, mert olyan realisztikus elemeket tartalmazott, mint előző két filmünk.”
Drew Dowdle azt imádta a sztoriban, hogy a gyanú árnyéka folyamatosan mindig másra vetül a liftben rekedtek között. A közönség egészen a legvégéig nem is sejti, ki lehet az Ördög. „Nagyon ritka helyzet, hogy a főnököd arra buzdít, legyél még kifinomultabb, és emeld a film IQ-ját. Folyton noszogatott, hogy minden részletet még alaposabban dolgozzunk ki, az pedig kész luxus, hogy ekkora költségvetésű produkciót bíztak ránk, ilyesmivel még nem volt dolgunk.”
A producerek és a rendezők számára kulcsfontosságú volt, hogy munka közben előbbiek ne telepedjenek utóbbiak nyakára. „Teljesen egyenrangúnak tekintettem őket, és ha nem egyezett a véleményünk, hát jól megbeszéltük – emlékszik vissza Shyamalan. – Én is dolgoztam a saját elképzelésemen, ők is alakítgatták a magukét. Nem akartam diktálni, ugyanúgy tanulni akartam a projekt megvalósítása során, mint bárki más.”



Találka az Ördöggel: a szereplőválogatás

A történet középpontjában öt liftben rekedt ember áll, valamint egy elcsigázott nyomozó és két biztonsági őr, akik megpróbálják kiszabadítani őket.
„Fontos volt, hogy a liftben rekedtek a lehető legkülönbözőbb jellemtípusokat képviseljék, mert együtt izgalmas csapatot kellett alkotniuk – magyarázza John Dowdle. – A kiválasztott színészek mindegyike más és más stílusban játszik, és eltérően viszonyulnak a szakmájukhoz is.”
A casting nem volt egyszerű. A szerepek szorosan egymásra épülnek, és az alkotók minden karaktert egy csapat szerves részének tekintették. Friss arcokra volt szükség, hogy a közönséget senki ne emlékeztesse valamelyik korábbi jellegzetes szerepre. Több száz jelentkezőt hallgattak meg, míg végül nyolcan maradtak.
„Az Ördögben tökéletes színészcsapatra volt szükségünk, mert a liftben rekedt öt személy közül bárki lehet a címszereplő – ecseteli Shyamalan a szereplőválogatás nehézségeit. – Ötük közül bármelyikükről kiderülhet:  a főszereplő… vagy halott a következő pillanatban. Ugyanakkor a háromfős mentőcsapatnak is izgalmasnak kellett lennie. A kiválasztott nyolc színész egyformán tehetséges, átjön a karizmájuk a vásznon, és mindannyian a holnap nagy sztárjai lehetnek.”
A liftben rekedt öt személy a következő:
a kereskedő (Geoffrey Arend). Magabiztos és dörzsölt, bárkinek bármit el tud adni, másik jellemző tulajdonsága szarkasztikus humora. Balszerencséjére múltja sötét titkokat rejt.
Az idős hölgy (Jenny O’Hara). Csalódott az egész világban, és elképesztően nyíltan vállalja, hogy szenvedélyes fajgyűlölő. Törékeny külseje mögött meglepő vasakarat rejlik.
A szerelő (Logan Marshall-Green). Erős férfi, keményen dolgozik, de vérig van sértve, amiért sehogy sem sikerül rendbe hoznia az életét. Amíg azonban úgy érzi, maradt még esélye, hogy ötről a hatra jusson, nem adja fel.
A fiatal hölgy (Bojana Novakovic). A fiatal, karcsú lány elégedetlen az életével, amiért éles esze és ragyogó külseje ellenére nem vitte többre annál, hogy egy vezérigazgató mutogatni való felesége lehessen, akit ura és parancsolója nem tisztel. De azért nem hagyja magát, és rá akar jönni, ki vagy mi felelős azért, hogy így alakultak a dolgok.
A biztonsági őr (Bokeem Woodbine). A takaros egyenruha alatt jelentős izomzat feszül. Elvált, ő neveli gyerekeit, és azért ment biztonsági őrnek, mert úgy érzi, csak így tud egy kis tekintélyt szerezni magának.
Az a három fontos szereplő, akik ki akarják menteni a liftben rekedteket, a következő:
 A gyilkossági nyomozó (Chris Messina). Józan és megbízható, igazi profi. Múltjának sötét árnyai miatt és mert minden, a hatáskörébe tartozó halálesetért felelősséget érez, korábban ivásra adta fejét. Történetünk idején már fél éve tiszta, de még mindig kísérti családjának öt évvel azelőtti kegyetlen halála.
Az egyik biztonsági őr (Jacob Vargas). Hívő katolikus, nemrég vándorolt be az Államokba. Babonás, ő az első, aki rájön, hogy démoni dolgok történnek az épületben. Megpróbálja meggyőzni a többieket, hogy nem evilági képeket közvetít a biztonsági kamera.
A másik biztonsági őr (Matt Craven). A tagbaszakadt egykori tengerészgyalogos nem sokra tartja a munkáját. Reméli, hamar letudja azt a pár évet, ami nyugdíjig még hátravan.
„Bokeem teljesen egyedi színeket visz a biztonsági őr szerepébe, igazi sztárként ragyog – mondja Dowdle rendező. – Aztán: a frusztrált szerelőhöz rengeteg színészt meghallgattunk, és mindegyik agresszíven deklamált meg hadonászott. Aztán bejött Logan Marshall-Green, szinte suttogott, mégis azonnal életre kelt a karakter. Geoffrey figurájától pedig azt vártuk, hogy humort hozzon a történetbe. Amint az a Baromi őrjáratban (Super Troopers) is látható, Geoffrey lehengerlően vicces. Pont azt a humort és emelkedettséget hozza a filmbe, amire az egyébként komor történetnek szüksége van.”
Az egyik liftben rekedt nőt a fiatal szerb-ausztrál  Bojana Novakovic alakítja, a másikat a tapasztalt karakterszínésznő, Jenny O’Hara. „Bojanára egyszerűen jó ránézni, amikor játszik – magyarázza választását Dowdle. – Intenzív a jelenléte, rengeteg érzelmet fejez ki, a szemei szinte megszólalnak. Jenny O’Harának pedig sokéves színházi tapasztalat van a háta mögött, tudja, hogyan kell egyetlen gesztussal többet elmondani, mint egy regény.”
Chris Messina játssza Bowden nyomozót, akinek meg kell oldania a kialakult válsághelyzetet. A történések nagy részét az ő szemén keresztül látjuk, amint a biztonságiak szobájában figyeli, mit mutatnak a liftről a monitorok. Bowden látja, mi történik a felvonó öt utasával, de nem hallja őket. Ők viszont megfordítva: hallják a nyomozót, de nem látják.
Az ígéretes színész már több híres rendezővel dolgozott Woody Allentől Nora Ephronig. „Láttam őt a Vicky Cristina Barcelonában meg a Julie és Juliában, és éreztem, pont ilyen főszereplőre van szükségem” – mondja Shyamalan.


Szűk terek, tükröződő felszínek:
az Ördög dizájnja

Amikor 2009 őszén megkezdődött az Ördög forgatása, a Pinewood Toronto Studios négyes számú műterme volt az a helyszín, ahol a díszleteket felépítették, mégpedig pontosan úgy, ahogyan a forgatókönyvben le volt írva. „Van ugyebár öt karakterünk egy liftben, és a szakma egyik alapszabálya, hogy minél kisebb a díszlet, annál nehezebb a dolgod” – világít meg egy fontos aspektust John Dowdle.
  Hát az meg hogy lehet, hogy egy Shyamalan-filmet nem Philadelphiában forgattak? Erről is kell ejteni pár szót. „Toronto különleges számomra, mert itt mutatták be első filmemet – kezd bele Shyamalan. – Alig 21 éves voltam, amikor filmet készítettem Indiában szinte a semmiből. Beneveztem a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválra, ők pedig elfogadták és levetítették. Emlékszem, 21 évesen, amint Torontóba repültem, úgy éreztem, ez a legnagyszerűbb város a világon. Az, hogy a Night Chronicles első darabját itt forgattuk, tisztelgés Toronto előtt.” 
A természetfeletti thrillerek jó része kis, szűk terekben játszódik, ezért a felvonó megalkotása kiemelten fontos feladat volt. Teljesen reálisnak kellett lennie, miközben a közönség számára azt kellett közvetítenie, hogy ez az a fülke, ahol legrosszabb rémálmaink válnak valóra. A Dowdle fivérek a Cloverfield látványtervezőjét, Martin Whistet és csapatát kérték fel a feladat elvégzésére. Az is fontos volt, hogy az Ördögben minden karakternek legyen egy emlékezetes jelenete, amelyben a történetet az ő szemszögéből ismerhetjük meg.
„A díszletet darabokra lehetett szedni – magyarázza a rendező. – Hol a bal oldali falakat kaptuk le, hol a szemben lévőket. Átjárható volt a plafon, le tudtuk emelni a tetőt. A tükröket úgy tudtuk mozgatni, hogy kitakarjuk velük a stábot, vagy beemeljünk valakit a jelenetbe. Olyan volt az egész, mint egy nagy Märklin építőjáték.”
Drew Dowdle szerint olyan teret kellett létrehozni, amely pánikot idéz elő a szereplőkben. „Nagyon fontos volt, hogy a cselekmény előrehaladásával egyre nőjön a klausztrofóbia a liftben, ezért a lehető legkisebb fülkére volt szükségünk. A méreteket a karakterekre szabtuk, például a plafon olyan magasan van, hogy a szerelő félre tudja húzni a mennyezeti panelt, vagy amikor a kereskedő lefekszik a padlóra, végigérje az egész helyiséget.”
A dizájn másik fontos sajátossága az, hogy a felvonó inkább mély, mint széles, pedig a valódi liftekre ez utóbbi a jellemző. A kívánt hatás nem is marad el: minél távolabb van a szereplő (és a közönség) az ajtótól, annál inkább olyan benyomás keletkezik, hogy élve van eltemetve. „Rémes érzés, amikor az ember a hátsó sarokban van” – mondja John Dowdle.
Annak érdekében, hogy a klausztrofóbia és a rémület maximális legyen, minden jelenetnél az összes színészt a helyszínre hívták, még akkor is, ha csupán egyikük szerepelt a felvételen. A cél az volt, hogy folyamatosan érezzék egymás közelségét. Még Chris Messina is ott volt, pedig neki egyetlen liftes jelenete sincs a filmben. „Mivel a liftben rekedtek hallják a hangomat, a Dowdle fivérekkel oda jutottunk, az lesz a legjobb, ha közvetlenül mellettük mondom a szövegemet – magyarázza a színész. – Aztán amikor a biztonságiak szobájában én is kamera elé kerültem, a már felvett anyagra tudtam válaszolni. Nagyon közvetlen és reális hatást értünk el ezzel a módszerrel.”
„Ahogy sorban halnak meg a liftben rekedtek, egyre kevesebb hely marad a padlón – veszi át a szót Drew Dowdle. – Kicsiben kezdjük, és a tér még inkább beszűkül, mintha a fülke lassan megtelne vízzel.”
A legendás operatőr, Tak Fujimoto immár negyedik alkalommal dolgozott együtt Shyamalannal. Ezúttal azt kérte csapatától, hogy fehér overallt viseljenek, hogy a fények kellőképpen visszatükröződjenek. „Ha a szokásos fekete öltözékük lett volna rajtuk, a lift tükrös falai magukba szívták volna a fényt – magyarázza a különös kérés okát John Dowdle. – A fehér kezeslábasokról viszont visszaverődött a fény, megvilágította a színészeket, és nem befolyásolta kedvezőtlenül a hangulatukat.”
Az Ördög közönsége hullámvasútszerű kalandra számíthat, amelyből nem hiányzik az erkölcsi tanulság sem: az izgalmas történet arra tanít, hogy tetteinkért viselni kell a felelősséget. A szereplők és a stáb tagjai mindent megtettek azért, hogy a végső csattanó ne derüljön ki idő előtt: sokan csak akkor olvasták el a forgatókönyv végét, amikor már feltétlenül szükséges volt. Természetesen megsejthetett valamit a dolgok kimeneteléről, aki megpillantotta valamelyik szereplő tökéletesen „élethű” holttestét, ami Robert Hall make up-mester munkáját dicséri. Mindenesetre mondani sem kell, minden szereplő kerülte a lifteket… biztos, ami biztos.




A film szereplői

CHRIS MESSINA (Bowden nyomozó) legutóbb a Julie és Julia című filmben szerepelt. Azt megelőzően a Továbbállókban (Away We Go) játszott, illetve a Továbbállók-beli színésztársa, Jack Krasinski által rendezett Brief Interviews with Hideous Men című független filmben volt látható.
További fontosabb filmjei: Greenberg, Vicky Cristina Barcelona, Eszement szerelem (Ira & Abby), A boldogító talán (Made of Honor), Érzékeny pont (Towelhead). Emlékezetes felbukkanása a Sírhant Művek (Six Feet Under) című sorozatban is.

LOGAN MARSHALL-GREEN (Szerelő) kitűnő alakítást nyújtott a Csak a szerelem kell (Across the Universe) című filmben, akárcsak a Brooklyn mélyén (Brooklyn’s Finest) című drámában, a Kindness of Strangersben és A nagy mentőakcióban (The Great Raid).

GEOFFREY AREND (Kereskedő) számára a nagy áttörést a Baromi őrjárat (Super Troopers) hozta el, amelyben droggal lebukott diákot alakított. További fontosabb filmjei: Amerikai ének (An American Carol), 500 nap nyár ((500) Days of Summer), A régi környék (Garden State),  A pofátlan (The Ringer).

BOJANA NOVAKOVIC (Fiatal hölgy) 1981-ben született Szerbiában, családjával hétévesen költözött Ausztráliába. Tizenkét évesen debütált a színpadon, 15 évesen kapta első filmszerepét (Blackrock). 2002-ben elvégezte a drámaakadémiát, több televíziós produkcióban szerepelt, 2004-ben pedig elnyerte az Ausztrál Filmintézet díját a Marking Time című tévés drámában nyújtott alakításáért. Producerként is jegyezte a Debris című független filmet, amelyért két Green Room Awardra jelölték.
Filmjei: A sötétség határán (Edge of Darkness), Pokolba taszítva (Drag Me to Hell), Optimisti (szerb fekete komédia), A majom álarca (The Monkey’s Mask), Strage Fits of Passion.
A film alkotói

JOHN ERIC DOWDLE (rendező) legutóbbi filmje a Karantén (Quarantine – forgatókönyvíró is) volt, míg korábban a The Poughkeepsie Tapes című horrorral hívta fel magára a figyelmet, amely egy sorozatgyilkos házivideó-gyűjteményébe enged betekintést.
Korábban a The Dry Spell című független vígjátékot készítette, amelynek főszereplője elnyerte a Slamdance Festival legjobb színésznek járó díját.

BRIAN NELSON (forgatókönyvíró) a 30 Days of Night című vámpírosa horror után a Cukorfalat (Hard Candy) című független film forgatókönyvét jegyezte, amely világszerte számos rangos díjat szerzett alkotóinak.
Tévés feladatai közé tartozik a 20 000 Leagues Under the Sea című minisorozat, valamint több epizód a Lois és Clark (Lois & Clark: The New Adventures of Superman) és a J.A.G. – Becsületbeli ügyek című sorozatokból.

M. NIGHT SHYAMALAN (sztori/producer) meghökkentő sikerfilmekkel tartja ébren a közönség érdeklődését. Műveit váratlan fordulatok jellemzik, reálisan ábrázol fantasztikus és horrorelemeket, gyakoriak a különleges kameraállások, s valamennyi filmjében ő maga is megjelenik egy-egy pillanatra.
Shyamalan legutóbbi sikere a 3D-ben bemutatott, családbarát Az utolsó léghajlító (The Last Airbender) volt, amelyet az Avatar: The Last Airbender című animációs sorozat nyomán ő írt és rendezett, ellátva a produceri teendőket is.
2008. június 13-án, pénteken jelent meg a mozikban Shyamalan Az esemény (The Happening) című filmje, amelyben egy tanár (Mark Wahlberg) megpróbálja kideríteni, egy rejtélyes méreg miért készteti öngyilkosságra az embereket. A 48 millió dolláros költségvetésű film 163 millió dollárt hozott a mozipénztárakban.
2006-ban került a mozikba a Lány a vízben (The Lady in The Water) című fantasyje, amelyben egy gondnok sellőlányt fedez fel úszómedencében, akit egy titokzatos teremtmény fenyeget.
2004-ben mutatták be A falu (The Village) című thrillert. Hősei a világtól elzárt, 19. századi településen élnek, míg az őket körülvevő erdőben különös lények tanyáznak. Amikor az egyik lakos megkérdőjelezi a fennálló rendet, megdöbbentő felfedezésre bukkan.
Két évvel korábban Shyamalan hatalmas nemzetközi sikert aratott Jelek (Signs) című sci-fiével. Hőse, egy hitehagyott pap (Mel Gibson) családjával együtt szemtanúja lesz az idegenek inváziójának.
2000-ben készült A sebezhetetlen (The Unbreakable) című thriller. Egy egyszerű biztonsági őr (Bruce Willis) rádöbben, hogy titokban szuperhős, és hozzáfog, hogy a jó szolgálatába állítsa különleges képességeit.
1999-ben figyelt fel a világ Syamalanra a Hatodik érzéknek (The Sixth Sense) köszönhetően. A produkció minden idők egyik legjövedelmezőbb filmje lett, hat Oscar-jelölést kapott, és a videóforgalmazást tekintve is rekordot döntött.
További filmjei: Nyitott szemmel (Wide Awake), Labour of Love (forgatókönyv), Stuart Little, kisegér (Stuart Little – forgatókönyv).
Shyamalan tízévesen kezdett filmeket készíteni Philadelphiában, s mire 16 lett, túl volt a negyvenötödik munkáján. Egy évvel később, bár cum laude érettségizett és ösztöndíjat is nyert, közölte szüleivel, nem lesz orvos, mint a családban tizenketten, hanem a filmnek szenteli életét.
Utolsó egyetemi éve alatt készítette a Praying with Anger című filmjét. A részben önéletrajzi indíttatású mű egy indiai származású fiatalember történetét meséli el, aki hazatérvén szülőhazájába teljesen idegennek érzi magát. A filmet több fesztiválon is sikerrel mutatták be.