Mások vagyunk

Fiatal német pár Szardínia szigetén nyaral a feltörekvő építész, Chris (Lars Eidinger) édesanyjának nyaralójában. Az alaphelyzet akár bohókás interkulturális vígjátékba is vezethetne, de már az első képsorok nyilvánvalóvá teszik...

hogy önismereti-párkapcsolati drámával van dolgunk, melyben odavetett félmondatok és testhelyzetek segedelmével rajzolódik ki a felszín alatt bujkáló konfliktus természete.
 
Chris és Gitti (Birgit Minichmayr) tipikus értelmiségi pár, akik szívesen szakadnak ki a társadalmi kötöttségek hálójából, mégis alapvetően az odahaza kiépített státusuk alapján ítélik meg önmagukat, és ez a dichotómia bizony kellemetlen lehet egy nyaralás alkalmával – pláne, ha saját gyengeségeiket és bizonytalanságukat rendre egymásra és kapcsolatukra vetítik. Maren Ade filmje nem egy pörgő romantikus dráma, sokkal inkább pszichoanalitikus társasjáték, melyben a ki nem mondott gondolatok és finom részletek hordozzák az üzenetet, mintha Antonioni egyik történetét egy nyaralóba száműzték volna, ahol éretlen felnőttek cincálják darabokra egójukat. 
 
A Mások vagyunk nem tipikus randfilm tehát, a hatvanas-hetvenes évek szenvelgős drámáit kedvelők számára azonban ismerős lehet, és mindazok számára hasznos, akik szeretnek a filmkockák között olvasni, és hajlamosak mások kapcsolataiban sajátjukra ismerni. Tény ugyanis, hogy mindannyian mások vagyunk, megdöbbentő azonban, hogy egyben mennyire hasonlóak is.