Légió

 Főszereplők: Paul Bettany, Dennis Quaid, Kate Walsh, Kevin Durand, Tyrese Gibson, Adrienne Palicki. Zene: John Frizzell. Látvány: Jeff Higinbotham.
Fényképezte: John Lindley
Írta: Peter Schink, Scott Stewart. Rendezte: Scott Stewart

{slimbox album="legio"}images/stories/programajanlo/film/legio/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="legio"}images/stories/programajanlo/film/legio/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="legio"}images/stories/programajanlo/film/legio/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="legio"}images/stories/programajanlo/film/legio/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="legio"}images/stories/programajanlo/film/legio/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="legio"}images/stories/programajanlo/film/legio/6.jpg{/slimbox} {slimbox album="legio"}images/stories/programajanlo/film/legio/7.jpg{/slimbox}

Áll egy poros étterem a Mojave-sivatagban, amely a legvégső földi csata központjává válik a Légióban, Scott Stewart író–rendező forradalmaian eredeti és izgalmas apokaliptikus filmjében. Ahogy az emberiség vak dühében elpusztítja magát, az isten háta mögött rekedt maroknyi túlélő felkészül a végső összecsapásra – egy titokzatos, nagy hatalmú idegen segítségével.
Bob Hanson (Dennis Quaid) mit sem sejt róla, hogy a környező világot eluralta a káosz. Társával, Percyvel (Charles S. Dutton) egy eldugott útmenti bisztrót üzemeltet. Ez a nap is olyan, mint a többi. Az étterem gyönyörű, várandós pincérnője, Charlie (Adrianne Palicki) reggelit szolgál fel Sandrának és Howardnak, a tehetős kertvárosi párnak (Kate Walsh és Jon Tenney) és tinédzser lányuknak, Audreynak (Willa Holland), míg arra várakoznak, hogy kocsijukat Bob fia, Jeep (Lucas Black) megjavítsa.
Mikor a tévében elmegy a kép, és a telefonok elsüketülnek, hőseink rájönnek, hogy minden kapcsolatuk megszakadt a külvilággal. Míg megpróbálják kitalálni, mi történik velük – földrengés? terrortámadás? –, egy kedves öreg hölgy (Jeannette Miller) tér be az étterembe, és sztéket rendel Charlie-tól. Mikor az ebédje megérkezik, egetverő káromkodások kíséretében átalakul, törékeny öregasszonyból emberfeletti lény lesz, a többiekre támad, és életveszélyesen megsebesíti Howardot.
Kórházba vinnék a férfit, de ekkor rajzó rovarok áthatolhatatlan felhője borítja be az éttermet. Ahogy hőseink lassan felfogják, milyen ijesztő helyzetbe kerültek, csatlakozik hozzájuk egy idegen (Paul Bettany) egy hadseregnyi lopott fegyverrel. Közli Charlie-val, hogy születendő gyermeke az emberiség utolsó reménysége, s ha neki vége, bizony beköszönt a végítélet.

A FILMRŐL

David Lancaster, a veterán producer először hat évvel ezelőtt olvasta a Légió forgatókönyvét, ezt az apokaliptikus ihletésű horrortörténetet. Lancaster, a Bold Films társelnöke így emlékszik vissza: „Tudtam, hogy a műfaj rajongóinak tetszeni fog, de azt is tudtam, hogy ha jól választjuk meg a forgatókönyvet, a rendezőt és a színészeket, akkor egy sokkal szélesebb közönséghez is eljuthatunk.”
Miután meggyőzödött róla, hogy több lakozik a filmben egy hagyományos horrornál, Lancaster felkérte Scott Stewartot, a vizuális effektusok mágusát, hogy írja újra a forgatókönyvet. Stewartot felvillanyozta az ötlet, és a történetet a jellemekre fókuszálva alkotta újra. Forgatókönyve „a kevesebb több” elvét követi. „Nem mutatunk meg minden borzalmat – mondja. – A sötétségnél nincs semmi félelmetesebb. Rendezőként a feszültség megteremtése és fenntartása volt a fő célkitűzésem.
A kedvenc horrorfilmjeim időt hagynak a nézőknek, hogy megbarátkozzanak a figurákkal – folytatja. – És csak aztán jönnek az izgalmak.”
Míg a forgatókönyvön dolgozott, Stewart – ahogy fogalmaz: – a „rejtelmesség koncepcióját” tartotta szem előtt. „Eredetileg Freudtól jön – mondja. – Freud volt az, aki különbséget tett a fantasztikus és a rémisztő között. A sárkány fantasztikus. Apa a konyhában, baltával kezében – rémisztő. Ha valami ismerős dolgot érzelmileg vagy logikailag értelmetlen összefüggésbe helyezünk – az nagyon nyugtalanító. Ez a Légió alapgondolata.”
Lancastert annyira lenyűgözték Stewart gondolatai, hogy felkérte a film megrendezésére. „Scott remekül megragadta a történet mitológiáját – mondja a producer. – A forgatókönyv átírása kivételesen jól sikerült. Láttam, hogy ugyanazt gondoljuk a filmről. Nem zavart, hogy elsőfilmes rendező. Vállaltam a kockázatot.”
Stewart az N.Y.U. Film Schoolban forgatókönyvírást tanult, aztán csatlakozott a George Lucas által alapított Industrial Light and Magichez, a legendás hírű vizuális effektus-készítő céghez. „Hihetetlen sokat tanultam, többet, mint a filmes iskolákban – mondja. – De aztán eljött az idő, amikor a saját lábamra kellett állnom.”
Stewart és két barátja eztán megalapították Orphanage nevű cégüket, mely azóta Hollywood egyik legpatinásabb vizuális effektus műhelyévé nőtte ki magát. Az elmúlt években tucatnyi olyan kasszasikeren dolgoztak, mint a Vasember, A Karib-tenger kalózai, az Éjszaka a múzeumban vagy a Harry Potter.
„A trükkmesteri múltam jól jött a Légió világának megtervezésekor – mondja Stewart. – Storyboardot készítettem szinte minden jelenetről. A technikai feladatok nem rémisztettek meg, de mivel a trükkök világából jövök, ismerem a digitális effektusok korlátait is. Így amit csak lehetett, kint a forgatáson oldottunk meg.”
Az alkotók jó alkalmat láttak a Légió apokaliptikus világában arra, hogy egy szórakoztató akció-horrorfilm keretei között nagyobb összefüggéseket is körüljárjanak. Bár a film nem vallásos jellegű, azért a történetmeséléshez felhasznál ismerős motívumokat. „Akár vallásos családban nőttünk fel, akár nem, társadalmunk szívében ott van a vallás – mutat rá Stewart. – Filmünk nem kísérel meg az egyes vallásokról szólni. Inkább a hitről mesél, s a zsidó-keresztény kultúrkör hagyományait a történetmesélés eszközeként használja.”
Ha mindez provokatívan hangzik, az egybeesik Stewart szándékaival. „A filmünk megmozgatja az embereket, ez is a célja – mondja. – Remélem, vitákat is gerjeszt majd. Szórakoztató filmnek szántuk, de talán gondolatokat is ébreszt. Ezáltal lesz több egyszerű thrillernél.”

EGY LÉGIÓNYI SZTÁR

Scott Stewart és David Lancaster már az elején egyetértett abban, hogy a Légió történetének elmeséléséhez kimagasló, odaadó színészgárdára van szükség. „A rendező legfontosabb feladata, hogy jól válassza ki a színészeket – mondja Stewart. – Ha ez rendben van, az rengeteg mindent megkönnyít. Márpedig nekünk összejött az álomszereposztás. Ez roppant fontos, hiszen össze vagyunk zárva velük egy étteremben – a közönségnek pedig aggódnia kell ezekért az emberekért.”
Az események katalizátora Mihály, a nem evilági figura, aki a semmiből bukkan fel. „Mihálynak szent meggyőződése, hogy a többiek majd szó nélkül engedelmeskednek neki – mondja Stewart. – Nem akartam, hogy homályban maradjon a kiléte. Mihály arkangyalról van szó, márpedig ez absztrakcióként nem eljátszható.”
Paul Bettany, akit leginkább tán A Da Vinci-kód Silasaként ismerhetünk, elismert brit Shakespeare-színész. A filmkészítők számára a lehetetetlennel volt határos, hogy elvállalja Mihály szerepét. „Paul pont olyan lenyűgöző karakter, amilyet kerestünk, de ismerve a karrierjét, nem hittük volna, hogy igent mond nekünk.”
Stewart gondosan megtervezett prezentációt tartott Bettanynak, hogy megragadja a képzeletét. „Életemben senki nem tartott nekem olyan meggyőző bemutatót, mint Scott – mondja a színész. – Lenyűgöző ember. A forgatáson azt pletykálták, hogy tizenkilenc éves korára a harvardi és az oxfordi egyetemet is elvégezte.” Persze a felkínált szerep is tetszett a színésznek. „Mihály hagyományosan az emberiség védelmezője. Akármerre néz, csak háborút és pusztítást lát – mégis hisz még az emberiségben.”
„Paul hihetetlen nagy színész. Munkája olyan pontos és lényegretörő, akár egy sebészé. Így lett Mihályból rejtélyes, erőteljes figura, akiben rögtön megbízunk, még ha először nem is értjük, miért. Paul ideális társa a rendezőnek – rettenetesen érdekli a film, a szerep, ugyanakkor szeretett volna újra gyerekként játszani, és lövöldözni.”
Mikor Bettanyt leszerződtették, elterjedt a hír Hollywoodban, hogy itt valami különleges van készülőben. Jelenléte más nagy színészeket is a projekthez vonzott, elsőként Dennis Quaidet, aki a filmben Bob Hansent, az étterem tulajdonosát alakítja. Stewart szerint Quaid akkora sztár lett az elmúlt harminc évben, hogy gyakran elfeledkezünk róla, hogy alapvetően milyen jó színész. „Sokan készpénznek veszik a tehetségét – mondja a rendező. – Ez nagy hiba. A Légióban most lehetősége nyílik, hogy kilépjen a skatulyából. A közönség megszokta, hogy mindig hősies figurákat játszik, így meglepő lesz látni Bobot, egy karaktert, aki sokszor tévedett életében. Vannak humoros pillanatok is a forgatókönyvben, ezeket Dennis remek időzítéssel oldotta meg.”
Quaidet elsősorban a többi szereplő vonzotta a filmhez. „Ha ilyen jó színészekkel dolgozom, én is jobbnak tűnök majd – mondja. – Scott komoly hangsúlyt fektetett a valósághű, háromdimenziós figurákra. A történetnek mélysége van, ugyanakkor ez egy roppant szórakoztató, akciódús mozi. Scott Stewart kihozott valami eredetit a bibliai apokalipszisből.”
Mihály azért jött az étterembe, hogy megtalálja Charlie-t, a fiatal, várandós pincérnőt, aki hite szerint kulcsszerepet tölt majd be az emberiség jövőjében. „Jó hosszú ideig keresgéltünk, mire ráakadtunk Adrianne Palickire – mondja Lancaster. – Charlie zűrös egy leányzó; várandós, de nem tudja, ki a gyerek apja, azon gondolkodik, megtartsa-e, vagy adja örökbe. Adrianne alakításában mindez benne van.”
Stewart nem ismerte a színésznő munkásságát, de rögtön megérezte a belőle áradó magabiztosságot. „Nem egy hollywoodi típus – mondja. – Ohióból származik, minden alakításában tetten érhető a realizmus. Gyönyörű lány, mégis megközelíthető.”
Palicki számára, aki egyébként a Friday Night Lights – Tiszta szívvel foci című tévésorozat egyik sztárja, Charlie karaktere igazi kihívást jelentett. „Fantasztikus volt ezt a figurát eljátszani – mondja a színésznő. – Kevés ilyen jó szerepet találni az én korosztályomban. Több mint kielégítő volt eljátszani egy ilyen erős, bonyolult jellemet.
Igazából a filmbéli összes karakter jelentős fejlődésen megy át – teszi hozzá. – Mindegyik szereplő keresi a maga útját. Scott remek volt, hagyta, hogy rátaláljak a saját hangomra. Ragaszkodott az elképzeléseihez, ugyanakkor hagyta, hogy mi magunk fedezzük fel a karaktereket.”
Palicki az egyik jelenettől kifejezetten tartott. „A szülős jelenet színészi karrierem talán legfélelmetesebb állomása volt – vallja be. – Pánikrohamot kaptam a forgatás előtti napon, de a nők körülöttem megnyugtattak, és végigcsináltam.”
Az alkotók olyan fiatal színészt kerestek, aki megtestesítheti az őszinteséget és tisztességet, amelyet Jeep Hansen szerepe kíván. Ő Bob fia és Charlie védelmezője. Ekkor találkoztak Lucas Blackkel. „Lucas közvetlen fiú – mondja Stewart. – Alabamában nevelkedett, most Missouriban él. Nem egy hollywodi típus, és ez a játékán is látszik.”
Black-et, aki kiskamaszként Billy Bob Thornton oldalán debütált a Pengeélen című filmben, Jeep fejlődése vonzotta a forgatókönyvben. „Az elején zárkózott fiú, de ahogy Mihály felbukkan, amolyan mentor lesz – mondja a színész, akit fellelkesített, hogy egyik kedvenc színészével dolgozhat. – Dennis Quaid elképesztő. Az apa–fiú jeleneteink nagyon jól sikerültek.”
Bob társát, Percyt a háromszoros Emmy-győztes Charles S. Dutton játssza, aki könnyedén mozog film, színház és televízió között. Stewart szerint „elemi erejű” színész. „Charlesról sugárzig a becsületesség és a férfiasság – mondja. – Jó, hogy egy ilyen műfaji filmben is felbukkan, mert elhiteti a nézővel, hogy a helyzet nagyon is valóságos. Akármilyen fantasztikus dologban is hisz a karaktere a vásznon, a közönség hisz neki.”
Percy egyszerű hite igen fontos volt Dutton számára, hogy megértse a karaktert. „Mindig is tudta, hogy eljön ez a nap, csak nem gondolta volna, hogy még az ő életében – mutat rá Dutton. – Ő az egyetlen, aki hajlandó imádkozni, és aki hajlandó elhinni, mi folyik körülötte.”
Stewart forgatókönyve – a színész elmondása szerint – világos utat jelölt ki Dutton számára. „A karakterek olyan jól vannak megírva, hogy rögtön tudtuk, hányadán állunk velük. Nem kellett ezer kérdést feltennünk. Annyi volt csak a feladatunk, hogy érzelmileg minél hitelesebbé tegyük az egyes jeleneteket. És ha mindent összeadunk, rájövünk, hogy ez az apokalipszis. Az tetszett a legjobban a forgatókönyvben, hogy egy csapat kívülállónak kell megmentenie a világot.”
A rendező számára Kate Walsh (Grace klinika) is ismeretlen volt, mielőtt Sandra szerepére kiválasztotta volna. „Alig nézek tévét – vallja be. – De abban a pillanatban, hogy belépett, tudtam, hogy sosem találnék jobb színészt Sandra szerepére. Kate nem félt tőle, hogy egészen sötét utakra merészkedjen a figurával.”
Lancaster roppant boldog volt, hogy Kate Walsh igent mondott, és eljátssza Sandrát, a tehetős kertvárosi asszonyt, aki kevés sikerrel próbálja megóvni lányát a bajtól. „Szerintem manapság Kate a legérdekesebb színésznő a televízióban – mondja Lancaster. – Szexi és szórakoztató. Annyira jól oldotta meg a szerepét, és annyira jól dolgozott együtt Jon Tenney-vel, aki Howardot, a férjét alakítja!”
Walshot a forgatókönyvben a háromdimenziós karakterek és az akció elegye vonzotta. „Nagyon sok akció van a filmben, a körülmények pedig extrémek – mondja. – De ez nem csak egy akciófilm, hanem természetfeletti thriller és love story egyben. Minden benne van: születés, élet, halál. Nagyon izgalmas! Mikor a forgatókönyvet olvastam, rettegtem. És szerintem a közönség is így lesz ezzel.”
Willa Hollandot, aki Howard és Sandra lányát, Audreyt játssza, a nézők Kaitlin Cooperként ismerhették meg a Narancsvidék című sorozatban. Azt mondja, a karaktere egész más, mint a legtöbb tiniknek szánt szerep. „Tinédzserként beskatulyáznak – mondja. – Összeszűkül a spektrum. Audrey lázadó tinédzser, akiből az anyja anyja, majd az emberiség megmentője válik.” Holland bevallja, életében nem látott még horrorfilmet. „Halálosan félek a rémfilmektől – mondja. – Beparázok tőlük. De a mi filmünket azért megnézem, kíváncsi vagyok a közönség reakcióira.”
Az étteremben rekedt kis csapatot Kyle Williams egészíti ki, egy elvált apa, aki Los Angeles felé tart gyermekelhelyezési tárgyalásra. Az alkotók örültek, hogy rátaláltak Tyrese Gibsonra, a Transformers-sorozat egyik sztárjára, Grammy-jelölt énekesre, aki igent is mondott a szerepre. „Tyrese világos, egyenes munkát tesz le az asztalra – mondja Lancaster. – Kiváló színész, olyan jelenléte van a vásznon, hogy nem tudod róla levenni a szemed. Mikor feltűnik, betölti a vásznat.”
Mihály ősellenségét és egyben testvérét, Gábrielt hagyományosan Isten hírnökeként és leghűségesebb teretményeként ábrázolják. A kétméteres, hajdani balett-táncos, Kevin Durand izomerővel és kecsességgel ruházta fel a karaktert. „Kevin nagyon izgalmas jelenség – mondja Lancaster. – Gyönyörűen mozog, de van benne valami fenyegető. Hihetetlen testfelépítése van, de igazából karakterszínész egy akciósztár bőrében. Kell ennél több?”

MEGÁLMODNI AZ APOKALIPSZIST

A nagy kék ég és a végtelen sivatagi panoráma szolgáltatja a Légió epikus történetének hátterét. „Sok színdarabot és novellát olvastam Sam Shepardtól – mondja Stewart. – Olyan kép él a fejemben a mitikus vadnyugatról, amely tán sosem létezett. A filmem főhajtás a vadnyugati tájak előtt.”
Stewart összeállított egy könyvnyi fényképet, amolyan vizuális tervet a filmhez. „Kimentem a sivatagba, elhagyatott benzinkutakat, golyóütötte lyukakkal díszített jelzőtáblákat fényképezgettem, olyan dolgokat, amelyek számomra a letűnt vadnyugatot jelképezik. – Ezt a könyvet aztán magával vitte, mikor a színészekkel, ügynökökkel, menedzserekkel találkozott, és előttük is rögtönzött prezentációba kezdett. – Szerettem volna megmutatni az embereknek, hogy hogyan képzelem el a filmemet, hogy mi van a fejemben.”
„Úgy festett, mint egy képregény – mondja. – Ötvözte a természetfeletti akció-thriller összetevőit a klasszikus westernek kék egével. Csak azt tettem, amit helyesnek gondoltam. Azért kampányoltam, hogy meggyőzem a világot: nagy tisztelettel fogok a műfajhoz nyúlni.”
A film látványtervezője, Jeff Higinbotham kapta a feladatot, hogy a fényképekből kialakítsa a Légió világát. „Megpróbáltuk ötvözni a század közepén élt festő, Edward Hopper stílusát Gregory Crewdson kortárs fényképeivel – mondja Higinbotham. – Scott tudta, mit akar, ennek örültem. Néha a rendező egészen addig nem tudja, mit akar, amíg meg nem mutatok neki dolgokat. Az volt a cél, hogy vizuális egységet teremtsünk. Elhagyott, kihalt vidéket kerestünk az étteremhez, egy rég feledésbe merült helyszínt. Ha a közönség megnézi a filmet, jó lenne, ha megkérdeznék: hol van ez az étterem?”
Stewart már a forgatókönyv írásakor eldöntötte, hogy olyan helyszínt választ a Légióhoz, amely csak ráerősít a történet klausztrofób hangulatára. „Egy isten háta mögötti helyszín logikusnak tűnt, hiszen érintetetlen marad az első mészárlásokban – magyarázza. – Ahogy a film halad előre, hőseinknek egyre kevesebb fogalma van róla, mi maradt meg a világból, ha egyáltalán maradt belőle valami.”
Az alkotók égen-földön keresték a helyszínt, amely úgy fest, mint a Mojave-sivatagban álló ikonikus kamionos pihenő. „Mindenki tudja, hogy néz ki, ugye?” – mondja Stewart. – Csak épp nem lehet megtalálni. Új-Mexikóban voltunk kénytelenek megépíteni. Úgy sikerült, mintha ötven éve ott állna már. Jöttek igazi vásárlók, tankolni akartak.” Higinbotham egy szélfútta kaszálón építette fel a díszletet, míg a belsőket egy kisebb stúdióban rögzítették, ahol a falakat szükség szerint rugalmasan átépíthették. Az építőmunkások alig egy hónap alatt végeztek a munkával – pedig havazott, esett, és erős szél fújt.
Stewart szerencséjére olyan operatőrrel találkozott John Lindley személyében, aki hozzá hasonlóan képzelte el a történet képi világát. „Hamar eldöntöttük, hogy az lesz a mottónk: »nem lehetnek unalmas képek.« Ez azt jelenti, hogy mindig a legkifejezőbb képet kerestük a történetünkhöz. Sok tekintetben olyan ez a film, mint egy megelevenedett képregény.” Abban is megegyeztek, hogy ahogy a sztori halad előre, a Légió képi világa is egyre fejlődik. „A Hopper-festmények világától eljutunk az apokaliptikus színekig” – mondja a rendező.
A feszültség növelése érdekében Stewart és Lindley sajátos kameratechnikákat dolgozott ki. „Szeretek a részletekre fókuszálni, és csak aztán tágítani a képet. Ez pont az ellenkezője a hollywoodi hagyománynak, ahol a totállal kezdesz, és csak aztán jöhetnek a közelik. – mondja a rendező. – A kameránk vagy nagyon lent vagy nagyon fent volt, szinte sosem volt szemvonalban. Ettől a perspektíva eltolódik, és a kép sokkal dinamikusabb. Aztán használtunk légifelvételeket is, hogy megalapozzunk valamit, amit »Isten szemszögének« neveztünk el.”
„Ez életem legjobban kinéző filmje – mondja Lancaster. – És ez nagyrészt John Lindley-nek köszönhető. Felismerte, hogy ezzel a filmmel most lehetősége nyílik valami újra, másra. Tárt karokkal fogadta a kihívásokat, és ragyogó munkát végzett.”
Még a kosztümöket is úgy tervezték meg, hogy ráerősítsenek a film képi világára. „Komolyan hiszek benne, hogy a színek segítenek a történetmesélésben – mondja Stewart. – Azt találtuk ki, hogy a »normális« emberek fakó ruhákat viselnek a filmben, míg a megszállottak élénk színekbe öltöznek, szinte leugranak a vászonról.” Wendy Partridge jelmeztervező számára az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy a karaktereknek az egész filmben ugyanazt a ruhát kell viselniük. „Egy esélyünk volt, hogy megalkossuk a figurák imázsát – mondja -, és amint ez megvolt, onnantól nem volt visszaút.”
A zene ugyancsak fontos volt a film hangulatának megteremtéséhez. „Nem rajongok az olyan filmekért, amelyek videóklipekre hasonlítanak – mondja Stewart . – Azt szeretem, ha a zene vagy ellenpontként szolgál a látványhoz, vagy segít felszínre hozni a történet érzelmi töltetét. Az étterem zenegépe szinte önálló karakter a filmben. Régebbi zenéket játszik, és ettől is úgy érezzük, ez a hely szinte elveszett az időben.”
A rendezőt Chris Douridas zenei rendező segítette a sajátos zenei világ megteremtésében, aki korábban az Amerikai szépség-en és az Austin Powers-mozikon is dolgozott. „Azt már az elején eldöntöttem, hogy csak valóságos forrásból fogunk zenét hallani, például a zenegépből és az autórádióból – mondja Stewart. – A zenegép olyan a filmben, mintha egy görög kórus lenne. A Chris által összegyűjtött dalok izgalmas ellenpontként szolgálnak a filmbéli történésekhez.”

VIZUÁLIS EFFEKTUSOK

A világvégi káosz ábrázolásához seregnyi szakemberre volt szükség. A költségvetés korlátozott volt, így Stewart a high-tech trükköket praktikus megoldásokkal ötvözte, és így hozta létre az angyalok seregét, az elátkozottak hordáját és a földet sújtó más csapásokat. „Nem volt nagy a büdzsénk, így nem bízhattunk mindent a komputerekre – mondja. – Van egy jelenet, amelyben egy törékeny öregasszony felbőszült vadként vágtat át az éttermen, fel a falon, egészen a plafonig. Itt kombináltuk a színésznő közelijeit a fejtetőre állított díszlettel, egy kengyeleken függő kaszkadőrnő totáljaival, majd az egészet felturbóztuk kicsit a komputerrel.”
A filmbéli angyalokat – rövid gondolkodás után – végül nem látták el valódi szárnyakkal, hanem inkább az egyszerűbb, kényelmesebb komputeres megoldás mellett döntöttek. „Ezek a szárnyak tollszerűek, de olyan erősek, hogy visszaverik a golyókat – mondja Stewart. – A hegyük olyan éles, hogy fegyverként is használható. Szóval egészen máshogy ábrázoltuk az angyalokat, mint az eddigi filmek.”
A Mihály és Gábriel közti végső leszámoláshoz John Medlen kaszkadőr-koordinátor bonyolult kötélrendszert és különleges fegyvereket dolgozott ki. A küzdelmeket gondosan megkoreografálták, a harc stílusát pedig elnevezték „angyal fu”-nak. „A gravitáció nem feltétlenül hat az angyalokra, így az angyal fu igen akrobatikus sport” – mondja Stewart.
„A színészeink annyira izgatottak voltak – mondja Medlen. – Jó formában vannak, és mindent beleadtak. Kevin és Paul nagyon kemények dolgoztak ezért a jelenetért. Tényleg ők lógnak ott, és ők küzdenek egymással.”
Bettany szerint a kaszkadőrmutatványok „szégyentelenül jó mókák” voltak. „Mintha megint tízéves lennék, és a barátaimmal kardoznék. Ha akciófilmet csinálsz, és nem te csinálod benne az akciót, akkor nem is akciófilmet csinálsz.” Hozzáállásával komoly tiszteletet vívott ki a kaszkadőrök között, mondja Medlen. „Bár Paul még sosem csinált ilyesmit, kiderült, hogy őstehetség.”
A film egyik legszokatlanabb ötlete, hogy Mihály testét bonyolult, rejtélyes tetoválások borítják. Mindennap órákba telt, mire az egyedileg tervezett mintákat felvitték Bettany testére. „Geometrikus piktogrammokat rajzoltunk, olyanokat, mint a gabonakörök – mondja Stewart. – Minden, amit Mihály testére írtak, annak értelme van. De használtuk fegyvereken és pajzson is, és ha jobban megnézzük, látni a rajzokat az angyalszárnyakon.”
Stewart és Lancaster máris a Légió következő fejezetén töri a fejét. „Remélem a nézők úgy ülnek be a Légióra, hogy valami szokatlant várnak – mondja Lancaster. – Egyedi történet ez remek színészekkel és látványos trükkökkel. Ha látják majd az összképet, remélem, azt mondják a nézők: »hűha, alig várom a folytatást!«”

A SZEREPLŐK

PAUL BETTANY (Mihály) elismert színpadi színész, a legpatinásabb londoni színházak állandó tagja. Több komoly tévés munka után 2001-ben a mozinézők is megismerhették: a Lovagregényben Chaucert játszotta Heath Ledger oldalán. A Gengszterek gengsztere (Gangster No.1) és az Ördög színjáték (The Reckoning) után az Oscar-díjas Egy csodálatos elmében (A Beautiful Mind) Russell Crowe képzeletbeli szobatárást alakította. A forgatáson ismerte meg későbbi feleségét, Jennifer Connellyt. További szerepei: Dogville, Wimbledon, Kapitány és katona (Master & Commander: The Far Side of the World), A Da Vinci-kód (The Da Vinci Code), Tintaszív (Inkheart).

LUCAS BLACK (Jeep Hansen) gyerekszínészként ismerhettük meg Billy Bob Thornton oldalán a Pengeélen (Sling Blade) című drámában, majd tíz évvel később a Péntek esti fényekben (Friday Night Lights) újra Thornton oldalán bizonyíthatta tehetségét. További filmjei: Halálos iramban: Tokiói hajsza (The Fast and the Furious: Tokyo Drift), Bőrfejek (Jarhead), Hideghegy (Cold Mountain), Tűzforró Alabama (Crazy in Alabama).

TYRESE GIBSON (Kyle) a film-, a zene– és a divatvilágban egyaránt otthonosan mozog, sőt forgatókönyveket és képregényeket is ír. 1998-ban jelent meg első, Grammy-díjra is jelölt albuma, majd Tommy Hilfiger modelljeként és az MTV vj-jeként dolgozott. Második albumával egy időben (2001-ben) megkapta élete első filmszerepét John Singleton Fekete átok (Baby Boy) című drámájában. További filmjei: Halálosabb iramban (2 Fast 2 Furious), A Főnix útja (Flight of the Phoenix), Négy tesó (Four Brothers), Annapolis, Transformers, Transformers: A bukottak bosszúja (Transformers: Revenge of the Fallen), Halálfutam (Death Race). Tyrese ma már saját HeadQuarter Entertainment nevű cégének igazgatója.

ADRIANNE PALICKI (Charlie) a magyar közönség a Friday Night Lights – Tiszta szívvel foci című tévésorozat Tyra-jaként ismerheti a fiatal színésznőt. Mozis karrierje most kezd beindulni, eddig főleg a tévében szerepelt: Smallville, Helyszínelők (CSI), South Beach. Szeret festeni, és képregényeket gyűjt.

CHARLES S. DUTTON (Percy Walker) veterán színházi, televíziós és moziszínész, Tony-, Emmy– és Golden Globe-jelöléssel is büszkélkedhet. Ismertebb filmjei: Aliens 3., Veszély s elemek (Menace II Society), Szimatnak szemét, szemétnek szimat (A Low Down Dirty Shame), Holtidő (Nick of Time), Ha ölni kell (A Time to Kill), Cuki hagyatéka (Cookie’s Fortune), Gothika, Titkos ablak (Secret Window). 1997 óta rendez is, elsősorban a tévében, de a moziban is: Sarokba szorítva (Against the Ropes).

JON TENNEY (Jay) A főnök (The Closer) című tévésorozatból ismerhetjük, ahol Fritz Howard karakterét kelti életre. Sokat tapasztalt színházi és televíziós színész. Mozifilmjei: Amin a muszlimok röhögnek (Looking for Comedy in the Muslim World), Tombstone, Bolond szél fúj (Fools Rush In), A fantom (The Phantom), Lassie, Nixon, A Beverly Hills-i zsaru 3. (Beverly Hills Cop III).

KEVIN DURAND (Gábriel) kanadai színész, énekes, táncos. Filmjei: X-Men Kezdetek: Farkas (X-Men Origins: Wolverine), Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma), Faterok motoron (Wild Hogs), Gagyi mami 2. (Big Momma’s House 2), Emelt fővel (Walking Tall), A pillangó-hatás (The Butterfly Effect). Első filmje az Austin Powers második része volt. A tévében is feltűnik: Sötét angyal (Dark Angel), Ördögi nyomozó (Touching Evil), Csillagkapu (Stargate SG-1).

WILLA HOLLAND (Audrey Anderson) mindössze tizennyolc éves. Hétéves kora óta modellkedik, 2005-től a Narancsvidék című sorozatban játszik (Kaitlin Cooper szerepét), innen ismeri a nemzetközi közönség. Legközelebb a Szalmakutyák remake-jében láthatjuk.

KATE WALSH (Sandra Anderson) két szezont töltött a Grace klinikában (Grey’s Anatomy), ahol karaktere olyan sikeres lett, hogy saját sorozatot kapott, a hasonlóan népszerű Doktor Addisont (Private Practice). Walsh a színpadon kezdte karrierjét, majd New Yorkból Los Angelesbe költözött, hogy a filmezésre koncentráljon. Filmjei: Papák a partvonalon (Kicking and Screaming), Napsütötte Toszkána (Under the Tuscan Sun), Az utolsó gyémántrablás (After the Sunset), Segítség, apa lettem! (The Family Man).

DENNIS QUAID (Bob Hansen) korunk egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze, 2005-ben csillagot kapott Hollywoodban, 2009-ben az amerikai mozisok az év sztárjává választották. Legutóbb a G.I. Joe: A kobra árnyéka (G.I. Joe: Rise of Cobra), a Pandorum és a 8 tanú (Vantage Point) című filmekben láthattuk. További szerepei: American Dreamz, Jó társaság (In Good Company), Holnapután (The Day After Tomorrow), Frequency, Traffic, Sárkányszív (Dragonheart). A kritikosok méltatták a Távol a mennyországtól (Far From Heaven), a Wyatt Earp és Az igazak (The Right Stuff) című filmekben nyújtott alakításait.

AZ ALKOTÓK

SCOTT STEWART (rendező, író, executive producer) George Lucas cégében, az Industrial Light and Magicben tanulta a trükkmesterséget, majd két társával megalapította saját cégét, az Orphanage-t, mely mára Hollywood egyik legmenőbb speciális effektusokra szakosodott vállalkozása lett. A cég munkái: Vasember (Iron Man), A Karib-tenger kalózai-sorozat, Sin City, Holnapután (The Day After Tomorrow), Hellboy. A Légió Stewart első rendezői munkája. Stewart egy négyrészes képregényt is megjelentet a filmhez.

PETER SCHINK (forgatókönyvíró) a Légió az első forgatókönyve. Korábban vágóként dolgozott Adam Rifkin rendező oldalán – A hajsza (The Chase), Detroit Rock City –, de a second unit rendezésbe és a producerkedésbe is belekóstolt. Novellája, a Gotham, mely Stephen King történetén alapul, több díjat is elnyert.

DAVID LANCASTER (producer) a Bold Films társelnöke. Hosszú pályafutása alatt több tucat film és színdarab megvalósításában vett részt. A Broadwayn indult pályafutása, első nagyjátékfilmje a Jóccakát anya! Golden Globe-díjat nyert. 1990-ben megalapította a David Lancaster Productionst, amely az évek során olyan filmeket gyártott, mint A falka (The Breed), az Árnyék nélkül 2. (Hollow Man 2), a Bobby Long (Love Song for Bobby Long) és A golyó (Riding the Bullet).

GARY MICHAEL WALTERS (executive producer) a Bold Films társelnöke. Ügyvédként kezdte pályafutását, majd a Wall Streetről Hollywoodba költözött. 2003-tól független filmek producere: Mini beindul (Mini’s First Time), Come Early Morning, Bobby.

JONATHAN ROTHBART (executive producer) az Orphanage cég egyik alapítója, a speciális effektus-csapat vezetője, számtalan díj nyertese. George Lucas ILM-jében kezdte karrierjét, ahol a legnagyobb kasszasikereken dolgozott, amióta pedig saját főnöke lett, olyan filmek trükkjeiért volt felelős, mint: Hellboy, Holnapután (The Day After Tomorrow), Harry Potter és a tűz serlege (Harry Potter and the Goblet of Fire), Superman visszatér (Superman Returns), Die Hard 4. (Live Free or Die Hard) vagy legutóbb a Vasember (Iron Man).

JOHN LINDLEY, ASC (operatőr) az elmúlt 20 évben több mint 30 játékfilmen dolgozott. A BBC-nél dokumentumfilmesként kezdte karrierjét, tévésorozatokon, videóklipeken edződött, mielőtt megvetette volna lábát Hollywoodban. Legemlékezetesebb munkája a Pleasantville, amelynek fekete-fehér, illetve színes fényképezéséért számos díjat begyűjtött. Állandó rendezőtársai: Nora Ephron (Michael, A szerelem hálójában – You’ve Got Mail, Telitalálat – Lucky Numbers, Földre szállt boszorkány – Bewitched), Phil Alden Robinson (Baseball-álmok – Field of Dreams, Komputerkémek -Sneakers, A rettegés arénája – The Sum of All Fears), Joseph Ruben (A mostohaapa – The Stepfather, Egy ágyban az ellenséggel – Sleeping with the Enemy, A jófiú – The Good Son) és Charles Shyer (Az örömapa – Father of the Bride, A zűr bajjal jár – I Love Trouble).

JEFF HIGINBOTHAM (látványtervező) a reklám- és videóklip-iparban kezdte karrierjét, így találkozott Scott Stewart rendezővel. Festményeit, fényképeit, installációit rendszeresen kiállítják.

STEVEN KEMPER, ACE (vágó) apja operatőr, gyerekkora óta a filmszakmában mozog. Spielberg vágója, Michael Kahn asszisztenseként kezdte karrierjét, első saját munkája a New Jack City volt. További filmjei: Időzsaru (Time Cop), Hirtelen halál (Sudden Death), Ítéletnap (End of Days), A bestia (The Relic), Ál/arc (Face/Off), Mission Impossible 2.

WENDY PARTRIDGE (jelmeztervező) moziban, tévében egyaránt elismert jelmeztervezőnek számít. Fontosabb munkái: Hellboy, amelyért Saturn-díjra is jelölték, Silent Hill, Underworld 1-3., Penge 2. (Blade II), Texas Rangers.

STEVE BESWICK (koproducer) a Media Group, Ltd-nél kezdte pályafutását, aztán Pacific Videó tévés és a Fusion Films videóklipes részlegén dolgozott. A kilencvenes éveket a Promark Entertainment Group producereként töltötte, 2006-tól a Bold Films munkatársa.

MARC SADEGHI (koproducer) hat éve csatlakozott az Orphanage csapatához, azóta az összes nagy stúdióval gyümölcsöző együttműködést alakított ki. Korábban az American Zoetrope és az ILM csapatát erősítette. Az egyetemen filozófia–pszichológia szakon végzett. Olyan filmek trükkjein dolgozott, mint a Viharzóna (The Perfect Storm), a Pearl Harbor, a Star Wars – Baljós árnyak (Star Wars: Episode One), a Superman visszatér (Superman Returns) vagy a Sin City.

CHRIS DOURIDAS (zenei rendező) a kilencvenes években rádiós DJ-ként szerzett nevet magának, majd a DreamWorks zenei részlegén dolgozott ifjú tehetségek felkarolásán, hogy végül az AOL és iTunes zenei igazgatójaként is maradandót alkosson. A következő filmek zenei anyagának összeállításában vett részt: Austin Powers-sorozat, Lesz ez még így se! (As Good as It Gets), Szemtől szemben (Heat), Otthon, véres otthon (Grosse Point Blank), Amerikai szépség (American Beauty), Shrek 2.

JOHN FRIZZELL (zeneszerző) az évek során olyan változatos filmzenéket szerzett, mint az Alien 4. (Alien: Resurrection), a Hivatali patkányok (Office Space), az Istenek és hadvezérek (Gods and Generals) vagy legutóbb a Vakító fehérség (Whiteout). Frizzell gyerekként a párizsi operában és a Metropolitan Opera Company kórusában énekelt. Az egyetemen találkozott mentorával, Joe Pass dzsessz-gitárossal, később Ryuichi Sakamotóval, illetve James Newton Howarddal dolgozott, mielőtt Hollywoodba költözött, és főállású filmzeneszerző lett.

RICK MONTGOMERY (szereposztás) többszörös díjnyertes casting director, aki olyan filmek szereposztásáért felelt, mint: Keresd a nőt! (There’s Something About Mary), Én és én meg az Irén (Me Myself & Irene), A nagyon nagy Ő (Shallow Hal), A vonzás szabályai (The Rules of Attraction), Csak barátok (Just Friends), Agyő, nagy Ő (The Heartbreak Kid).

A Screen Gems bemutatja a Bold Films produkcióját
“Legion”
Szereplők: Paul Bettany, Lucas Black, Tyrese Gibson, Adrianne Palicki, Charles S. Dutton
Jon Tenney, Kevin Durand, Willa Holland, Kate Walsh, Dennis Quaid
Forgatókönyv: Scott Stewart, Peter Schink. Producer: David Lancaster
Executive producer: Scott Stewart, Gary Michael Walters, Jonathan Rothbart
Kép: John Lindley, ASC. Látvány: Jeff Higinbotham. Vágó: Steven Kemper, ACE
Jelmez: Wendy Partridge. Koproducer: Steve Beswick, Marc Sadeghi
Zene: John Frizzell. Rendezte: Scott Stewart

Színes amerikai film, 2010, 100 perc