KÉNYSZERLESZÁLLÁS

Színes, feliratos amerikai thriller 

 forgatókönyv: John Gatins

Fényképezte: Don Burgess

Zene: Alan Silvestri

Executive producer: Cherylanne Martin

Producerek: Laurie McDonald, Walter F. Parkes, Jack Rapke, Steve Starkey, Robert Zemeckis

Rendezte: Robert Zemeckis

Magyar szöveg: Speier Dávid

 Szereplők:

Whip........................................ Denzel Washington

Harling Mays................................... John Goodman

Hugh Lang....................................... Don Cheadle

Ellen Block.................................... Melissa Leo

 Ebben az akciódús thrillerben az Oscar-díjas Denzel Washington alakítja Whip Whitakert, a tapasztalt pilótát, ki a csodával határos módon kényszerleszállást hajt végre gépével egy légikatasztrófát követően, és így megmenti csaknem az összes utasa életét. A baleset után Whipet hősként ünneplik, de ahogy egyre több részletre derül fény, egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy igazából kinek vagy minek a hibája volt az, ami a repülőn történt...

A filmet az Oscar-díjas Robert Zemeckis (Forrest Gump, Számkivetett) rendezte, a további szerepekben John Goodman, Don Cheadle és Melissa Leo.

Eredeti cím: Flight

Gyártó: Paramount, 2012

Internet cím: www.uipduna.hu

Korhatár: (12)

Bemutatja a UIP-Duna Film

A Paramount Pictures drámai thrillerében, a Kényszerleszállásban Denzel Washinton alakítja a veterán pilóta Whitaker kapitányt, aki gépével csodával határos módon kényszerleszállást hajt végre, csaknem mindenkit megmentve a fedélzeten tartózkodók közül. Whipet hősként ünneplik, de ahogy folyik a vizsgálat, egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, valójában ki vagy mi volt felelős a balesetért, és mi is történt igazából azon a gépen.

A Kényszerleszállásban először dolgozik együtt az OscarŽ-díjas Washington és Robert Zemeckis rendező-producer, aki ezzel a filmjével visszatér az élőszínészes produkciókhoz, miután évekig digitális mozgásrögzítéssel készült munkáknak szentelte figyelmét.

A történet

Egy őszi reggelen a SouthJet 227-es felszáll a floridai Orlando repülőteréről. Az út rutinrepülésnek ígérkezik. Whip Whitaker kapitány a Jackson-Ridgefield 88 típusú utasszállító gép parancsoka, a másodpilóta az újonc Ken Evans, aki mindenben Whip ellentéte. A járat szokatlanul erős turbulenciába kerül, miután belerepültek egy viharfelhőbe. Ez nem jelent gondot Whip számára, aki a viharzónán kívülre kormányozza a gépet, habár hajmeresztő és kifogásolható módon. A 96 utas és a hatfős személyzet mindenesetre boldog, hogy túl vannak a nehezén.

A gondok azonban csak most kezdődnek. Hirtelen egy sor megmagyarázhatatlan műszaki hiba jelentkezik, amitől a gép elkezd föl-le bukdácsolni. A magasságingadozások sokasodnak, és már-már úgy tűnik, hogy a gép irányíthatatlanná válik, ezért Whip úgy dönt, hogy a magasság megtartása érdekében vízszintes dugóhúzóba manőverezi az ötventonnás repülőt, majd fejjel lefelé halad vele. Motorok nélkül végez így siklórepülést, amíg leszállásra alkalmas terepet nem talál. Mivel a repülőteret már nem érhetik el, az alig százméteres magasságban szálló gépet egy templom melletti mezőhöz kormányozza, visszafordítja és több mint 200 kilométeres sebességgel leszáll vele. A becsapódás pusztító erejű, de Whip zseniális ösztönnel képes úgy letenni a gépet, hogy százkettőből csak hatan vesztik életüket.

A csodával határos landolás miatt a média hősnek kiáltja ki Whipet. Ám azért maradtak nyitott kérdések. A kapitány főnökei, de különösen a közlekedésbiztonsági hatóság nem egészen értik a katasztrófa okait, miközben Whip szilárdan meg van győződve arról, hogy ha nem ő ül a kormánynál, a gép egyesen a földbe fúródik, és mindenki meghal. Mindenesetre vizsgálat kezdődik.

Amint a kutakodás előrehalad, Whipet megrohanják gyötrő démonai. Nemcsak arról van meggyőződve, hogy a fedélzeten tartózkodók neki köszönhetik az életüket, hanem arról is, hogy személyes problémáinak nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani, és nyilvánvalóan semmi közük a balesethez. Régi és új szövetségesek szállnak érte szorítóba. Barátja, Charlie Anderson szakszervezeti vezető ugyanúgy mellé áll, mint Hugh Lang, a tiszta kártyákkal játszó rátermett ügyvéd. Vicces haverja, Harling Mays is kész segítséget nyújtani, ha erkölcsileg nem is mindig kifogástalan módon. Ahogy az ügy előrehalad, Whip találkozik a megértő Nicole-lal, aki hozzá hasonlóan elveszett lélek. Az egykori drogos fotóssal kialakuló kapcsolata talán éppen az, amire Whipnek szüksége van – de sajnos maga sem tudja, pontosan mit is szeretne.

A Kényszerleszállás egy férfi megdöbbentő hőstettéről mesél, és arról, hogy védekezés közben lassan megtalálja önmagában azt az embert, akit már örökre elveszetnek hitt. 

Repülési útvonal

John Gatins forgatókönyvíró, egykori színész 1999-ben szakértő volt egy katonai témájú filmben, és összebarátkozott a többi tanácsadóval, főleg haditengerészeti pilótákkal. "Eszelős történeteket” meséltek arról, hogyan voltak kénytelenek lerakni a gépeiket a háborgó tengeren hánykolódó hordozókra. Az író egyszerre rajong a repülésért és irtózik tőle, ezért fantáziája beindult az első kézből származó sztorik hallatán. Élénken foglalkoztatni kezdte, mit élhet át egy pilóta ekkora nyomás alatt, hogyan kapcsolnak érzékei turbófokozatra a légiakrobatika közben, és a repülőgép parancsnoka miként próbál lelassulni, amikor visszatér a közönséges halandók közé.

Így kezdődött a tizenkét éves odüsszeia, amelynek végén a Kényszerleszállás vászonra kerülhetett. A történet fő konfliktusa az, hogy a hős, Whip Whitaker képtelen szembenézni önmagával. Következetesen hazugságban él, pedig ennek eredményeként egyre gyorsuló örvény szippantja magába.

Gatins alaposan tanulmányozta a légi katasztrófákat. Amikor munkához látott, a legendás "hudsoni csoda” még tíz év távolságra volt.

/2009. januárjában hatalmas vadlúd-falka ütközött a US Airwais 1549-es járatának, amely éppen emelkedőben volt a New York-i LaGuardia repülőtérről. Mind a két motor üzemképtelen lett. A kapitány, az egykori vadászpilóta Sully Sullenberger megbeszélte az irányítótoronnyal, hogy már túl kockázatos visszatérni a LaGuardiára, és a következő repteret sem érhetik el, ezért a gépet a Hudson-folyóra teszi le. A bravúros akció sikerrel járt, a gépen tartózkodó mind a 155 személy megmenekült. Sullenbergerből nemzeti hős lett, a republikánusok országgyűlési képviselőnek is felkérték, amit ő elhárított. – a ford./ A forgatókönyvíró konzultációt folytatott a közlekedésbiztonsági hatóság szakértőivel, és számos interjút készített pilótákkal, így hamarosan összeállt egy 35 oldalas vázlat, ami több lett egyszerű katasztrófatörténetnél – Gatins ugyanis személyes szálakat is beleszőtt.

"Az életem egy része is valahogy belekeveredett a forgatókönyvbe – meséli a szerző. – Érdekes kísérlet volt a saját tapasztalataimban és problémáimban vájkálni, és hozzáadni őket a karakter sztorijához, akinek valami nagy dolog történik az életében.”

Whip kétféle hazugságban él: az egyik fajtával ő kábítja saját magát, a másikat a környezete várja el tőle. "A hazugságok egy ponton elérik a kritikus mennyiséget, és döntést kell hoznia, különben elveszett” – mondja Gatins.

Gatins 2006-ban készítette Az álmodó (Deamer) című filmjét a DreamWorksnél, amelynek Walter Parkes és Laurie MacDonald voltak a producerei. Odaadta nekik a Kényszerleszállás forgatókönyvének 40 oldalas korai változatát. "Befejezetlen és nyers volt, de ennél izgalmasabb negyven oldalt még nem olvastunk – mondja Parkes. – A főhős, akit végül Denzel Washington olyan briliánsan játszik, lenyűgözően heroikus karakter, legbelül azonban szánnivalóan esendő.”

MacDonald szerint a forgatókönyv annak ellenére lenyűgözte őket, hogy befejezetlen volt. "Nyüzsögtek benne az összetett, erkölcsileg korántsem feddhetetlen karakterek. Elsőre úgy fest, mintha tárgyalótermi thriller lenne, de ahogy a cselekmény kibontakozik, kiderül, hogy ha Whip diadalmaskodik az ügyében, sokkal nagyobb vereséget szenved egy másik szinten. Az lesz számára az igazi bukás, ha nem néz szembe a hazugságaival. Ez a történet mindenkihez szól, mert valamennyiünk életében vannak dolgok, amelyekkel nem akarunk leszámolni vagy tisztába jönni, inkább hazudunk magunknak és másoknak is.”

"Imádtam az ötletet, hogy azért drukkolunk, történjen valami rossz a főhőssel, mert ezzel megkezdődhet a megtisztulási folyamat – teszi hozzá Parkes. – Ezt a történetet még soha nem mesélték el.”

A következő másfél évben intenzíven fejlesztették a forgatókönyvet, és 2007-re készen volt az a változat, amely végül a produkció alapja lett. "Az ilyen különleges filmek gyakran hosszú utat tesznek meg a mozivászonig – magyarázza Parkes. – A legodaillőbb elemeket kellett összeszedni, ezért kellett újra nekifutnunk, amikor 2009-ben Denzel elolvasta, és aláírta a szerződést.”

Most már a rendezőt kellett megtalálni. 2010 nyarán javában készült Gatins forgatókönyvéből a Vasököl (Reel Steal) című film, és az egyik producer, Jack Rapke elolvasta a Kényszerleszállás vázlatát. Úgy gondolta, producer kollégája, Robert Zemeckis szívesen megrendezné. A sztori mindenkinek tetszett, így Gatins tizenkét éves projektje a megvalósulás küszöbére ért.          

Zemeckis a Kényszerleszállással visszatért az élőszínészes filmekhez. A mindig új módszerekkel kísérletező rendező az utóbbi évtizedben számítógép-animációs filmeket készített, de ezeket a produkciókat is erős karakterek és komoly jellemfejlődés fémjelezte, akárcsak a Kényszerleszállást.

"A legizgalmasabb az volt számomra, hogy ebben a történetben nincsenek jófiúk meg rosszfiúk, hanem mindenki a szürke valamilyen árnyalatát képviseli – magyarázza Zemeckis. – Az összes karakter sérült meg romlott valamilyen mértékben, és ez a történet hajtóereje. Az is érdekes, hogy a film feszültsége abból ered, hogy sosem tudjuk, mit fognak mondani a szereplők, miként reagálnak az adott helyzetre. Tehát nem olyan kiszámítható mederben csordogál a történet, mint amikor ketyegő pokolgéppel van dolgunk, vagy közeledik egy meteor, hogy elpusztítsa a Földet. Ritkán fordul elő olyan forgatókönyv, amely ennyire mély és összetett.”

Más produkciókkal ellentétben Zemeckis a jelenetek időrendi sorrendjében forgatta a filmet, hogy az alakítások organikusan fejlődhessenek, aminek köszönhetően a színészek és az alkotók a cselekmény kibontakozásával párhuzamosan építhetik a karaktereket. Hogy ez minél jobban működjön, Zemeckis meghívta a forgatásra Gatinst is – ami szintén nem szokás, mert az írók okvetetlenkedése zavarja a rendezőt  –, aki konzultánsként azon melegében részt vett a forgatókönyv fejlesztésében, ha változtatásokra volt szükség, vagy valakinek a stábból éppen megvilágosodása támadt.

Ami nem változott, az Whip karaktere volt. Ő a tökéletes antihős, amit Zemeckis már a film elején világossá tesz.

"Egészen biztos vagyok abban, hogy a nézőt sokkolják az első jeleneteket, amelyekben Whip minden létező kihágást elkövet, aztán rögvest derék pilótává változik, miután kilépett az ajtón – mondja Starkey producer. – Ez teljesen váratlan fordulat, és attól még hatásosabb, hogy Bob gyilkos humorral tálalja.”

A katasztrofális, de jól végződő repülőút, mint kiderül, csak a történet nyitánya. A Kényszerleszállás nagyszabású erkölcsi dilemmákat boncolgat Whip Whitaker küzdelmén keresztül. "Whip saját hibái miatt kerül szorult helyzetbe – magyarázza Gatins. – De csodálatra méltó tettet hajt végre, ezért lehetőséget kap arra, hogy saját szerencséjének kovácsa legyen.”

Felszállás

A kétszeres Oscar-díjas Denzel Washington játssza Whip Whitakert, a hőstettet végrehajtó pilótát, akit a média és egész Amerika imád. Hősnek tartják, pedig Whip élete tele van ellenmondással, bűnnel és hazugsággal. A nemzedéke egyik legnagyobb színészének számító Washington sikerrel alakított már rendőröket, nyomozókat, ügyvédeket, atomtengeralattjáró első tisztjét, metródiszpécsert és mozdonyvezetőt, s a foglalkoztatási listára most felkerült az utasszállító gép pilótája is.

Washington már a forgatókönyv első elolvasásakor tudta, hogy Whip Whitaker pont olyan érzelmileg összetett figura, amilyet szeret eljátszani. "Még mielőtt a stáb teljesen összeállt volna – emlékszik vissza John Gatins –, két órán át beszélgettem Denzellel. Azt mondta, ez pokolian veszélyes anyag, és közben az a jellegzetes denzeli vigyor ült az arcán. Örömmel nyugtáztam, hogy tetszik neki, amit írtam.”

Washington arra is roppant kíváncsi volt, hogy Gatinsnek milyen a személyes kötődése a történethez. "Amint leültünk, Denzel rögtön ezt a kérdést kezdte firtatni, mert színészként minden körülményről tudnia kellett – mondja a forgatókönyvíró. – Azonnal megérezte, hogy itt személyes dolgokról is szó van, ezért azt kérte, meséljem el az én történetemet. Azt mondta: látom, hogy az összes légibalesetet feldolgoztad, és utánamentél, hogyan nézhetne ki a katasztrófa a mi filmünkben, de engem most a személyes sztorid érdekel – hogyan jutottál el idáig, és hol tartasz a saját függőséged dolgában. Denzelnek elképesztő tehetsége van ahhoz, hogy rátapintson a lényegre, és mindent kihúzzon az emberből.”

A közös munka kezdetén Starkey megkérdezte Washingtont, hogy producerként miként tudná segíteni a felkészülésben. "Azt mondta, az a legfontosabb, hogy hiteles legyen pilótaként” – emlékszik vissza Starkey. Washingtont oktatót kért, hogy töviről-hegyire elsajátíthassa a pilóta feladatait, mert nagy szüksége volt erre azokban a fontos jelenetekben, amikor a kormány mögött ül. "Szereztünk neki egy atlantai pilótát, és órákat gyakorolt szimulátorban is – folytatja Starkey. – A végére annyira belejött, hogy a repülési jelenetekben teljesen hitelesen kommunikált az irányítótoronnyal meg a másodpilótával, és általában is rutinosan ügyködött a gépet vezetve.”

Washington annak érdekében is nagy erőfeszítéseket tett, hogy a pilóták ne gondolják, a film őket akarja pellengérre állítani. "Azt akartam, hogy mindenki megértse: nem a légitársaságok vagy a pilóták elleni vádiratról van szó – magyarázza Washington. - Nem a repülésről mesélünk, hanem a függőségről, amennyire ez a karakteremmel összefügg. Whip lehetne mondjuk postai alkalmazott is, de az a tény, hogy pont pilóta, sokkal drámaibb helyzetet teremt. Olyan emberről van szó, akinek sok baja van, de ettől még ugyanúgy lehetne filmes vagy vízvezeték szerelő is. A függőség és annak tagadása mindenkinél egyforma, és remélhetőleg a felépülés folyamata is. A hősünk azért pilóta, mert ez nagyon kemény, embert próbáló munka. Elrepülsz Los Angelesből New Yorkba, onnan meg Hongkongba, pihensz 24 órát, aztán ugyanezt megcsinálod visszafelé, majd kezded az egészet elölről. Ez igénybe veszi a szervezetet, és lelkileg is roppant megterhelő: a pilóta egyedül van a szállodában, és a légi kísérők lesznek a családtagjai. De bárki más is szenvedhetne magányosan a hotelszobában, a démonjaival viaskodva.”

Kelly Reilly brit színésznő játssza Nicole Maggent, a csinos, fiatal atlantai nőt, aki szintén kábítószer-függőséggel küzd, és összebarátkozik Whippel.

"Neki is megvolt a saját légi katasztrófája, és sorsa összefonódik Whipével – jegyzi meg Gatins. – Izgalmas, ahogy a kórházban megismerkednek, ahol Whip a baleset után fekszik. Ez mindkettejük számára életük egyik mélypontja, ami összehozza őket, és végigkövetjük kapcsolatukat a történet során.”

"Kelly megtalálása erre a szerepre igazi hollywoodi sztori – árulja el Zemeckis. – Tudta, hogy színésznőt keresek, ő pedig éppen Texasban nyaralt. Csinált magáról egy demót, és elküldte a castingosok főnökének. Megnéztem, és azt mondtam: hűha, hívjátok be! Ismertem már a Sherlock Holmes-filmekből, de mivel angol színésznő, nem ugrott be elsőre. Amint próbálni kezdett Denzellel, mindenki látta, milyen jól működik közöttük a kémia. Hagyományos próbafelvételt nem is kellett csinálnunk, mert Kelly azonnal magára öltötte Nicole alakját.”

A Kényszerleszállás Reilly első amerikai filmje, amelyben először játszik amerikait, ezért aztán sokat gyakorolt a kiejtéstanárral, hogy tökéletes déli akcentusa legyen. A filmben az fogta meg igazán, hogy univerzális témát boncolgat: hogyan szedheti össze magát valaki egy nagy katasztrófa után. Nicole súlyos kábítószerfüggő, éppen egy túladagolás után lábadozik a kórházban, ahol Whipet is ápolják. Találkozásuk mindkettejük számára esély arra, hogy a felépülés útjára lépjenek.

"A történet arról is szól, hogy néha szükségünk van olyan emberekre, akik változást hoznak az életünkben – fejtegeti a színésznő. – Nicole próbál megváltozni, de rabságban tartja a függősége. Whip jelenti számára a menekülést. Kiszakítja addigi világából, és segít neki abban, hogy gyógyítani kezdje magát. Elkezd csoportterápiára járni, ami támasz azoknak, akik a változás mellett döntöttek. De magától nem tett volna ilyet. Bob ezt úgy képzelte, hogy miután Nicole túléli a túladagolást, rádöbben, milyen szép az élet, és nem akar többé a drog rabja lenni. Ahogy megpróbálja visszaszerezni a régi életét, igyekszik segíteni Whipnek is abban, hogy rendbe jöjjön, de a férfi túlságosan ragaszkodik a hazugságaihoz. Amikor Nicole állapota tovább javul, elkezd tükröt tartani a férfi elé.”

Reilly szerint Nicole magányos és kétségbeesett, amikor belebotlik Whipbe. "Amikor találkozunk vele, már kábítószeres, heroint tol. Később kiderül, miért. Az anyja meghalt, az apja alkoholista, ő pedig egyik rossz döntést hozta a másik után, amibe a végén majdnem bele is halt.”

A színésznő felkészülését a szerepre Mitchell Riley graffitiművész segítette, aki korábban drogos volt. Megtanította neki, mit érez egy heroinfüggő, és megismertette az eszközök, a tű és a kanál szakszerű használatával. Riley a forgatáson is jelen volt, hogy ellenőrizze, a színésznő hitelesen alakítja-e a drogost. "Elmesélte, milyen állapot függőnek lenni, és hogyan halad a gyógyulási folyamat – mondja a színésznő. – A dolog pszichológiája érdekelt, hogy megérthessem, hogyan tud valaki kiszabadulni a saját érzelmi börtönéből.”   

Don Cheadle játssza Hugh Lang chicagói védőügyvédet, aki akkor kerül a képbe, amikor Whipnek jogi segítségre van szüksége, mert felmerül, hogy a baleset kapcsán vádat emelnek ellene vétkes gondatlanság miatt. Cheadle legutóbb 1995-ben játszott együtt Washingtonnal a Kék ördög (Devil in a Blue Dress) című thrillerben.

"A vizsgálat kideríti, hogy Whitaker kapitány drogozott és ivott felszállás előtt – mondja Cheadle. – A toxikológiai jelentés bizonyítja ezt. A karakterem számára ez komoly problémát jelent, mert arra kell törekednie, hogy lehetőleg mindenki jól jöjjön ki a dologból: az ügyfelét ne rúgják ki, és a légitársaság reputációja se sérüljön."

A két férfi nem rajong egymásért, és a szükséges bizalom is hiányzik kapcsolatukból.

"Whip nem szereti Hugh-t, akinek mégis az a dolga, hogy megmentse őt – magyarázza Zemeckis. – Érthető okokból Hugh sem rajong Whipért. Hősünk nem hajlandó felfogni, miért került ebbe a helyzetbe, és folyton balhézik az ügyvéddel, akire mégis nagy szüksége van, mert ha nem segít, mehet a börtönbe. Bonyolult és gyönyörű kapcsolat ez.”

A számos díjjal kitüntetett John Goodman legutóbb 1998-ban játszott együtt Denzel Washingtonnal a Letaszítva (Fallen) című thrillerben. Most Whip legjobb barátját, Harling Mayst alakítja, akire a legnagyobb bajban is számíthat. "Harling Whip bizalmasa, barátja, bulihaverja, és minden ellenkező látszat dacára legfőbb támasza is – mutatja be a karaktert Gatins. – Annak ellenére, hogy ez az ürge minden bizonnyal drogdíler, és az úgynevezett konszolidált társadalom peremén él, hihetetlenül őszinte a barátjával, és szereti őt. Egyben ez a harsány karakter azt a szerepet is betölti a filmben, hogy a néző arcára mosolyt csaljon, akármilyen gyorsan hervad is le aztán.”

"Alighanem ő a legveszélyesebb karakter a filmben, de a legőszintébb is – vélekedik Zemeckis. – Iszonyúan viccesnek találom, hogy Harling rendkívül vonzó karakter, legszívesebben egész nap őt néznénk, ugyanakkor Whip dílere, aki segít neki abban, hogy egyre mélyebbre süllyedjen. Ő a gonosz, mégis imádjuk.”

A film szereplői

DENZEL WASHINGTON (Whip Whitaker) eddig kétszer kapott OscarŽ-díjat: a Kiképzés (Training Day) főszerepéért és Az 54-ik hadtest (Glory) egyik mellékszerepéért. Oscarra jelölték a Kiálts szabadságért! (Cry Freedom) és a Malcolm X című filmekért, utóbbiért Arany Glóbusz-jelölést, a Berlini Filmfesztivál Ezüst Medve-díját és NAACP-díjat is kapott.

Tanulmányait a Fordham Egyetemen, majd a San Franciscó-i American Conservatory Theatre-ben végezte. Obie-díjat kapott a Negro Ensemble Company A Soldier's Play című előadásában nyújtott alakításáért, s a darab alapján készült Katonatörténet (A Soldier's Story) című filmben ugyanezt a szerepet játszotta.

További filmjei: Az én fekete fiam (Carbon Copy), (Power; r.: Sidney Lumet), A királynőért és a hazáért (For Queen and Country), Rátarti Quinn, a karibi rendőrfőnök (The Mighty Quinn), Zűrzavaros hekus (Heart Condition), Mo' Better Blues, Visszakézből (Ricochet), Mississippi Masala, Sok hűhó semmiért (Much Ado About Nothing), A Pelikán-ügyirat (The Pelican Brief), Philadelphia, Az utolsó esély (Crimson Tide), Kék ördög (Devil in a Blue Dress), Sid 6.7 – A tökéletes gyilkos (Virtuosity), A bátrak igazsága (Courage Under Fire), Kinek a papné (The Preacher's Wife), Letaszítva (Fallen), Szükségállapot (The Siege), A játék ördöge (He Got Game), A csontember (The Bone Collector), A hurrikán (The Hurricane), Emlékezz a titánokra (Remember the Titans), Végszükség (John Q), Időzavarban (Out of Time), A tűzben edzett férfi (Man on Fire), A belső ember (Inside Man), Déja Vu, Amerikai gengszter (American Gangster), Hajsza a föld alatt (The Taking of Pelham 1 2 3), Éli könyve (The Book of Eli), Száguldó bomba (Unstoppable), Védhetetlen (Safe House).

DON CHEADLE (Hugh Lang) éppen Denzel Washington oldalán keltett először feltűnést a Kék ördög (Devil in a Blue Dress) című filmben, alakításáért elnyerte a Los Angeles-i filmkritikusok díját.

Rhodes szerepében volt látható a Vasember 2-ben (Iron Man 2.), és hamarosan viszontláthatjuk a Vasember 3-ban is. Producerként is jegyzi A guardista (The Guard) című vígjátékot.
A Hotel Ruanda (Hotel Rwanda) főszerepéért többek között OscarŽ-ra és Arany Glóbuszra jelölték.
Televíziós munkái közül kiemelkedik a Vészhelyzet (E. R. – Emmy-jelölés) és a Kisvárosi rejtélyek (Picket Fences) című sorozat.
Fontosabb filmjei: Brooklyn mélyén (Brooklyn's Finest), Az áruló (Traitor), Mondd, testvér (Talk to Me), Ocean's Eleven-trilógia, Ütközések (Crash), Kardhal (Swordfish), Traffic, A Mars-mentőakció (Mission to Mars), Mint a kámfor (Out of Sight), Boogie Nights.    

KELLY REILLY (Nicole Maggen) legutóbb a két Sherlock Holmes-moziban volt látható, ahol dr. Watson feleségét alakította. 2005-ben több díjat is kapott a Mrs. Henderson bemutatja (Mrs. Henderson Presents) című filmben nyújtott alakításáért, s ugyancsak jelentős elismerésben részesült az Eden Lake – Gyilkos kilátások című horror női főszerepéért. Szerepelt a rendkívül sikeres Lakótársat keresünk (L'Auberge Espagnole) című francia vígjátékban, majd a folytatásában (Még mindig lakótársat keresünk – Les poupees Rousses), amelyért Cesarra jelölték.

További fontosabb filmjei: Rochester grófja – Pokoli kéj (The Libertine), Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice), Szemgolyó (Puffball), Én és Orson Welles (Me and Orson Welles).

JOHN GOODMAN (Harling Mays) négy alkalommal dolgozott a Joel és Ethan Coen alkotópárossal az Arizonai ördögfióka (Raising Arizona), a Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink – alakításáért Golden Globe-díjra jelölték), A nagy Lebowski (The Big Lebowski) és az Ó, testvér, merre visz utad? (O Brother, Where Art Thou?) című filmekben.

Néhány további filmje: A tengeren túlon (Beyond the Sea), Érzéki csalódás (One Night at McCool's), Nőfaló ufó (What Planet Are You From?), A holtak útja (Bringing Out the Dead), Blues Brothers 2000, Letaszítva (Fallen), Csenő manók (The Borrowers), Éj anyánk (Mother Night), Pie in the Sky, A Flintstone-család (The Flintstones), A nagy ugrás (The Hudsucker Proxy), Most jövök a falvédőről (Born Yesterday), Ne folytassa, felség! (King Ralph), Arachnophobia, Stella, Örökké (Always), A szerelem tengere (Sea of Love), Életem a kabaré (Punchline), Könnyed élet (The Big Easy), Texas elveszett szüzessége (True Stories), Édes álmok (Sweet Dreams), Maria szerelmei (Maria's Lovers), A suttyók visszavágnak (Revenge of the Nerds).

A film alkotói

ROBERT ZEMECKIS (rendező) OscarŽ-t és Arany Glóbuszt kapott a Forrest Gumpért, továbbá kitüntették a filmrendezők kamarája díjával is. A főszereplő, Tom Hanks is OscarŽ-t érdemelt, s maga a film is megkapta az aranyszobrocskát. Zemeckis szintén Hanksszel forgatta Számkivetett (Cast Away) című nagy sikerű filmjét.

Zemeckis nevéhez fűződik a filmtörténet egyik legsikeresebb filmfranchise-a, a Vissza a jövőbe-trilógia (Back to the Future).
További fontosabb rendezései: Kapcsolat (Contact), A smaragd románca (Romancing the Stone), Roger nyúl a pácban (Who Framed Roger Rabbit?), Temetetlen múlt (What Lies Beneath), Polar Expressz, Beowulf – Legendák lovagja, Karácsonyi ének (A Christmas Carol). 

LAURIE MacDONALD & WALTER F. PARKES (producerek) részt vettek a DreamWorks megalapításában. A házaspár számos filmsiker megszületésénél bábáskodott: Gladiátor, Amistad, Men in Black 1-2., Különvélemény (Minority Report), Zorró álarca (The Mask of Zorro), Kapj el, ha tudsz (Catch Me if You Can), Lemony Snicket – A balszerencse áradása (Lemony Snicket's A Series of Unfortunate Events), Terminál, A kárhozat útja (Road to Perdition).
Producerként vagy executive producerként hatmilliárd dollárnyi bevétel megtermelésében vettek részt.