Kalifornia királya

{slimbox album="kalifornia"}images/stories/programajanlo/film/kalifornia/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalifornia"}images/stories/programajanlo/film/kalifornia/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalifornia"}images/stories/programajanlo/film/kalifornia/3.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalifornia"}images/stories/programajanlo/film/kalifornia/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalifornia"}images/stories/programajanlo/film/kalifornia/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalifornia"}images/stories/programajanlo/film/kalifornia/6.jpg{/slimbox} {slimbox album="kalifornia"}images/stories/programajanlo/film/kalifornia/7.jpg{/slimbox}

Eredeti cím: King of California
Rendező: Mike Cahill
Forgatókönyv: Mike Cahill
Producer: Boaz Davidson, Danny Dimbort, Alexander Payne 
Operatőr: Jim Whitaker
Vágó: Glenn Garland 
Zene: David Robbins
Gyártó ország: Mexikó, Egyesült Államok
Gyártási év: 2007
Nyelv: angol, spanyol
Hossz: 96 perc
Főszereplők: Michael Douglas, Evan Rachel Wood

Forgalmazza: Best International
Mozipremier: 2007. december 13.

Tizenhat évesen Mirandának (Evan Rachel Wood) már bőven kijutott minden jóból. Az anyja elhagyta, majd kimaradt az iskolából, és azóta maga gondoskodik a betevőről: egy McDonald’s étteremben dolgozik. Charlie, az apja (Michael Douglas) egy elmegyógyintézet lakója.

Mikor apját végül kiengedik, a helyzet csak fokozódik. Charlie ugyanis meg van róla győződve, hogy környékükön kell Juan Florismarte Garces atya rég elásott kincsét keresnie. Szüksége van lányára, aki bár vonakodik, segíteni szeretne apjának.

KALIFORNIA KIRÁLYA

SZINOPSZIS

 Tizenhat évesen Mirandának (Evan Rachel Wood) már kijutott a csalódásokból. Az anyja elhagyta, majd kimaradt az iskolából és azóta magának kell gondoskodnia a betevőről: egy McDonald’s étteremben dolgozik. Charlie, az apja (Michael Douglas) egy elmegyógyintézet lakója.

 Amikor Charlie-t elbocsátják és hazatér a közös otthonba, Miranda búcsút mondhat az maga számára felépített, viszonylag nyogodt életnek. Charlie továbbra is ragaszkodik ahhoz a fixa ideájához, hogy a spanyol felfedező, Juan Florismarte Garces atya rég elásott kincse itt rejtőzik valahol, az ő kaliforniai kertvárosi negyedük közelében. Fémdetektorral és egy halom kincsvadász könyvvel felszerelkezve Charlie hamarosan abba a hitbe ringatja magát, hogy az arany a helyi Costco alatt van, és arra ösztökéli Mirandát, hogy vállaljon állást az áruházban, mert így majd munkaidő után nekiállhatnak a kutatásnak.

Miranda eleinte egy szavát sem hiszi, de idővel belebonyolódik Charlie kétes üzelmeibe: egyszerűen segíteni szeretne az apjának, hogy valóra válthassa az álmait. A “Kalifornia királya” fekete humorral, izgalmasan fest meglepően reményteli képet a modern családról és az amerikai álomról

A PRODUKCIÓRÓL

 “Sok mindent csináltam már életemben, de még nem tettem meg azt, amit kell. Talán majd most.”
  Charlie (Michael Douglas) a “Kalifornia királyában”

 Mike Cahill író-rendező filmje egy tizenéves lányról szól, aki gondját viseli elmebeteg apjának és megpróbál segíteni neki egy őrült terv megvalósításában: felkutatni azt a 18. századi kincset, amelyet az öreg szerint ott ástak el valahol az  ő dél- kaliforniai kertvárosukban. Mirandának (Evan Rachel Wood) minden oka megvan a keserűségre: az anyja elhagyta, és kénytelen volt abbahagyni a tanulást, mert munkába kellett állnia, hogy pénzt keressen; két év elteltével aztán Charlie, az apa (Michael Douglas) hazatér az elmegyógyintézetből. Idővel Miranda felismeri a lehetőséget Charlie látszólag önáltató kincsvadászatában, mert ráébred arra, hogy ez nem más, mint az apja utolsó utolsó kísérlete arra, hogy nem csupán a maga, hanem a lánya érdekében is elérjen valamit az életben, ami eddig csak csalódásokat hozott nekik.
 Cahill és a film egyik producere, az Oscar-díjas Alexander Payne (a Kerülőutak rendezője) együtt végzett az UCLA filmiskolájában és a barátságuk is onnan datálódik. “Van egy egész csapat az akkori eresztésből, amelyik azóta is tartja a kapcsolatot – mondja Cahill. – Én aztán kiszálItam és könyveket írtam egy ideig, mígnem Alexander megkérdezte, nincs-e egy forgatókönyvem, amit szeretnék megvalósítani. Mire én visszakérdeztem: mit szólnál ehhez? Mire ő: oké, csináljuk meg! Így lett meg ez a film.”
 Payne így emlékszik vissza ugyanerre: “Annyira tetszett a forgatókönyv, hogy irigykedtem, amiért nem én rendezem. Odaadtam Michael Londonnak, amikor dolgozni kezdtünk a Kerülőutakon [aminek London volt a producere, Payne a társíró-rendezője], azzal, hogy legyen a producere. Miután elolvasta, megkérdezte: ‘Mi lenne, ha ketten  csinálnánk meg?’ De hiszen én egyáltalán nem értek ehhez – tiltakoztam, amit ő azzal szerelt le, hogy majd betanít. Igy lett belőlem producer.”
 London első reakciója ez volt a forgatókönyvre: “EgyüItő helyemben olvastam végig, és emlékszem, mennyire izgatott és lelkes voltam.”
  “Mike lehetne akár az egyik figura is a filmből -- mondja London. – Ő is erős akaratú, makacs személyiség és időnként hóbortos is. Már elköteleztem magam a forgatókönyvének, mielőtt először találkoztam volna vele. És a Kerülőutak sorsa jól alakult, ami önbizalmat adott nekünk Alexanderrel: kiderült, hogy ha van egy jó anyagunk, akkor producerként együttműködve kihozhatunk belőle valamit.”
 Ezzel együtt bonyolult folyamat volt, amíg zöld utat kapott a produkció. London szerint “két-három éven át tárgyaltunk a különböző befektetőkkel és mérlegeltük a szereposztási lehetőségeket. Számos visszautasítás után végül megnyertük Michaelt és Evant, és olyan befektetőket is, akik értékelték a tervet és elegendő pénzt is adtak rá.”
 A befektetők meggyőzésének egyik akadálya az elsőfilmes rendező volt. “Alexander és én sokkal könnyebb menetre stámítottunk, hiszen mi ismertük és szerettük Mike-ot, és tudtuk róla, hogy született filmrendező -- mondja London. – Együtt járt filmiskolába Alexanderrel. Rendezett már egy igazán nagyszerű rövidfilmet is (Broken Horse) az egyetemen. Aztán eltűnt a szakmából, mert az írói pályát választotta.”
 Avi Lerner producer: “Michael és Alexander bízott abban, hogy Mike Cahill képes lesz megrendezni a filmet. Megvették a forgatókönyvet. Mi az irodában elolvastuk, mulatságosnak találtuk és úgy döntöttünk, hogy támogatni fogjuk.”
 Randall Emmett producert az győzte meg, amikor találkozott Cahill-lel. “Olyan pályakezdő volt, aki íróként már szép sikereket aratott Hollywoodban, tehát nem egy kétéves nyeretlen. Komolyan vette az írást és tényleg együtt élt a forgatókönyvvel. Ráadásul két igen sikeres és elismert producer állt mögötte.”
 Emmett úgy emlékszik, hogy azonnal megragadta az apa-lánya kapcsolat körül forgó sztori: “Azt találtam a legszebbnek, ahogy Miranda gondot visel az apjára. Itt van egy fiatal lány, és mégis ő az erősebb fél a kapcsolatban, ő a családfenntartó, hiszen az apa nem dolgozik. Így a lány keresi meg mindkettőjük kenyerét. Ez olyan izgalmas viszony, amiIyennel már rég találkoztam.”
 Michael Douglas és Evan Rachel Wood kiválasztása döntő lökést adott a forgatásnak, amely 2006 tavaszán indult.
 “Mike Cahillt 15 éves koromban ismertem meg – mondja Wood – a Tizenhárom  premierjén. Michael Londonnal már találkoztam, tőle kaptam meg a forgatókönyvet. Elolvastam, és azonnal beleszerettem. Nagyon jól megírt és csupaszív munka. Egyszerre mulatságos, reális és keserédes.”
 Payne úgy érezte, hogy Wood tökéletes választás a szerepre: “Fantasztikus színésznő ez a lány, és bármire képes, legyen az dráma vagy vígjáték, de még énekelni és táncolni is tud.”
 Wood azonnal megértette a figurát. “Miranda nagyon magányos, egy koraérett  tinédzser, akinek tényleg nincs senkije. Két évig élt szülők nélkül, ez alatt függetlenné vált és megtanult gondoskodni magáról. Mindig is kétségbeesetten törekedett arra, hogy kézben tartsa a dolgokat, de bármennyire is szeretné hinni, hogy ura a helyzetnek, ez nem így van. Azt hiszem, hogy ez nagyon megrémíti. De mindenképpen szeretne normális lenni, normális életet élni.”
 Míg Miranda szerepét szinte rászabták Woodra, Douglas korábbi figuráitól igencsak messze esik a ködevő Charlie alakja. De Payne állítja: "Amikor az Összeomlásban és a Wonder Boysban (Pokoli hétvége) láttam Michael Douglast,  az sem emlékeztetett az addigi szerepeire. De mint minden jó színész, ő is rendkívül sokoldalú."
 London így emlékszik erre: “Nem hinném, hogy tudtuk, mire számíthatunk Michaeltől. Evan esetében tudtuk, mit várunk tőle, és ő teljesítette is minden elvárásunkat. Michael viszont óriási meglepetést szerzett. A Wonder Boys valóban tájékozódási pont lehetett Charlie szerepének eljátszásához. De ez egy jó pár évvel idősebb és lepattantabb figura. Úgy gondolom, Michael eljutott oda, hogy olyan oldalait szeretné megmutatni, amiket eddig még soha. Tényleg fantasztikusan belehelyezkedett a figurába, azonosult Charlie balfék karakterével. Muris, eredeti és valóban meglepő az alakítása.”
 Cahill kontrázik: “Michael tényleg valami nagyon váratlant produkált. Voltak előzetes elképzeléseim Charlie-ról, de Michael más lehetőségeket is felfedezett, amelyekre én nem is gondoltam korábban. Új színeket, nagyobb mélységet, mint valaha is képzeltem volna.”
 Douglas professzionális munkastílusának köszönhetően “álom” volt vele együtt dolgozni – mondja Wood. “Jól is jött, mivel tényleg nem volt vesztenivaló időnk. Valóban feszített tempóban forgattunk, és néha tényleg csak besétáltunk a díszletbe és már vették is, minden próba nélkül.”  Wood csak dicsérni tudja a rendezőjét. Cahill módszerének része volt, hogy bizonyos szabadságot adjon a színészeinek, néha önkéntelenül is. “VoIt eset, hogy elfeledkeztem a forgatókönyvről és úgy kezdtük el a jelenet forgatását – meséli Cahill. – Aztán beugrott, hogy innen hiányzik valami, mire azt a tanácsot kaptam, hogy nézzem meg a forgatókönyvben. És benne volt. A forgatókönyvírás és a rendezés két külön szakma, és forgatás közben sokszor más ötletek merülnek fel. A színészek is hoznak be új ötleteket. Így aztán sok mindent újraírtam; volt, amit kidobtam, volt, amit beletettem.”
 A film java Santa Claritában és Simi Valleyben játszódik, mindkettő tökéletes helyszín abban a történetben, amely az ingatlanfejlesztés környezetromboló veszélyeire is felhívja a figyelmet. Ez a téma már jóval azelőtt is foglalkoztatta Cahillt, hogy írni kezdte volna a forgatókönyvet. “Egy kisvárosból, 90 mérföldes távolságból jártam be Los Angelesbe vagy 15 even át.  Kaliforniában nőttem fel és közelről láttam a vidék megváltozását. Sokat gondolkoztam, mi minden áll ennek a hátterében.”
 A fő helyszín az indusztriális Kalifornia. A Costco áruház, amely alatt Charlie az aranyat keresi. Az áruházhoz, ahol forgattak, anekdoták egész sora kapcsolódott  “Már az pokoli volt, hogy este 9-től reggel 9-ig dolgoztunk – meséli Cahill. – Két dolog szorított bennünket. Az egyik, hogy feljön a nap és megszűnik a sötétség, mivel az áruházban tetőablakok vannak. A másik az, hogy kirúgnak minket, mert nyitni kell a boltot. Így nem egyszer kellett feszített tempóban dolgoznunk.”
 A Costcónak viszont megvolt az az előnye, hogy két forgatás között be tudtak vásárolni. “Láttam, ahogy egy viIlanyszerelő farmerokat próbált hajnali 3-kor – idézi föl Cahill. – Olyan sok időt töltesz ott, hogy szénné unod magad és muszáj venned valamit. Egész éjjek működtettek egy pénztárat, hogy ezt megtehessük!”
 A nagybani bevásárlás alkalmi pillanatai, amiket Cahill és a stábja valóban átültetett a gyakorlatba a forgatás során, mindenkinek megragadták a figyelmét a forgatókönyvben. “Ez tényleg varázslatos volt” – mondja róla Emmett.
 A film egy pontján Miranda megmagyarázza, miért támogatja az apja tervét: azért, hogy Charlie nehogy álom nélkül haljon meg. Cahill szerint ez a téma adja a Kalifornia királya egyetemes érvényét.
 Ha az emberek nem álmodnak, akkor kielégítetlen marad egy belső igényük; lehet, hogy fizikai értelemben nem halnak meg, de bennük egy rész igen. Ez esetben Charlie szó szerint álom nélkül halna meg. Én erősen hiszek ebben – ha feladsz valamit, ami sokat jelent számodra, akkor meghalsz belül.

A szereplőkről

 A Több mint harminc éves színházi, filmes és televíziós tapasztalattal rendelkező Michael Douglas (Charlie) 1975-ben vállalt először szerepet független játékfilmben: ez nem volt más, mint az Oscar-díjas Száll a kakukk fészkére. Azóta producerként és színész-producerként is jó érzéket árult el az olyan projektek kiválasztásában, amelyek  egyszerre tükröznek trendváltást és közérdekű témákat. Az utóbbi húsz év során olyan sokat vitatott és politikai befolyást gyakorló mozgóképekben szerepelt mint a Kína szindroma és a Traffic, valamint olyan megasikerekben mint a Végzetes vonzerő  vagy  A smaragd romána.
 Kirk és Diana Douglas fia New Jersey-ben született. Elit magániskolába járt  (Choate School), a nyarat pedig a forgatásokon töltötte a papával. Noha felvették a  Yale egyetemre, Douglas végül a kaliforniai egyetemre ment Santa Barbarában.
 A diploma után, 1968-ban New Yorkba költözött, hogy ott folytassa színi tanulmányait; az American Place Theatre-ben Wynn Handmannél és a Neighborhood Playhouse-ban, ahol olyan műhely produkciókban lépett színpadra, mint Pirandello Hat szerep keres egy szerzőt  és Thornton Wildertől a Happy Journey.
 Néhány hónappal New Yorkba érkezése után Douglas megkapta első lehetőségét arra, hogy nevet szerezzen magának: egy szabad szellemű tudós jelentős szerepét, aki feladva liberális elveit zsíros állást fogad el egy vegyipari óriáscégtől. Ellen M. Violett drámáját (The Experiment)  1969. február 25-én mutatták be a CBS Playhouse produkciójában, és az egész ország láthatta a tévében.
 Douglas meggyőző alakítása főszerepet hozott neki John Weston sok vitát gerjesztett regényének (Hail, Hero!) adaptációjában, amelyet a CBS újonnan alakult tévéfilm gyártó cége, a Cinema Center Films készített. Douglas egy jó szándékú, már-már szent életű ifjú pacifistát játszik, aki nemcsak nézetei helyességéről akarja meggyőzni konzervatív szüleit, hanem odáig megy, hogy élesben is kiállja a próbát  az indokínai őserdőben. Második nagyjátékfilmje (Adam at 6 A.M.; 1970) fiatal hőseként a gyökereit keresi. Legközelebb Ron Cowen darabjának (Summertree; 1971) filmváltozatában tűnt fel, amelyet Kirk Douglas Bryna Company cége gyártott, majd jött a Napoleon and Samantha (1972), egy érzelmes gyerekfilm a Walt Disney stúdiótól.
 Két forgatás között Douglas nyári turnékon lépett fel és népszerű sorozatokban (Medical Center; The FBI) vállalt szerepet.
 Az FBI-ban nyújtott alakítására felfigyelve adta neki Quinn Martin producer Karl Malden társának szerepét A San Francisco utcáin című rendőrszériában, amelynek 1972 szeptemberében volt a bemutatója és az ABC egyik legnézettebb főműsoridős programjának számított a hetvenes évek derekán. Douglast egymás után háromszor jelölték Emmy-díjra ezért a sorozatért, amelyben két epizód rendezését is elvállalta.
 A sorozat forgatásának éves szüneteiben Douglas javarészt saját filmgyártó vállalatával (Big Stick Productions Ltd.) foglalkozott, amely több rövidfilmet hozott ki a hetvenes évek elején. Régi terve volt Ken Kesey sötét humorú regényének – Száll  a kakukk fészkére – vászonra vitele; Douglas az apjától vásárolta meg a filmes jogokat és nekiállt befektetőt keresni. Miután több nagy stúdió is elutasította, Douglas partneri viszonyra lépett Saul Zaentz lemezipari producerrel, és együtt kezdtek hozzá a színészek és a stáb összetoborzásához. Douglasnek még egy évre szóló szerződése volt A San Francisco utcáin sorozatban, de a producerek beleegyeztek, hogy kiiktatják a figuráját a filmből, hogy a Száll a kakukkra... összpontosíthasson.
 Az eredmény kritikai és közönségsiker, öt Oscar-díj, köztük a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek, a legjobb forgatókönyvnek és a legjobb férfi illetve női főszereplőnek járó; a jegybevételek meghaladták a 180 millió dollárt. Douglas egyszerre keresett független producerré vált. A nála landoló számos forgatókönyv között  ott volt  Mike Gray izgalmas sztorija egy atomerőmű baleset eltitkolásának kísérletéről. Douglas azonnal megvette a könyvet, mert lázba hozta a társadalmi kérdések és a suspense hatásos elegye. Mivel a befektetők többsége nem látott benne üzleti lehetőséget,  Douglas Jane Fonda gyártó cégével, az IPC Filmsszel társult.
 A Michael Douglas-IPC Films koprodukciójában készült Kína szindróma (1979) főszereplői -- Jack Lemmon, Jane Fonda és Michael Douglas – közül Lemmont és Fondát Oscar-díjra jelölték, és ugyanebben az elismerésben részesült a forgatókönyv is. A National Board of Review az év egyik legjobb mozijának ítélte.
 Produceri sikerei dacára Douglas a hetvenes évek végén visszatért a színészethez. Főszerepet vállalt Michael Crichton orvosi thrillerében (Kóma; 1978)  Genevieve Bujold partnereként; Claudia Weill feminista komédiájában (It's My Turn ;1981) Jill Clayburgh oldalán és Peter Hyams modernkori igazsságosztó drámájában  (A törvény ökle; 1983). Ő volt a maratoni versenyző A nagy futásban (1979), aki  mindent feláldoz azért, hogy nyerjen az olimpián és Zach, a zsarnoki rendező-koreográfus Richard Attenborough Tánckarában, amely egy nagy sikerű  Broadway-musical nyomán készült (1985).
 Douglas színészi és produceri pályája 1984-ben ismét keresztezte egymást   A smaragd románca című romantikus kalandfilmben. Hét évvel korábban kezdett el  dolgozni a terrvén, és Katthleen Turnerrel Joan Wilder rémregény írónő, Danny DeVitóval a komikus balfácán rossszfiú Ralphie és Douglasszel Jack Colton, a vonakodó hősszerelmes és szerencselovag szerepében a film emlékezetes sikert és több mint 100 millió dolláros bevételt hozott. Douglast 1984-ben az év producerének jelölte a National Association of Theater Owners. A Douglas-Turner-DeVito hármas  1985-ben ismét összeállt egy sikeres folytatásra, A Nílus gyöngyére.
 Douglasnek csaknem két évébe került meggyőznie a Columbia Pictures döntéshozóit a Csillagember, egy képtelen szerelmi történet befogadásáról; a románc egy földönkívüli (Jeff Bridges) és egy fiatal özvegy (Karen Allen) között szövődik. A film a karácsonyi szezon váratlan sikere lett 1984-ben és egy legjobb férfi főszereplő jelölést is hozott Jeff Bridgesnek. 1986-ban Douglas egész televíziós sorozatot épített a filmből az ABC számára, Robert Hays főszereplésével.
 
           Hosszabb színészi kihagyás után Douglas 1987-ben tért vissza a vászonra az év két bombasikerében. Glenn Close partnereként a fenomenális közönségkedvenc lélektani thriller, a Végzetes vonzerő főszerepében, majd mint Gordon Gekko, a könyörtelen cápa Oliver Stone Wall Streetjében, amiért Oscar-díjat is kapott.
 Legközelebb Ridley Scott thrillerében, a Fekete esőben tűnt fel, hogy aztán ismét Kathleen Turnerhez és Danny DeVitóhoz társuljon egy fekete komédiában, A Rózsák háborújában, amit 1989-ben mutattak be.
 1988-ban megalakította a Stonebridge Entertainment céget, amely az Egyenesen át gyártója lett Joel Schumacher rendezésében, Kiefer Sutherland, Julia Roberts, Kevin Bacon és William Baldwin főszereplésével. Ezt követte a Repül a testvérem, amelyben Lorraine Braccót rendezte Richard Donner, majd David Seltzer adaptációja Susan Issac bestselleréből – Felhők közül a nap --, amelyben maga is játszott Melanie Griffith oldalán. 1992-ben Sharon Stone partnere volt Paul Verhoeven erotikus thrillerében, az Elemi ösztönben, ami az év bombasikere lett.
 Egyik legemlékezetesebb alakítását Robert Duvall oldalán nyújtotta Joel Schumacher ellentmondásosan fogadott drámájában, az Összeomlásban. Még ugyanabban az évben gyártotta a Made in America című népszerű vígjátékot Whoopi Goldberg, Ted Danson és Will Smith főszereplésével. 1994/95-ben Demi Moore partnere volt Barry Levinson Zaklatás című filmjében, amely Michael Crichton bestselleréből készült. 1995-ben Douglas főszerepet játszott Rob Reiner romantikus komédiájában (Szerelem a Fehér Házban,) Annette Bening oldalán, 1997-ben pedig  Sean Penn-nel tűnt fel a David Fincher rendezte Játsz/mában.
 A Douglas/Reuther Productions vállalatot Steven Reutherrel társulva alakította  1994 májusában. A Constellation Films égisze alatt ők gyártották a Ragadozókat  Douglasszel és Val Kilmerrel, valamint a John Grisham bestselleréből készült Az esőcsinálót, amelyet Francis Ford Coppola rendezett, a főbb szerepekben pedig Matt Damon, Claire Danes, Danny DeVito, Jon Voight, Mickey Rourke, Mary Kay Place, Virginia Madsen, Andrew Shue, Teresa Wright, Johnny Whitworth és Randy Travis látható.
 Szintén Michael Douglas és Steve Reuther gyártotta John Woo akciófilmjét is  (Ál/arc) John Travoltával és Nicolas Cage-dzsel, ami a ’97-es év nagy sikere lett.
 1998-ban Michael Douglas Gwyneth Paltrow és Viggo Mortensen partnereként szerepelt egy Hitchcock remake-ben (A tökéletes gyilkosság), és egy új produkciós céget is alapított, a Furthur Filmst, a Universal bázisán. A cég első munkája egy fergeteges vígjáték, az Érzéki csalódás Liv Tyler, Matt Dillon, John Goodman és Paul Reiser főszereplésével; 2000-ben mutatták be, abban az évben, amely fordulópont volt Douglas életében. A Wonder Boys (Pokoli hétvége) februárban nyitott nagy kritikai  sikerrel.  A Curtis Hanson rendezte filmben Toby Maguire, Frances McDormand, Robert Downey Jr. és Katie Holmes volt Douglas partnere, aki egy zűrös életű egyetemi tanárt játszott. A Paramount 2000. októberben, az Oscar-jelölésekre utazva ismét elővette; Michaelt Golden Globe-ra és BAFTA Filmdíjra jelölték ezért az alakításáért.
 A Traffic bemutatója 2000. december 22-én volt New Yorkban és Los Angelesben; országosan 2001. januártól forgalmazták.  Douglas Robert Wakefieldet, a frissen kinevezett drogügyészt játszotta, akinek otthon és külföldön is a kábítószer háborús frontján találja magát. A Steven Soderbergh rendezte mozgóképet -- amelynek további szereplői Don Cheadle, Benedicio Del Toro, Amy Irving, Dennis Quaid és Catherine Zeta-Jones – legjobb filmnek jelölték a New York-i filmkritikusok, a szereplőgárda SAG-díjat nyert; ehhez jött még a négy Oscar (legjobb forgatókönyv, legjobb vágás, legjobb rendező és a legjobb férfi mellékszereplő díja Benicio del Torónak) és a 175 helyezés a top ten listákon.
 2001-ben Douglas főszerepet játszott a Ne szólj száj! című lélektani thrillerben, amelyet Gary Fleder rendezett; partnerei Sean Bean, Famke Janssen és Brittany Murphy. 2002-ben vendégként feltűnt az NBC vígjáték sorozatában (Will & Grace), amelyért Emmy-díjra jelölték.
 2003-ban két film sztárja volt. Az egyik az MGM/BVI családi drámája (Túl nagy család), amelynek ő volt a producere és az apja, Kirk Douglas, az anyja, Diana Douglas és a fia, Cameron Douglas, Rory Culkin és Bernadette Peters játszott benne. A másik film a Warner Bros. vígjátéka (Apósok akcióban), amelyet Albert Brooks rendezett.
 A Showtime gyermek sorozatában is forgatott egy epizódot (What’s Going On? ), ami a gyerekkatonákról szólt Sierra Leonéban. Lee Grant dokumentumfilmjében (A Father, A Son, Once Upon a Time in Hollywood) is feltűnt, amely Douglas és az apja, Kirk összetett kapcsolatával foglalkozott, és 2005 őszén mutatta be az HBO.
 Azóta A testőr című politikai thrillerben láthattuk Kiefer Sutherland, Eva Longoria és Kim Basinger társaságában. A filmet Clark Johnson rendezte és 2006-ban mutatták be. Az év nyarán ismét egy vígjátékban (Én, a nő és plusz egy fő) szerepelt Owen Wilson, Matt Dillon és Kate Hudson oldalán, Anthony és Joe Russo rendezésében, majd a Kalifornia királya következett, amelyben Evan Rachel Wood partnere volt; a filmet  Mike Cahill írta és rendezte.
1998 júliusában Douglast az Egyesült Nemzetek békekövetévé nevezte ki Kofi Annan főtitkár. Fő célja az atomfegyverek betiltása és a kézifegyverek tartásának korlátozása.
 Douglas felesége Catherine Zeta-Jones. Egy fiuk (Dylan) és egy lányuk (Carys) van.  Douglasnek előző házasságából is van egy fia, Cameron.

Evan Rachel Wood (Miranda) Hollywood egyik legragyogóbb fiatal tehetsége, aki éveit meghazudtolóan képes a mély érzelmek kifejezésére és az átütő alakításra.
 Jelölték már Golden Globe, SAG és kritikusi díjra is 2004-ben, a Catherine Hardwicke rendezte Tizenháromban nyújtott alakításáért; Wood Holly Hunter partnereként egy kamaszlányt játszott, aki a családi nyomással szemben próbálja megtalálni a maga útját.
 Ezután David Jacobson San Fernando völgye című filmjében tűnt fel Edward Norton, David Morse és Rory Culkin oldalán. A napjainkban játszódó film egy olyan emberről (Norton) szól, aki cowboynak képzeli magát és arról a kapcsolatról, amelyet a Wood játszotta lázadó figurával alakít ki.
  Szerepelt Ryan Murphy drámájában (Kés, villa, olló), ahol Annette Bening, Gwyneth Paltrow és Alec Baldwin partnere volt; a történet egy férfi mozgalmas gyerekkoráról szól mániás depressziós és egoista anyja mellett és a Columbia Pictures mutatta be 2006 októberében.  
  Magyarországon még bemutatásra vár Julie Taymor musicalje (Across The Universe), amelyben Beatles klasszikusok hallhatók. A film hősnője egy amerikai lány (Wood), aki beleszeret egy angol fiúba, háttérben a vietnami háború és a lázongó hatvanas évek. Új filmje a Vadim Perelman rendezte In Bloom is, amelyben Uma Thurmannel szerepel együtt.
 Wood játszott még Mike Binder Apátlan anyátlanok című filmjében, Joan Allen, Kevin Costner, Erika Christensen, Keri Russell és Alicia Witt partnereként.  Egy négy gyerekes, alkoholista anya egyik lányát alakítja, aki kudarcot kudarcra halmoz a gyereknevelésben, képtelen túltenni magát azon, hogy a férje elhagyta és zűrös kapcsolata van egy ex-baseball játékossal.
  További filmjei: a Marcos Siega rendezte Pretty Persuasion Ron Livingstonnal és James Woodsszal;  Ron Howard vadnyugati kalandfilmje (Az eltűntek) Tommy Lee Jonesszal és Cate Blanchett-tel; Andrew Niccol vígjátéka (Simone) Al Pacinóval; az Ajkamon lakat Vivica A. Foxszal; az Átkozott boszorkák Nicole Kidmannel és Sandra Bullockkal; a Timothy Hutton rendezte Digging to China és a Végzetes kitérő Michael Madsennel.  
 Televíziós szerepei: az ABC kritikai sikert hozó drámasorozata (Once and Again) egy elvált párról (Sela Ward és Billy Campbell), aki a mindennapi élet, a gyerekek és a volt házastárs támasztotta akadályok ellenére megpróbál új kapcsolatokat kötni.  Wood az érzékeny kislány, Jessie szerepében hívta fel magára a figyelmet, aki a válás és a serdülőkor gondjaival küzd. Újabban Allison Janney unokahúgát alakította az NBC egy tévédrámájában (The West Wing).
 Wood színpadi szerepeket is játszott: The Miracle Worker/ Theatre in the Park; Szentivánéji álom/Shakespeare in the Park, illetve részt vett egy hároméves turnén a Karácsonyi énekkel.
 Wood fekete öves tékvandós, továbbá képzett énekes és táncos. Los Angelesben él.

A stábról

 James Whitaker (operatőr) munkái között ott van Wayne Kramer Halálos hajszája Paul Walker, Cameron Bright és Vera Farmiga főszereplésével; Kramer ünnepelt elsőfilmje, A szerencseforgató William H. Macyvel, Alec Baldwinnal (akit a legjobb mellékszereplő Oscar-díjára jelöltek ezért az alakításáért) és Maria Bellóval.
  A Köszönjük, hogy rágyújtott mellett szintén Whitaker fotografálta Gary McKendry Oscarra jelölt rövidfilmjét (Everything In This Country Must), Michael Miner The Book of Stars című filmjét Jena Malone, Mary Stuart Masterson és Delroy Lindo főszereplésével.
 Nemrég Ridley és Jordan Scottnak fényképezett egy rövidfilmet az All the Invisible Children UNICEF sorozatba, amelyet a Velencei és a Torontói Filmfesztiválon is bemutattak.
 Előbb a Denison Universityn tanult fényképésznek és producernek, majd a Maine Photographic Institute-ban folytatta tanulmányait. Ezután Whitaker Los Angelesbe ment, ahol a szamárlétrát végigjárva jutott el az operatőri státuszig. Először Tina Mangiardi ifjúsági dokumentumfilmjével (Generation X-Posed) hívta fel magára a szakma figyelmét, majd a Reebok és a Nike számára készített sikeres reklámokat. 
 A játékfilmek meIlett számos reklámspotot és zenei klipet filmezett az utóbbi kilenc évben (Nike, Reebok, Sony, illetve Santana, Black Eyed Peas, Radiohead, Jay-Z, Pennywise, Jimmy Eat World, Aphex Twin, The Crystal Method, Telepop Musik).